Egy újabb nap a munkahelyen. Valahogy képtelen vagyok koncentrálni. Folyamatosan a mögöttünk lévő napok járnak a fejembe. Miért? Mert rég volt ennyire csodás napban részem. Együtt főztünk, filmeztünk, játszottunk a kutyákkal, sztorikat meséltünk egymásnak, a nap végén pedig összebújva aludtunk el. És hogy mennyire biztonságba érzem magam a karjaiba. -Brooklyn!-ébredek fel a főnököm hangjára. -Adam! Ne haragudj, picit elbambultam. -Minden rendben?-kérdezte. -Persze. -Hogy haladsz a cikkel? -A mai nap az asztalodon lesz. -Tudod...-ült le szembe velem.-Pár nappal ezelőtt kaptam egy telefonhívást. -Telefont? Kitől? Valami politikustól, vagy környezetvédőtől? Esetleg sportoló? -Nem, nem.-mosolyodott el.-Valaki olyantól aki teljesen el volt ájulva a profizmusodtól. -Ki volt ilyen bolond?-lepődtem meg. -Amerika formás feneke.-mondta egy széles mosollyal. -Amerika formás feneke? Ki a fene az? -Úristen Brooklyn, te tényleg egy őskövület vagy ilyen fiatalon. Chris Tökéletes Evans! -Chris? -Tudod az aki...-kezdett bele mire a szavába vágtam. -Tudom, emlékszem.-hogyne emlekeznék? Azon a napon kezdődött minden és azóta is folytatódik. -Tehát Tökéletes Evans azt mondta rég találkozott ilyen tökéletes riporterrel és máskor biztosan nekünk adja a legelső cikket azzal a feltétellel hogy ha te készíted. -Adam, az egyszeri alkalom volt. Tudod hogy nem szoktam interjúztatni ilyen celebeket. -Akkor talán nagyobb kedved lesz ha meglátod milyen csokrot küldött neked. -Csokrot? -A konyhába hagytam, még egy kis apró boríték is virított rajta.-kacsintott rám ahogy ott hagyott. Kíváncsi voltam, túlságosan is így azonnal a konyhába mentem ahol szembe találtam magam egy tökéletes csokorral. Elmosolyodtam ahogy a borítékba írt üzenetet elolvastam. ,,Legyen gyönyörű napod! Remélem azért néha gondolsz rám, mert én egyfolytában rád gondolok!" A telefonom után nyúltam és azonnal biztosra mentem hogy megkapja a választ.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Újra úgy érzem magam mintha tinédzser lennék. És ha tehetném újra vele tölteném minden időmet.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
A kolléganőm, egyben az egyik legjobb barátnőm sikoltozó hangja hozott vissza a valóvilágba. -Úristen! Brooklyn! -Miért sikoltozól?-nevettem ahogy az asztalra helyeztem a telefont. -Miről vagyok lemaradva? -Nem tudom, miről? -Ne csináld már!-vágta hozzám a tollat.-Mi volt ez a poszt? -Milyen poszt? -,,Gondolok rád" szívecske. Kire gondolsz? És mi az a gyönyörű csokor? Basszus te bepasiztál és nem is szóltál?-hadarta el. -Kicsit nem szeretnél lassítani?-képtelen voltam a nevetést visszatartani. -És láttad ki szólt hozzá? -Ki? -Chris Tökéletes Evans! -Miért hívja így mindenki? -Úristen ez most komoly? Láttad milyen képeket sikerült csinálni az interjútokon? Ő egy isten! -Egy isten.-ismételtem ahogy valamilyen szinten egyet kellett vele értenem. -Látva ahogy akkor nézett rád, biztos vagyok benne hogy most szörnyen féltékeny a csávódra. -Miért lenne? -Basszus Brooklyn! Ne már! Mind láttuk a videó felvételeket. Ahogy végigmért téged, ahogy megjegyezte mennyire megcsókolna. -Csak poénkodott. -Poén, a francokat! Ki gondolta hogy a golden retviever csak egy álca? -Hogy mi? Golden...retriever? Miért kezdtél kutyákról beszélni? -Te komolyan ilyen sötét vagy lányom? -Na jó, Emily! Dolgozni szeretnék és most elég zakkant vagy. -Láttad mit posztolt nem rég? -Ki? -Hát a golden retviever Evans!-hitetlenkedett. -Nem? -Nézd!-mutatta felém a telefonját.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
A szívem hevesen kezdett verni. Ahogy olvasom a sorokat tudom hogy ezt nekem írja. Minden egyes sort. -Ez lehet neked szól!-mondta lelkesen.-Az az interjú egy egész életre megváltoztatta az életed. -Dehogy változtatta!-ellenkeztem. De hazugság. Persze hogy megváltoztatta. -Figyelj, szerintem beszélned kellene vele. Hisz ha ennyire láthatóan mély benyomást tettél neki akkor lehet ti ketten... -Ne folytasd! Azóta egy hét eltelt és lehet ezt másnak írta. Most pedig ha megbocsájtassz dolgozni szeretnék mert dolgom van munka után. -Dolgod? A gondolok ráddal? -Vele.-mosolyodtam el. -Ki a fene az? Most már egyre jobban kíváncsi vagyok. -Majd elmondom...egyszer. De ha miattad lekésem a randimat ideges leszek. -Pff, a helyedbe megfontolnám Chris Tökéletes Evanst.-állt fel. -Menj! -Csak szóltam.-ment vissza az asztalához. Vajon a poszt miatt akartam őt minél előbb látni? A munkamániás énem valami borzasztó gyors munkát kiadva a kezéből hagyta el az épületet. És igen, meg volt beszélve a randi mégis... -Brooklyn!-nyitott ajtót.-Azt hittem nálad vacsizunk! Épp Dodger oroszlánját kerestem hogy elvigyük hozzád. -Nem bírtam addig várni.-fújtam ki a levegőt. -Te...futottál?-lepődött meg. -Valami olyasmi...-kapkodtam a levegőmért. -Baj van? Követett valaki?-nézett gyorsan körbe. -Nem, senki. Bemehetnék? -Persze, gyere.-állt arrébb. Az ajtót maga után becsukva fordult felém.-Történt valami?-megráztam a fejem.-Biztos? -Komolyan írtad?-kérdeztem. -Mit? -Azt a posztot. -Amiben...?-a szavába vágtam. -Amibe szerelmet vallottál. Vagy...nem rám gondoltál? -Mi? -Rám gondoltál akkor? -Persze hogy rád gondoltam. Kire gondoltam volna? -Tényleg...szeretsz? -Brooklyn, már szerintem tegnap is elmondtam hogy szerelmes vagyok beléd, ma is. Mit szeretnél? -Téged. -Brooklyn... -Egész nap minden gondolatom te voltál. Képtelen voltam koncentrálni, mert csak rád gondoltam. Veled akartam lenni. -Most azt akarod mondani hogy szerelmes vagy belém? -Én...nem tudom mi van velem. Hisz nem is akartam kapcsolatot erre jössz te golden retviever Evans és felborítod az egész életem. -Golden retviever? -A lényeg hogy...lehet képtelen vagyok még feléd úgy nyitni és képtelen leszek kimondani de veled akarok lenni. -Brooklyn... -A barátnőd szeretnék lenni.
