Éjféli szikra 3.

Arcmaszk és borotvahab

- Ne mocorogj már ennyire!

- Bocs, nem akarom, hogy elnyisszantsd a torkomat!

Pufogva elfordítom Draco arcát a bal oldalára és a járomcsontjára illesztem a pengét. Mélyen koncentrálok, miközben végighúzom a bőrén egy halvány csíkot hagyva magam után a borotvahab rengetegében.

- El sem hiszem, hogy ezt engedem neked - fújja ki a levegőt.

- Nyugi, csináltam már ilyet! - Rámarkolok az állára és hátrébb hajtom a fejét, hogy a megkezdett vonalamat az állcsontján folytathassam egészen a nyakáig. - Nem lesz gond.

- Mégis kin gyakoroltad ezt? - vonja fel a szemöldökét. - A tesódon? Azért van az a heg a homlokán?

- Ne szórakozz! - csapok a vállára, mire nevetni kezd. Olyan hangosan, hogy az egész fürdőszoba tőle visszhangzik. - Nem, képzeld még Markon gyakoroltam, amíg még együtt voltunk! - fújtatom.

Mielőtt Draco reagálhatna az egyértelműen hazugságon alapuló kijelentésemre, egy határozott mozdulattal jobbra döntöm a fejét, hogy az arca másik oldalához is hozzáférjek. Ezt meghiúsítva felém kapja a fejét.

- Hé! Azt akarod, hogy az orrodat nyisszantsam le?

Alig, de magamba tudom fojtani a Voldemortos poénomat.

- Mit mondtál? - kérdezi elkerekedett szemekkel.

- Hogy megszabadítalak az orrodtól - vigyorgok rá.

- Stella. . . - sandít le rám rosszallóan.

- A tesómon csináltam egyszer - sóhajtok fel. - Úgy kb. 15 évesen. De ez már gyakorlatnak számít, nem?

- Hagyd, inkább én. . . - próbál eltolni magától.

A csípőmmel egyenesen visszalököm őt a mosdókagylónak és hozzá is rögzítem a teljes testsúlyommal. Egy teljes csíkot leborotváltam már, tuti nem most fogom abbahagyni. Maximum a mai kviddics meccsen mind a két fogó fejét egy heg fogja díszíteni.

- Megoldom! - döntöm vissza a fejét a jobb oldalára. - Csak ne mozogj!

Draco megadóan felsóhajt és hagyja, hogy az arca jobb felén is végigszántsam a pengét. Alig bírom ki vigyorgás nélkül, amikor a felhalmozódott hab egy része az orrára kerül. Mintha csak hóba dugta volna a fejét.

Egy könnyed mozdulattal lesöpröm róla, aminek az eredménye, hogy jobban elkenem.

- Te élvezed ezt, mi? - sóhajt fel bosszúsan.

- De még mennyire! - vigyorgok rá.

Miután nagy nehezen megcsinálom az arcát, amit a szöszi heves ellenkezése gátol meg olykor-olykor, már csak az álla és a nyaka találkozásánál lévő vonal van vissza és az a kis terület, ami lefut egyenesen az ádámcsutkájáig. Sokkal közelebb kell férkőznöm hozzá, még így testközelből is kényelmetlen lesz azokon a részeken végigmennem a saját magamnak kinyilvánított pengémmel.

- Tárd szét a lábad!

- Parancsolsz? - rökönyödik meg.

- Gyerünk! - sürgetem a pengével hadonászva, amire egyenesen a mosdókagylóba hőköl. Esküszöm ijedtségében majdnem bele is ugrik.

- Úgy volt, hogy csak az arcomat vagdosod szét!

- Komolyan, Draco!

- Miért van az, hogy nekem nem kell ilyen pózokba helyezkednem, amikor magamnak csinálom? - fújtatja.