Éjféli szikra 3.

Fordul a kocka

- Vissza akarom kapni az emlékeimet!

Cho, Taylor, Naomi és Lilien ledöbbenve bámulnak rám a nagy csarnokban fekvő asztal másik oldaláról. A Mardekáros barátnőm poharának tartalma, ami a kijelentésem közben a szája felé indult, most az ölébe csurog.

- Mi van? - kontrázzák szinkronban.

- Oké, öhm. . . - veszem ki a számból a szív alakú, piros nyalókát. - Mindent elmagyarázok!

Gyorsan beszámolok az előbbi pár perc Roxmorts-ban történt eseményeiről, ami így visszanézve éjszakáig nyúló óráknak tűnnek.

Dracóval az emlékeimről szóló konzultációnk során, ami alatt egy percre sem jegyeztem meg, hogy az emlékeimet a közeli jövőben a birtokomba, illetve a memóriámban szeretném tudni, lesétáltunk Roxmorts köves kis utcáján a nyüzsgő faluba. A közeli második próba miatt, amire jobban mondva három nap múlva fog sor kerülni, a tanárok nem erőltették a házikat és a félévi vizsgákat, mindenkinek annyi szabadideje maradt, aminek legalább a felét a Roxfort árnyékában fekvő falun töltheti.

- Bemegyünk a Mézes Falásba! - invitált Draco a boltba. Ha ellenkezni is akartam volna, nem tudtam, a tomboló tömegben nem mertem elengedni a kezét, inkább megadtam magam és követtem őt az ugyancsak megtelt boltocskába. Amint beléptünk azonnal megcsapott a cukor és gyümölcsök kavalkádjának illata.

Draco egy cukrozott banánon osztozkodó párt kikerülve, akik eléggé érdekes technikákkal tüntették el az édességet, egy nyalókákkal teli polchoz vezet. Van rajta szív, virág, gyümölcs( alma, szőlő cseresznye), pálca, süveg, seprű és különböző alakú, nyalogatni való édesség. A Mardekáros fiú azonnal lekapott egy tulipánt formázó nyalókát és felém nyújtotta.

- Virágot a virágnak - vette elő legmegnyerőbb mosolyát.

- Ez elég béna szöveg, nem gondolod? - Ahhoz képest a pír, mely arcomat koronázta, pillanatokon belül elöntött. El is fordultam a pattogó vattacukrok felé, mielőtt akár észrevehetné szembetűnő, lányos reakciómat.

- Valóban az, de ha csak ezzel tudlak rávenni, hogy viszont szeress, megéri bolondot csinálnom magamból - nyújtotta át a kék nyalókat. Sikeresen a pólómba.

- Ezzel akarod elérni? - téptem le a felsőmre ragadt édességet. - Eléggé gyatra próbálkozásaid vannak! - Faképnél hagytam és befordultam egy csokoládé golyókkal felsorakoztatott oszlopok közé, amely érdekesebbnél érdekesebb csokoládét ígért. Csípős csokoládé. Unikornis csokoládé. Brokkolis csokoládé. Fahéjas csokoládé. Bagoly Barty Féle Minden Ízű Drazsé-s csokoládé. Kolbászos csokoládé. Dumbledore ízű csokoládé.

Az utolsónál megakadt a szemem. Épp, hogy elborította az agyamat a kannibalizmusról szőtt megannyi gondolat, amikor nekiütköztem egy utamba kerülőnek. Nem kellett sokáig töprengenem rajta, már a felém csapó illatából felismertem. Draco elém vágott. Ez egy pillanatra elgondolkoztatott. . . ha ne adj Isten, Draco is hatalmas varázserővel rendelkező mágus lesz, mint a Roxfort igazgatója, az ő ,,íze" is megtalálható lenne a Mézes Falás csokoládéi közt? Ha az emlékeimmel együtt álltam volna ott a Roxmortsi bolt közepén, valószínűleg tisztában lettem volna a fiú. . . ,,ízével". Ez egyszerre elborzasztott, mégis furcsa, bizsergető érzést keltett bennem.

- Hagyjuk a béna, nyálas szövegeket - legyintett. - Mi lenne ha csak bevinnélek a bolt hátsó részében lévő kis helyiségbe és szavak nélkül győznélek meg?