Éjféli szikra 3.

Izzó vágy

A Predator neonfényekkel megvilágított falai dübörögnek a bentről kiszűrődő zenétől, amik egyenesen kicikáznak a Temze fodrozódó hullámaihoz. A szórakozóhelybe lépve olyan érzésem támad, mintha egy másik univerzumba zuhannék, ami pezseg a táncoló fényektől, alkoholtól és sós izzadságcseppektől.

Szilveszter éjszakája van. Elmondhatatlanul brutális évünknek az utolsó napja.

A jövő év jobb lesz? Vagy sorsunk kegyetlen csapásaként a következő esztendőben újabb pofonokat kapunk? Az isten se tudja, de addig nem is érdekel, amíg a következő órák rózsaszín köde a markában tart.

- BOLDOG ÚJ ÉVET, TI SZEMÉT MUGLIIVADÉKOK! - üvölti Naomi teli torokból, amikor leadjuk a kabátunkat és belépünk a diszkófénybe vont falak közé.

Mielőtt valaki előzetesen ítélkezne megtébolyodott barátnőm felett, megjegyezném, hogy a minap kitiltották őt nem is egy szupermarketből, szóval finoman szólva jelenleg nincs oda a mugli társadalomért. Ha nem ölti rá a nyelvét minden mellettünk elhaladó szerencsétlen angol polgárra, akkor egyre sem.

Arról már nem is beszélve, hogy a csípőjét ringatva tör nekünk utat a bárpult felé.

- Ha nem állítjuk le, percek kérdése és kitör egy kisebb össznépi balhé - suttogja mellettem Cho. Gyémántokkal bevont ezüst ruhája csörög a combja körül.

- Muglik boszorkányok ellen? - vonom fel a szemöldököm.

- Dehogy - legyint Lilien mellőlem aranysárga szoknyájában, amitől akaratlanul is úgy érzem magam, mintha a napba néznék. - Naomi a mugli palimadarak ellen, akik véletlenül hasonlóan néznek ki, mint a szupermarketek tulajai.

Röhögve simítom végig a ruhámat, miközben átverekedjük magunkat egy fiúbandán. Szerencsétlenségükre egyikük kísértetiesen hasonlít a Harrods tulajára. Naomi buldózer ökleivel hamar át is jutunk a pasi kavalkádon. Mielőtt valamelyik észrevehetné a női szakaszból álló lerohanást, már öt aranyosan és ezüstösen csillogó pötty el is tarolta őket az útból.

Amikor az italoktól roskadozó bárpulthoz léphetnék, két erőteljes impulzus egy röpke pillanatra teljesen leterít a lábamról. Nem tudnám pontosan meghatározni, hogy milyen érzések vettek célba, de intenzívek és akaratomtól függetlenül is a bőröm alá furakodnak. Érzem az agyam lebenykéire kapcsolódó csápokat, amik lágyan karcolgatják végig a gondolataimat óvó burkokat.

És. . . érzek valami mást is. Valami mást, ami sokkal erősebb. Valami megfoghatatlant, amit képtelen vagyok megkaparintani. Mégis jobban érzem, mint a hátamra omló egyenesen tincseimet és az orromba kúszó tequila illatát. Fogalmam sincs mi lehet ez, de szinte felforralja az ereimben hömpölygő vércseppjeimet.

Nagy levegőt veszek és visszatérek a valóságba.

Ez biztos csak a levegőbe párolt anyagoktól van, amitől az ember már három perc után is hallucinálni kezd.

- Megvalósul a kívánságom, amit a hullócsillagoktól kértem karácsony éjszaka! - tátja el rózsaszínre festett ajkait Cho, amikor a bárpult feketére csiszolt lapjához lépünk. Mind a négyen a 18 éven aluliakat nem szolgálunk ki tábla alá nézünk, ami hatalmas betűkkel hirdeti, hogy: - AKCIÓ!!!

El kell keserítenem Chót, hogy a Font és a Galleon merőben más értékkel rendelkezik. Míg a Három Seprűbe megúsznánk egy-két aranyba vont érmével, itt egy ital felérne a szórakozóhely bérleti díjával.

Az itallapot méregetve újfent hatalmába kerít ez az érzés. Körülnézek, de a táncoló tömegen és a fantázianevekkel megátkozott italokat mustráló barátnőimen kívül nem látok semmi mást, ami magából áraszthatná ezt a nyers energiát, mely még ebben a pillanatban is tetőtől-talpig megtelít. Érzem a csontjaimban az erejét.