Egymás karjaiban feküdtünk. Csak simogatta a fedetlen hátam.
-Tudod, gondolkoztam.-kezdte én pedig felnéztem rá.
-Min?
-Most hétvégén lesz a Végtelen háború bemutatója.
-Oh, pompás csicsás ruhák, rengeteg sikoltozó rajongó, és nem mellesleg olyan helyes pasik mint te...így néz ki ugye?
-Stimmel, stimmel és nem. Én vagyok az egyetlen helyes pasi aki ott részt vesz.-nevetett.
-És min gondolkoztál?
-Hogy lenne e kedved elkísérni.-válaszolta.
-Én...a premieren?
-Mellettem.-egészítette ki.
-Chris onnantól nem titkos kapcsolatunk lenne...-mondtam neki tudva akkor mi várna ránk.
-Mi van ha én nem vágyom már arra hogy titkos legyen?-nézett a szemembe.
-Nyiltan akarsz velem lenni?-lepődtem meg.
-Tudom, hogy eleinte azt beszéltük hogy járunk egy hónapig majd szakítunk és éljük tovább az életünk de akkor még szerintem nem voltak ennyire erősek az érzelmeink.-beszélt őszintén.
-Tényleg nem.-adtam neki igazat.
-Vagy te bánnád ha többé nem titokban lennék veled?
-Őszintén maga a reakciótól félek...-ismertem be.-A rajongóid véleményétől, a barátaid véleményétől.
-Brooklyn, a barátaim imádni fognak. A rajongóim pedig ha szeretnek elfogadják a boldogságom.
-Mert boldog vagy?-mosolyogtam rá.
-Nagyon boldog.-nyomott egy puszit a fejem búbjára.-Szeretnék veled lenni úgy hogy ne kelljen félnünk ki mit mond, ki mit gondol. Bújkálás és hazudozás nélkül fogni a kezed, megölelni, megcsókolni. Veled akarok lenni, valóságosan.-ellenkezhetnék. Megtehetném mégis vágyom erre. Vágyok arra hogy randevúkra menjünk ahol nem kell takarnunk az arcunk, vagy hogy Chris karjaiba futhassak ha véletlen elém jön a munkába, vagy koncertekre járni és még annyi mindenre vágyom.-Gondolkozz rajta remdben?-nyomott egy puszit a fejem búbjára.-Kimegyek egy pohár vízért, kérsz te is?-kérdezte ahogy kicsúszott mellőlem.
-Nem kérek.-néztem ahogy kimegy a szoba ajtón. Tudtam, hogy most van időm cselekedni. A telefont a kezembe vettem és megnyitottam a közösségi portált. Tudtam ezzel megkapja a választ Chris. A választ amire vár és egyben fél.
-Angel kiharcolta a jutalomfalatot.-mondta ahogy visszatért a szobába.
-Rosszalkodik a gyönyörűm?-mosolyodtam el.
-Hol is tartottunk?-kérdezte ahogy visszabújt mellém.
-Nem akarom elrontani a hangulatot de a telefonod másodpercenként rezeg.-célozgattam számára.
-A telefonom?-lepődött meg.
-Biztos megosztottál valamit, nem?-játszottam a hülyét.
-Pár napja nem posztoltam.-vette kezébe a telefont.-Ne haragudj gyorsan megnézem.-kért elnézést ahogy láttam felnyitotta a lezárt telefont. A szemei kikerekedtek majd csodálkozva nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem széles mosollyal.
-Ez...ez mi?-Aminek látod.-válaszoltam.
-Várj, Brooklyn. Ezt itt mindenki látja.
-Pont ez volt a cél. Hisz hivatalosan is együtt akartunk lenni nem?
-Brooklyn....
-Most már nem gondolhatod meg magad. Túl sokan látták már a posztot.-szóltam rá.
-Egy...pillanat.-kezdett pötyögni a telefonon.
-Chris most mégis meggondoltad magad?-kezdtem megijedni a rideg reakción. Nem válaszolt.-Chris...!
-És kész.-rakta le a telefont.
-Mit csináltál?-végül lehet ma fogja a szívem darabjaira törni még azelőtt mielőtt teljesen neki adhattam volna.
-Jaj, ne nézz már így rám.-nevetett.-Csak...nézd meg a posztot, rendben?
-Szakìtani akarsz velem?-kérdeztem az nélkül hogy a telefonhoz nyúltam volna.
-Csak nézd meg.-szólt rám. Remegő kezekkel oldottam fel a telefont. A válasz pedig teljesen megválaszolta minden kérdésem.-C-Chris.-dadogtam.
-Brooklyn Csodálatos Grey...szeretlek.-mondta ki. A szívem hevesen vert mégis akadályba ütköztem. A csalódásoknak hála képtelen voltam ugyanezt mondani neki. Még most nem megy. Ő pedig nagyon is jól tudta ez az ami miatt most hülyén érzem magam.-Mondtam, hogy még nem kell kimondanod.-nyugtatott meg.-A barátnőm vagy és ez most bőven elég. És mesébeillő lesz az a pillanat mikor először fogod kimondani.
-És ha képtelen leszek rá?
-Akkor addig harcolok míg tudat alatt ki nem mondod.-mosolygott rám.
-Chris Evans barátnője vagyok...hivatalosan is.-mondtam széles mosollyal.
-A barátnőm.-húzott magához ahogy azonnal az ajkaim után kapott.-Az én csodaszép barátnőm.
-Akarlak....-mondtam a szemébe.
-Ahogy én is téged.