Éjféli szikra 3.

Szerelem 883. látásra

A Roxfort legmagasabb tornyaiból kiszűrődő fények alatt hopponálunk vissza az iskola területére. A halk nevetésünk és nyüzsgésünk zengi át az udvart, felverve a Tiltott-Rengetegben élő állatokat és a Fekete-tó alján élő lényeket. Ez sem szegi a kedvünket, vigyorogva sétálunk be a hatalmas tölgyfakapun.

- Mit szóltok egy hétvégi sörözéshez még a harmadik próba előtt? - veti fel Cedric, mikor bekanyarodunk a négy hálókörletbe vezető ,,körforgalomhoz".

- Másnaposan akarsz megküzdeni a harmadik próba rémeivel? - horkant fel Cho. - A sárkányok és sellők után, ki tudja miket nem uszítanak rátok!

- Egy seregnyi felhergelt Chót! - vágom rá nevetve.

- Lehet, mégsem lenne rossz ötlet egy-két pohár sör - szúrja közbe a Hugrabugos fiú megrémülve az ötleteim által kialakult képektől.

- Ahhoz nem lesz elég egy-két pohár - kanyarodik be George, Liliennel a karjaiban, Fred Naomi-val az oldalán és Taylor Ethan-nel együtt a Griffendél irányába.

- Egy hordó tökéletesen megfelelne - hahotázik Cedric, akinek konkrétan rohannia kell a Hollóhát Klubhelyisége felé trappoló megsértődött barátnője után. Még a Mardekár fekete csempékkel körülhatárolt termeiben is hallani a lépteiket. 

- Hogy tud futni? - merengek magamban. - Nekem majdnem leszakad a lábam!

Egy röpke pillanat erejéig azt is hiszem, hogy leszakad, mert a talaj eltűnik a lábam alól. El is képzelem, ahogy zuhanok a hideg föld alá, de a menetszél hangját átveszi egy hevesen dübörgő szív.

Felnézve Draco kék íriszébe ütközik a pillantásom és a karjaiban tartott lábaimra. A másik mancsát nem látom, történetesen csupán érzem, hogy a hátamnak feszül. Csak simán felkapott ,,menyasszonyba", úgy , hogy észre sem vettem.

- Igazán lovagias vagy - mosolygok rá fáradtan. Így, hogy a léptei nyomán a karjaiban ringatózom és a fülemben repes a szíve, az a veszély fenyeget, hogy bármelyik pillanatban elalhatok.

- Mondanám, hogy te meg a hercegnőm vagy, de a hányinger kerülgetne - fintorog. - Nincs ínyemre, hogy a Lautner által alkotott beceneveket használjam.

- Ha még Mark is lenne a herceg. . . - forgatom meg a szemem. - Én császárnő lennék.

- Én meg a paraszt? - horkant fel.

Mellkasa mégis rázkódik a nevestől.

- Tudod, hogy van ez - karolom át a nyakát. - Még császárnőként is téged szeretnélek.

Nem kell elhajolnom, hogy lássam a mosolyát és a szemében tündöklő csillogást, a szíve vad ritmusa tökéletesen közvetíti az érzéseit.

Lehunyom a szemem és csak élvezem a halk lépteihez társuló szívdobogást. Lenyugtató, szinte már felérne egy relaxáló zenével, ami csillapítja a Helvellyn hegyein átélt izgalmakat. Minden egyes dobbanással feledteti a könnyeket, a megmérettetéseket, a haragos szavakat. Mindegyik ütem egyre erősebben lök az álmok felé, még az ajtó csukódása sem rángat ki ebből az állapotból. Valószínűleg egy bomba is felrobbanhatna mellettünk, én csak a szívét hallanám.

- Ugye nem alszol? - csendül fel suttogó hangja.

- De - mormogom.

Draco szíve megugrik a nevetésétől.

- Nem gondolod, hogy le kellene tusolni? - duruzsolja a fülembe. - Tiszta mocsok vagy. És nem akarom az ágyamat összekoszolni.

Fél szememet kinyitom. Oké nehezen, de konstatálom, hogy már Draco szobájában vagyunk apró lámpafénynél, történetesen az ágyán.