Ahogy felértem az emeletre minden gondolkodás nélkül tudtam, melyik ajtón kell belépnem. Az ajtót kinyitva tárult elém a szoba ahol annyi időt töltöttünk együtt...boldogan. Semmi se változott itt. Minden ugyanott van ahogy itthagytam. Kivéve egy valami. A rózsák a vázában frissek. De még mindig sárga amit annyira imádok. -Miért csinálod ezt magaddal...?-simítottam végig a kezem a friss virágon ahogy arra gondoltam Chris mindvégig úgy tett mintha itt lennék. A kedvenc virágom a vázában, a kedvenc illatom lengi be az egész szobát, a fürdőszobába a kedvenc tusfürdőm várja hogy újra átillatosítsam vele magam, a fiókban hajgumik sora sorakozik mert mindig szörnyen ideges voltam ha nem találtam. A szekrénybe az a rész ahol a ruháim voltak üresen állnak mintha azt várnák mikor költözök vissza. Legvégül a komódunkon mindkét oldalt egy képkeret amin ketten vagyunk...boldogan. A kezembe véve a könnycseppek indulásra készen várakoznak a szemem sarkában és én utat adok nekik. A gondolat hogy ő az évek alatt meg se próbált továbblépni összetörte a szívem. Hisz egy ilyen csodálatos férfi nem lehet hogy egyedül éljen élete végéig. Mikor mindig a nagy családról álmodott. A telefonom értesítés jelzője zökkentett ki a gondolataimból. Olvasva az értesítést ,,Chris Evans új twitter értesítés". Igen. Az évek alatt én se voltam képes teljesen elszakadni tőle. Követtem őt. Tudni akartam hogy jól van és boldog nélkülem. Remegő ujjakkal nyitom meg az alkalmazást ahogy szembe találom magam a poszttal.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Megtörtem. A képet látva annyi emlék jutott eszembe. Annyi csodálatos emlék...
20 hónappal ezelőtt: -Chris!-kiabáltam ahogy a homokba futottam a víz irányába. A Maldives szigetekre utaztunk, pihenni akartunk mielőtt belevágunk az esküvői készületekbe.-Gyere már!-kiabáltam ahogy egy őszinte, boldog nevetés hagyta el az ajkaim. -Jövök!-kiabálta utánam ahogy követett. -Úristen! Ez csodálatos!-mondtam ahogy a csodás kékséget figyeltem magam előtt. Chris gyengéden ölelt át hátulról ahogy az arcát a nyakhajlatomba temette.-Ugye milyen gyönyörű?-kérdeztem ahogy felé fordítottam a fejem. -Tudod mi a szebb ennél? -Na mi? -Te.-nyomott egy édes csókot a nyakhajlatomba. -Te bolond.-könyököltem be gyengéden a hasát amitől nevetni kezdett.-Ne engem nézz, hanem a tájat. -Képtelen vagyok levenni rólad a szemem. -Christopher!-fogtam meg kezemmel az állát ahogy az óceán felé fordítottam a fejét.-Ezt nézd! -Szép...de te szebb vagy.-mondta ahogy apró játékos csókokat nyomott újra a nyakhajlatomba amitől nevetni kezdtem. -Hagyd abba!-kértem nevetve ahogy a karjaiból akartam szabadulni. De ő folytatta.-Chris! Chris elég!-törtem ki a karjaiból ahogy azonnal az ajkaira tapadtam. Szorosan húzott magához. -Annyira csodálatos vagy.-simította ki a hajat az arcomból ami a kapálózás közben hullott az arcomba.-Annyira...gyönyörű. -Ugye tudod hogy még most nem lehetek terhes?-mosolyodtam el ahogy a tarkója feletti hajrészt piszkáltam az ujjammal. -Nem garantálhatok semmit Miss Grey.-gyengéden cirógatta az arcom. -Szeretném ha fixen beleférnék az esküvői ruhámba.-néztem az óceán kék szemeit. Szeretem őt. Talán nem hazudok ha azt mondom életembe nem szerettem még így senkit. Soha. -Bárcsak már ott tartanánk. -Ugye nem fogsz sírni mikor meglátsz?-öleltem még mindig a nyakát. -Nem garantálhatom ezt se.-mosolyodott el.-Az a pillanat lesz életem egyik legszebb pillanata. -Honnan tudod hogy igent mondok?-játszottam vele. -Csak tudom.-magabiztos volt amit imádtam benne. Szerettem hogy kettőnk közül ő mindig határozott döntéseket tudott hozni, amiből eredt a magabiztossága. -És ha mégsem megyek hozzád? -Ami keresztbe tehet számunkra az max az időjárás de azt is könnyedén megoldom. -Tehát azért bérelted ki azt a termet?! -Talált.-mosolyodott el.-Biztosra megyek ha véletlen az idő ellenünk játszana akkor is hozzám tudj jönni. -Szakadó esőbe is képes lennék válaszolni.-nyugtattam meg. -Igen? Mi lenne a válaszod?-nézte a szemeim és aligha bírtam megállni hogy ne csókoljam meg újra. -Táncolsz velem?-kérdeztem egy széles mosollyal. -Brooklyn, nem válaszoltál.-de ahogy ezt mondta a telefonomon már kerestem a számot ami a miénk volt. És megszólalt Jacob Lee I belong to you száma. -Táncolj velem Chris!-nyújtottam felé a kezem. Ő pedig egy mosollyal az arcán rázta meg a fejét hitetlenkedve ahogy a kezem után nyúlt és szorosan húzott magához ahogy a homokban, napnyugtakor csak mi ketten voltunk és együtt táncoltunk. -Brooklyn Grey te őrült, csodálatos nő...-nem fejezte be mert a fejem a vállára helyeztem. Ő pedig halkan a fülembe énekelte. -Holnap felébredek és azt suttogom a feleségemnek, hogy ,,Hozzád tartozom" És várni fogok, hogy halljam, hogy mondod, miközben egy könnycsepp gördül le az arcodon, hogy ,,Hozzád tartozom".-a szívem hevesen vert és csak annyit tudtam halkan kipréselni az ajkaimon. -Hozzád tartozom.
