Éjféli szikra 3.

Döntő pillanat

Gomolygó, fátyolos köd övezi a kviddics pályát. A Mardekár csapat tagjai és a béta játékosok tarkítják zöld pöttyökkel a fehérséget, ami beborítja a Roxfort teljes birtokát. A mellettem elszálló gurkók és kvaffok centiméter pontossággal suhannak el a fejem mellett, azon sem csodálkoznék, ha a 14 főből páran a gyengélkedőn lyukadnának ki a kviddics próba után. A cikeszt már másfél órás keresés után sem találom, a csapattagokat nem látom, egyet mégis tudok. . . a rivális fogó épen és egészségesen repked a közelemben minden koncentrációját rám irányítva, még az is elkerülné a figyelmét, ha egyenesen a markába repülne az arany cikesz.

- Ha folyton engem sasolsz, sosem találod meg a cikeszt - sandítok Dracóra. Meg sem várva a válaszát, elsüvítek a Hollóhát tornyai felé ( legalábbis szerintem arra ). A Mardekáros fiú megpördül a Nimbus 2001-esével és utánam ered. Az előttem elhaladó Naomi és Harper duója miatt lefékezek, ebből következik, hogy Dracóval majdnem karambolozunk. - Tudod, hogy nem engem kell elkapnod, ugye?

- Ebbe a ködbe úgysem találjuk meg a cikeszt, inkább rád vigyázok - vigyorog rám a seprűjéről. Az arcára ülő kifejezéseket is csak azért tudom felmérni, mert a két seprű kevesebb, mint fél méteren belül egymás mellett lebeg.

- Azzal, hogy majdnem nekem jössz? - vonom fel a szemöldököm.

- Ha már beléd nem lehet - villantja rám tipikus kaján vigyorát. Megforgatom a szemem és odébb állok mielőtt újabb perverz megjegyzésekbe kezdene. A sok szlalomozásnak és elterelő trükknek hála lehagyom Dracót. Ismételten az arany labda keresésének szentelem a figyelmemet, de helyette egy sokkalta nagyobb és kopottasabb darabbak találom szembe magam. A gurkóval.

Lebukni sincs időm, a labda pillanatokon belül az arcom elé ér. Meglepetésemre nem ütközik a mancsaimmal takart arcomba, hanem kikerül és a mögöttem lévő játékost veszi célpontba, akit sikeresen eltalál. Csak a fájdalmas felszisszenését és a roppanást hallom, ezt követően a seprűje zuhanórepülésbe kezd.

- Basszuskulcs! - Veszek egy 180 fokos kanyart és megcélzom a vizes fűvel beterített pályát. Épp, hogy csak leérek, az áldozat e pillanatban pattan le a seprűről és terül el a földön a fejét szorongatva. Nem habozok, követem a példáját, csakhogy nem fekszem le a fűbe, hanem a kósza tincseimet a fülem mögé tűrve leguggolok mellé.

- Megvan! - emeli fel Draco a kezében tartott arany cikeszt. - Nyertünk?

- Nagyon fáj? - vizslatom a szőke tincsei közt megbújó sebet, amit a gurkó okozott. A csapat többi 12 tagja is alászáll az égből és eloszlatja a minket övező ködöt, hogy szemügyre vehessék a sérültet. Nem vérzik, ám nem kis búbot tapintok ki a jobb füle felett.

- Nyertünk! - rikkantja. - Ezt neked, Potter. . . - rikkantja diadalittas vigyorral.

- Ez csak próba, Draco! - magyarázom neki. Próbálom palástolni, hogy szíven ütött a megnevezés, de az arcomra kiülő döbbenetet nem tudom eltüntetni. - Jobb, ha elviszünk a gyengélkedőre. . .

- Az micsoda? - néz rám rémülten. - Nem csempészel engem semmilyen országba!

- Mi van? - meredek rá megrökönyödve.

- Mi baja? - guggol le velem szemben Flint, hogy jobban megvizsgálhassa a rivális fogó fejsérülését.

- Nekem mi bajom? - hüledezik a szöszi. - Potter száműzni akar Angliából!

- Oké, haver, gyere - fogja meg a fiú hónát és rántja fel két talpra. Draco dülöngélni kezd, majdnem el is esik a lábában, nekem és a csapatkapitánynak hála nem kerül újra közeli kapcsolatba a talajjal. Két oldalról közre fogjuk és megindulunk vele a kastélyba, - Biztos beütötte a fejét, majd Madam Pompom rendbe rakja. .