Éjféli szikra 3.

Gyilkos fordulatok

- Basszus, ne nyögj már ilyen hangosan! - lihegi az ajkaimra Draco.

- Te sem. . . - csuklik el a hangom, amikor forró ajkai elnémítanak. - . . . fogod vissza magad annyira!

A szöszi egy kaján vigyorral nyugtázza a szavaimat és az azzal járó remegéseket, amik villámszerűen siklanak végig a testemen. Minden egyes mozdulattal olyan, mintha áramot vezetne belém, és vészesen közeledek a teljes kisüléshez.

El sem hiszem, hogy ezt csináljuk. Próbálom kizárni a tényt, hogy a kviddics öltözőben vagyunk, a csókba fojtott nyögéseink a zöld szekrények közt pattognak, és, hogy a meccsről leért játékosok az ajtó másik oldalán dörömbölnek.

- Malfoy, tudjuk, hogy bent vagy! - dörömböl az ajtón Terence. TERENCE!

- Nyisd ki ezt a tetves ajtót! - kiabálja kórusban a csapat többi fiú tagja is.

Elfordítom a fejem az ütésektől rezonáló ajtótól és egyenesen Draco kékes szemébe nézek. Esdeklően. Hogy azért könyörgök, hogy álljunk le és engedjük be a többieket vagy, hogy ezt fejezzük be, azt nem tudom.

- Nem kéne. . .?

- Engedjem be őket? - kérdezi vigyorogva, miközben erősíti a derekára kulcsolt lábaimat és jobban a szekrényeknek szorít. - Szeretnéd, hogy bejöjjenek, huh?

Rosszallóan Dracóra sandítok. Persze nem tart soká ez az arckifejezés, újfent úrrá lesznek rajtam a lentről fölfelé hullámzó érzések. Ha nem Dracóba csimpaszkodnék, aki konkrétan mind a kettőnket tart, valószínűleg remegő lábakkal omlanék a kviddics fiúöltöző padlójára. Apró, mégis lángoló cseppekben.

- Draco - sóhajtom az ajkaira. - Én mindjárt. . .

Nem válaszol a fiú, hagyja, hogy egy csókkal egymás torkába küldjük a testünk összepréselődésének következményeként kialakult hangokat és a bőrünk alatt tomboló vágyakat.

Olyan érzésem van, mint akit elektromos mancsokkal ütöttek ki. Minden egyes négyzetcentiméterem bizsereg, ahol az ő bőre hozzámér. Az agyamat elborítja a köd, a látásom egyik pillanatról a másikra elhomályosul. Az ajkaim közül egy akaratlan nyögés robban ki a fiú nyakába, amire az imént bicsaklott a fejem.

- Basszus! - gördülnek le a nyelvéről a szavak egyenesen az én ajkaimba.

A következő pillanatban elernyed az izzadságcseppekben gazdag teste és rám omlik. Zabolázatlan fürtjeit a nyakamba fúrja, a szájából kicsapódó szapora lehelete a kulcscsontomat söpri.

- Jól vagy?

- Te vagy az, aki a nyaki artériámnak beszél! - nevetek fel.

Draco édes vigyorral vezeti végig az ajkait a nyakam ívelt vonalán egészen a számig, amit csak érintőlegesen csókol. Csak most robbant szét bennem nagyjából minden létező szervecske és sejt, de tagadnám, ha azt mondanám, hogy az ajka forró nyomától nem indult volna újra a szervezetem.

Kezdve az őrülten vágtázó szívemmel.

- Szeretlek! - szántja az ujjait az izzadságtól begöndörödött fürtjeimbe.

- Azért, mert hajlandó voltam veled szexelni az öltözőben? - vonom fel a szemöldököm, miközben kipattanok az öléből és pikk-pakk visszaöltözöm.

Hallom Draco mozgolódását és biztosra veszem, hogy még nincs is kész, amikor a cipőm felvétele előtt magához ránt a csípőmnél fogva. Csak egy picit tévedtem. A fekete pólóján kívül már minden rajta van.