-Brooklyn merre jártál?-kérdezte ingerülten Matt.
-Csak egy...régi ismerősömmel találkoztam.-válaszolta ahogy a kabátját felakasztotta, majd a cipőt lerúgva a lábáról ment a hang forrásának irányába.
-Azért jössz haza hajnalok hajnalán?-az ingerültség nem múlt el a hangjában.
-Gyorsan elszaladt az idő, miattam maradtál fent idáig?-ért oda a vőlegényéhez.
-Mi? Dehogyis!-mit várt? Hisz Matt még sokszor otthon is a munkájának élt. Otthon? A hotelt tényleg otthonának nevezte?
-Lezuhanyzom.-mondta neki.
-Előtte kérhetnék egy csésze erős kávét?-hangzott Matt szájából a kérdés ahogy egy pillanatra se nézett fel a papírok mögül. Egy sóhajtás után indult a konyhába ahol a mosogatóba tányérok hegye várta mosatlanul.
-Vendégeink voltak?-kérdezte.
-Egy két munkatársam átjött vacsorázni miközbe a prezentációról tárgyaltunk. Kaja nem maradt ha azért kérded mert éhes vagy.
-Nem vagyok éhes.-válaszolta ahogy látta, a tervezett időben való lepihenés ma sem jön össze. Valójában soha. Mindig van valami ami miatt elhúzódik a lefekvés számára.
-Akkor a kávém ha kérhetlek.-szólt újra. Brooklynt a sírás kerülgette. Miután találkozott Chrissel az érzelmei mintha hullámvasúton ültek volna és ráadásként Mattet most kifejezetten idegesítőnek találta. Vagy valójában mindig is ilyen volt csak ő nem figyelt fel rá? Ennyire menekült volna a régi érzései elől hogy észre se vette milyen férfival élt együtt?-Két cukor és egy kis tej.-mondta a további utasítást. Ingerülten készítette el a kávét amit elévitt.-Ez neked kis tej? Az egész dobozt beleöntötted?-kiabált rá.
-Mi a fene bajod van?!-kiabált Brooklyn vissza.-A menyasszonyod vagyok és nem az asszisztensed!
-Igaz, mert ha ilyen asszisztensem lenne már rég ki lenne rúgva.
-Elég volt.-vette vissza magára a kabátot és a cipőt.
-Most mégis hova mész?
-Levegőzni. Mert most az idegeimen táncolsz.
-Az idegeiden? Brooklyn ha ez a prezentáció nem sikerül nem fogunk ilyen kényelembe élni.
-Kényelem? Mi ebben a kényelem? Egy hotelbe lakunk aminek egy csepp otthon érzete sincs. A haverjaid úgy járnak ide mintha ez egy kocsma lenne. Isznak, esznek majd mint akik jól végezték a dolguk hazamennek. Te pedig elfelejted hogy én ki is vagyok neked. Komolyan így akarod élni házasságban az életed? Egy hotelbe, ahol engem csicskáztathatsz?!
-Oh, ne gyere megint a család szöveggel. Ezt már ezerszer megbeszéltük! Nem akarok gyereket, és jobb ha ezt jól az eszedbe vésed. Remélem véletlen se fog becsúszni egy nyavajás, sírós kölyök mert mondjuk egyesek nem szedik a gyógyszerüket.
-Ha el is felejteném beszedni te biztosra mész hogy pótoljam, nemde? Mert mekkora baj lenne ha lenne egy kis öröm az életünkbe.
-Öröm? Bőven elég ha havonta kétszer magamévá teszlek. Ez bőven nagy öröm, ahogy gondolom neked is.
-Menj a francba.-csapta be az ajtót maga mögött Brooklyn. Nagy léptekkel hagyta el a hotel területét de hogy hova menjen arról fogalma sem volt. Mégis egy személy jutott eszébe akihez fordulhatott. Egy kisebb hezitálás után nyomta meg a csengőt ahogy Scott nyitott ajtót neki.
-Brooklyn!-örült a lánynak.-Hát te?
-Tudom hogy késő van, és már lehet aludtál de...nem aludhatnék nálad ma este?
-Nem aludtam.-nyitotta ki az ajtót.-Gyere be.-engedte be.
-Köszönöm.-vette le a kabátját mikor a fogason ismerős ruhadarabot látott meg.
-Valójában épp mást vígasztaltam. De úgy látom te se vagy jobb állapotban.-mentek a nappali felé mikor a szemei Christ látták meg. Chris pedig őt.
-Én...lehet még se jó ötlet...-fordult volna sarkon mikor Scott elkapta őt.
-Hé, hova mész? Azt mondtad itt alszol.
-Inkább elmegyek egy hotelbe.-mondta Scottnak de Chris meghallotta.
-Miért mennél hotelbe?-kérdezte. Brooklyn nem válaszolt de a szemei képtelenek voltak hazudni.-Összevesztetek?
-A szokásos.-mondta egy sóhaj után.
-Brooklyn...
-Majd holnap felébred és rájön mekkora hülye volt. Így szokott ez lenni mindig. Csak most...jobbnak láttam ha egyedül hagyom.
-Bántott téged?-kérdezte, mint aki meg se hallotta előbb Brooklyn szavait.
-Nem. Dehogy!-ellenkezett azonnal.
-Biztos nem nyúlt hozzád?-kezdett ideges lenni.
-Ő nem bántana, úgy mint egyesek.
-Még mindig itt tartunk?!-húzta fel magát Chris.
-Én, azt hiszem egyedül hagylak titeket.
-Nem kell, én megyek. Azért köszönöm Scott.-indult az ajtó felé ahol gyorsan leakasztva a kabátot vette magára és kilépett az ajtón. A hidegbe sétálva azonban egy kocsi ért mellé ahonnan egy férfi hang kiabált ki neki.
-Cica elvigyelek?-Brooklyn rosszul volt az ilyen férfiaktól.
-Takarodj.-hallotta meg Brooklyn maga mögött Chris hangját. Azonnal ahogy melléért védte őt mint oroszlán a prédáját. A kocsi elhajtott ahogy Brooklyn képtelen volt mozdulni.-Te bolond vagy, ha azt gondoltad az éjszaka közepén egyedül sétálgathatsz a városban.
-Nem kell aggódnod.-folytatta az útját.
-Komolyan itt akarsz halálra fagyni? Aludj nálam, aztán holnap reggel...kibékülhetsz a vőlegényeddel.
-Előbb vetném magam az óceánba mintsem nálad aludjak.-mondta határozottan. Mégis nem tudta...végül hogy jutott ki Chris lakásán?
