Éjféli szikra 3.

Csillaghullás

A karácsonyfa égősorai úgy ragyognak a tűlevelekkel borított ágak közt, mintha csak vörösben, aranyban és ezüstben tündöklő csillagok lennének. A kezemben forgatott csúcsdíszben a saját tükörképemre leszek figyelmes, amin nem ragyog az az ünnepi lázban égő mosoly. Nem táncol az ajkaimon a fahéj bódító illatának hatására és a fa alatt sorakozó ajándékok láttán sem.

Egyszerűen nincs karácsonyi hangulatom.

Tavaly ilyenkor a karjaiban voltam, a csókját éreztem a számon, az illatát az orromban, szíve minden egyes négyzetcentiméterét a szívemben. De most több száz kilométer választ el bennünket egymástól.

- KIGYULLADT A KONYHA! - üvölti a pult mögül Naomi.

Mint, ahogy utalgattam rá. . . nem lesz ugyanolyan a karácsony.

A Főnix Rend konyhájának tűzhelye lángokban áll. Nem csodálkozom, hogy nincsen tűzriasztó ebben a lepukkadt lakásban, hiszen a sárgában és pirosban táncoló lángok már a bepenészedett mennyezetet nyaldossák.

- Aguementi!

A pálcám csúcsából sugárban lövell ki a víz, ami eloltja a konyhában lobogó tüzet. Köhécselve töröm át magam a gőzoszlopokon Lilienhez és Naomihez, akik még mindig kétségbeesetten próbálják eloltani a tűzhely körül pattogó szikrákat. Megjegyzem, egy olajjal átitatott konyharuhával.

- Nem is tagadhatnátok le, hogy varázsló családban nőttetek fel! - kacagok fel. Már amennyire a szívem képes arra, hogy őszintén örüljön. Sebaj, a kárörvendés attól még döccenő nélkül megy. - Ha így folytatjátok, Molly Weasley kirak mindkettőtöket!

- Ez csak a harmadik alkalom volt - vonja fel megpörkölődött szemöldökét Naomi. - És oda meg vissza van értem Mo. . .

- MI EZ AZ ÉGETT SZAG? - rikácsolja a szomszédos szobából a vöröskék édesanyja. - NAOMI RUNCORN!

Naomi étcsokoládéra emlékeztető szemei elkerekednek a félelemtől. Nemes egyszerűséggel Lilien arcába nyomja az olajos rongyot és felszalad az emeletre. Át kell verekednie magát a lefelé baktató Ginny-n, nehogy Molly az utolsó kanyarban megpillantsa őt.

- Hol van az az istenverte lány? - trappol be Molly Weasley, aki jelen esetben sokkal jobban hasonlít egy prüszkölő sárkányra, mintsem egy családanyára.

Liliennel szó nélkül az emeletre vezető lépcsőkre mutatunk. Fred és George anyja rakétaként tör ki egy fakanállal a kezében. Kezdem megkérdőjelezni azokat a körmönfont, agyafúrt terveket, amikben különböző szörnyeket és hatalmas varázslókat akarunk szabadítani a halálfalókra. Szerény véleményem szerint elég lenne, ha Molly Weasley haragját szabadítjuk rá Voldemort csapataira.

Eloszlatva a konyhában uralkodó füstöt, a tűzhelyhez lépek, ahol maradványokban úsznak a gyűrt tészta darabjai és a belőle kiömlő fahéjas töltelék. Egy egyszerű bűbájjal megtisztítom a konyhát Naomi pusztításától és a hozzávalók kavalkádjához ballagok.

- 16 éven keresztül Petúnia néni konyhájában raboskodtam és szerintem Harry még Naominál is jobban tud főzni - vigyorodom el. - Miért szabadítottad rá a hadiszállás egyetlen, sérülékeny kis konyhájára a barátnőnket?

- Én sem tudok főzni - vallja be Lilien. - Így legalább nem engem kínoznak meg.

Naomi sipákolására kapjuk fel a fejünket. A szánk elé kell kapnunk a kezünket, hogy ne kezdjünk el kétrét görnyedve röhögni.

- Nem akarom tudni, hogy mi folyik odafent - fordulok vissza a liszt, tej, méz, tojás, fahéj, víz, vaníliás cukor és különböző hozzávalók dzsungeléhez.