Éjféli szikra 3.

Weasley Odú

Kövér esőcseppek folydogálnak le a Roxfort Expressz üveg ablakain. A mellettünk elhaladó tájat elhomályosítja az eső, mely nagyobbnál nagyobb pocsolya tengereket hagy maga után a füves mezőkön. A varázslóiskola távolodó képét is beborítja a zivatar fátyla, egy-két mérfölddel később már alig-alig látszanak a hatalmas tornyok. 

Egy hétvége akaszkodó barátok, Mark, Cole valószínű fenyegetései, suli nélkül. Még a suli első heteiben megígértem Harrynek és két barátjának, hogy a Halloween előtti hétvégét az Odúban töltöm, a Weasley család lakásában. Ez legalább elvonhatja a figyelmemet Lupin támadásairól, Cole üzeneteiről, de legfőképpen Markról. Mielőtt elkövettem volna életem egyik legnagyobb hibáját, megpillantottam Cole vérrel írt üzenetét, ami igenis megkövetelte az igazgató felkeresését, ezáltal a Mardekáros fiúval való intim együttlétünknek is gátat állíthattunk. Nem tudom miért csókoltam meg, vagy miért vágytam rá, de abban bízok, hogy a távol töltött idő eloszlatja ezeket az érzéseket.

- Még fél óra és odaérünk! - jelenti be Ron egy Bagoly Barty Fèle Minden Ízű Drazsé-s zacskóval a kezében. Az imént szerencsémre találtam egy barack ízűt, amit követett a májas pástétom, szóval egy időre biztos nem kísérletezek vele. Még mindig hányingerem van tőle.

- El fogsz ájulni a házuktól, hugi, még a legkisebb tárgyak is tele vannak mágiával - ámuldozik a tesóm, amivel sikeresen szégyenlős-pirulós mosolyt csal legjobb barátja arcára.

Őszinte megkönnyebbülés áraszt el belülről, ahogy távolodunk a kastélytól. Már a hidat is elhagytuk és London környező faluit szeljük át. A kint tomboló időre akár azt is mondhatnánk, hogy dementor lepte vidéken utazunk át, csak a folyékony vízcseppek oszlatják el az efféle gondolatainkat. Ha valóban zsúfolásig tele lenne a környék fekete csuklyás Azkaban-i őrökkel jég esne és nem eső.

- Fred és George már tegnap elutaztak, mert a barátnőik is akkor mentek haza, Bill és Charlie ma érkeznek - újságolja Ron. - Percy remélem alig lesz itthon, folyton a minisztériumi ügyeivel fontoskodik és az üstök fenék vastagságáról. - fintorog a legifjabbik fiú testvér.

- Jól teszi, valóban mindig kilyukadnak - morgolódik Hermione a vörös macskája mögül, aki folyton fúj Ron apró baglyára, Pulipintyre. Nem csodálom Hermione makacsságát, ő az egyetlen, aki elviseli Percy-t és egyet ért vele.

Nagyjából 20 percnyi ablak bámulást követően megérkezünk a King's Cross-ra, ahonnan elhopponálhatunk az Odúba. Teljes mértékben egyet értek Harryvel, a Privet Drive-on lévő lakásokhoz képest ezt maga a tömör gyönyör. Természetesen látszik, hogy lepukkant és már jó pár évszázada őrizheti ezt a helyet, de zsong a mágiától. Hogy ezt honnan veszem? Ha nem lennék tisztában a ház lakóinak képességeivel, az udvaron szaladgáló kerti törpök, amiket Csámpás elő szeretettel üldözőbe vesz ( Pulipinty őszinte örömére ), a lebegő asztalok a konyhából kiszűrődő ugráló evőeszközök eléggé szembe tűnőek.

- Á! Végre megjöttetek! - szalad ki a házból egy testes, vöröses-barnás hajú asszony. Ron-t, Hermione-t és Harry-t habozás nélkül megöleli és megcsókolgatja, én a kezemet nyújtanám, hogy bemutatkozzak, de az asszony megelőz egy szoros öleléssel.

- Megfullad, anya! - méltatlankodik Ron az egyre hupililává színeződő fejemen.

- Annyira örülök, hogy megjöttetek! Fred és George még alszanak, Harry, Ron, ti velük fogtok aludni, Billy és Charlie még nem érkeztek meg, Stella, Hermione, gyertek csak, bevezetlek titeket Ginny szobájába! - hadarja Mrs.Weasley egy szuszra. - Gyertek, gyertek! - kapja fel a válltáskámat a földről, ami az ölelése következtében zuhant a vizes fűre. - Még egy kicsit csöpörög, nehogy elázzatok!