- Ne mocorogj már ennyire!
- Bocs, nem akarom, hogy elnyisszantsd a torkomat!
Pufogva elfordítom Draco arcát a bal oldalára és a járomcsontjára illesztem a pengét. Mélyen koncentrálok, miközben végighúzom a bőrén egy halvány csíkot hagyva magam után a borotvahab rengetegében.
- El sem hiszem, hogy ezt engedem neked - fújja ki a levegőt.
- Nyugi, csináltam már ilyet! - Rámarkolok az állára és hátrébb hajtom a fejét, hogy a megkezdett vonalamat az állcsontján folytathassam egészen a nyakáig. - Nem lesz gond.
- Mégis kin gyakoroltad ezt? - vonja fel a szemöldökét. - A tesódon? Azért van az a heg a homlokán?
- Ne szórakozz! - csapok a vállára, mire nevetni kezd. Olyan hangosan, hogy az egész fürdőszoba tőle visszhangzik. - Nem, képzeld még Markon gyakoroltam, amíg még együtt voltunk! - fújtatom.
Mielőtt Draco reagálhatna az egyértelműen hazugságon alapuló kijelentésemre, egy határozott mozdulattal jobbra döntöm a fejét, hogy az arca másik oldalához is hozzáférjek. Ezt meghiúsítva felém kapja a fejét.
- Hé! Azt akarod, hogy az orrodat nyisszantsam le?
Alig, de magamba tudom fojtani a Voldemortos poénomat.
- Mit mondtál? - kérdezi elkerekedett szemekkel.
- Hogy megszabadítalak az orrodtól - vigyorgok rá.
- Stella. . . - sandít le rám rosszallóan.
- A tesómon csináltam egyszer - sóhajtok fel. - Úgy kb. 15 évesen. De ez már gyakorlatnak számít, nem?
- Hagyd, inkább én. . . - próbál eltolni magától.
A csípőmmel egyenesen visszalököm őt a mosdókagylónak és hozzá is rögzítem a teljes testsúlyommal. Egy teljes csíkot leborotváltam már, tuti nem most fogom abbahagyni. Maximum a mai kviddics meccsen mind a két fogó fejét egy heg fogja díszíteni.
- Megoldom! - döntöm vissza a fejét a jobb oldalára. - Csak ne mozogj!
Draco megadóan felsóhajt és hagyja, hogy az arca jobb felén is végigszántsam a pengét. Alig bírom ki vigyorgás nélkül, amikor a felhalmozódott hab egy része az orrára kerül. Mintha csak hóba dugta volna a fejét.
Egy könnyed mozdulattal lesöpröm róla, aminek az eredménye, hogy jobban elkenem.
- Te élvezed ezt, mi? - sóhajt fel bosszúsan.
- De még mennyire! - vigyorgok rá.
Miután nagy nehezen megcsinálom az arcát, amit a szöszi heves ellenkezése gátol meg olykor-olykor, már csak az álla és a nyaka találkozásánál lévő vonal van vissza és az a kis terület, ami lefut egyenesen az ádámcsutkájáig. Sokkal közelebb kell férkőznöm hozzá, még így testközelből is kényelmetlen lesz azokon a részeken végigmennem a saját magamnak kinyilvánított pengémmel.
- Tárd szét a lábad!
- Parancsolsz? - rökönyödik meg.
- Gyerünk! - sürgetem a pengével hadonászva, amire egyenesen a mosdókagylóba hőköl. Esküszöm ijedtségében majdnem bele is ugrik.
- Úgy volt, hogy csak az arcomat vagdosod szét!
- Komolyan, Draco!
- Miért van az, hogy nekem nem kell ilyen pózokba helyezkednem, amikor magamnak csinálom? - fújtatja.
BINABASA MO ANG
Éjféli szikra 3.
RomanceMinden véletlen lenne? Vagy talán mindenki sorsa egy felsőbb erő markában van? Nem tudom. . . bárki vagy bármi pörgette meg az életem bolygóját, kegyetlenül a szívembe szúrt egy tört. Draco és Stella kapcsolata olyan akadályba ütközött, ami talán...