Éjféli szikra 3.

Mardekár kontra Hollóhát

- Gyönyörű vagy. . .

Egy távoli, mégis ismerős hang visszhangzik a fülemben. Bárhogyan próbálok visszaaludni és különböző álmokba feledkezni, a hang mindig felcsendül és félálomba kényszerít. Amint újra felrémlenek az álmom képei, újra megszólal és az egész kezdődik elölről. Nem is bánom annyira. . . a szavai felérnének egy mézes-mázas álommal, melyben egy szivárványon csúszdázva élvezem a nap melegét.

- Szeretlek!

Na ez kirángat a félálmomból. Amint kipattan a szemem egy kék számpárba ütközöm, ami áthatóan szuggerálja az enyémet.

- ÚRISTEN! - Ijedtemben hátra esek egyenesen a fekete csempe borította padlóra. A fiúnak utánam kapnia sincs ideje, azonnal talpra ugrok és jó pár méterrel elhátrálok az ágyamtól, amin történetesen ott fekszik Draco Malfoy.

- Ez hiányzott! - nyújtózkodik el. Még magyarázatot sem ad érthetetlen szavainak, én a pálcám hiányában ( ami az ágyam melletti éjjeli szekrényemen fekszik ), felkapok egy vállfát a fogasról és a fiúra szegezem, mint egy fegyvert. - Mármint mi. Hogy melletted ébredek és órákig nézhetem, ahogy alszol.

- Tűnj a szobámból, te perverz kukkoló! - emelem feljebb a vállfát. - Nem mondom még egyszer!

- És ha nem, mi lesz? - pattan fel az ágyamról. - Megint tökön rúgsz?

- Tegyünk egy kísérletet? - vonom fel a szemöldököm.

Draco ráérősen mászkálni kezd és a cuccaimat piszkálja. Az összes nyakláncomon végig futnak az ujjai, a kirakott képeket és a ruháimat is beleértve. A komódomra helyezett bő-fekete pólót emeli fel, amit egy undorodó képpel díjaz. Nem tudom mi a problémája Markkal és a ruháival, őszintén nem is érdekel, csak tűnjön innen. A néma kérésemet semmibe véve rám pillant. A szeme elkerekedik a döbbenettől.

- Mi történt a hajaddal?

A frizurámhoz nyúlók, ami még engem is néha meglep, hogy csak a kulcscsontomig ér. Épp, hogy súrolja.

- Levágattam - adom meg az egyértelmű választ.

- De hát. . . miért?

- Öhm. . . - gondolkozom el. - Nem tudom. A nyáron vágták le a csajok. Nem tetszik? - kérdezem nevetve. Igazából pont nem érdekel a véleménye.

- De, mindenhogyan gyönyörű vagy, csak szokatlan! - A szavai miatt a szívem kihagy egy ütemet, csak utána vágtat tovább a mellkasomba. Majdhogynem kiszakad a bordáim közül. Ezt egyenlőre általános lányos rekciónak könyvelem el. Melyik lány nem örül, ha gyönyörűnek hívják? Főleg ha a fiú szavai mögött kristály tisztán kihallatszanak az érzései.

- Ezt mikor vetted fel? - kérdezi ledöbbenve, miközben a magasba emeli az ördögszarvamat és hozzá tartozó piros ruhát.

- Ezt viseltem Halloween bulin - felelem őszintén. - Ha ez aggaszt, volt testőrségem, Mark volt a partnerem! - cukkolom. Nem tudom miért, de úgy érzem ezzel eléggé kényes témára tapintok és az arcára költöző grimaszból ítélve, ez így is van. - Talán nem tetszik?

- Dehogynem! Hogyne, tetszene? - emeli a magasba a ruhát.

- Tényleg? - vonom fel a szemöldököm.

- Nem! - dobja hátra az egyik sarokba. Ismét vizslatni kezdi a nyakláncaimat, még a szelencémet is tüzetesen átkutatja. - Hűha, egy kép sincs rólam és a tőlem kapott cuccaid is eltűntek! Szép takarítást végeztél. . .