Július 11.
Ezelőtt még soha nem jártam a Malfoy-Kúriába nyáron és meg kell mondjam. . . csalódott vagyok. Az elém magasodó sövényoszlopokat, szökőkutakat, szobrokat és a fehér épület komplexumot is ugyanolyan sűrű és tejfehér köd fedi el, mintha még csak a tél derekán járnánk. Félreértés ne essék, ugyanolyan dög meleg van, de a ház hátborzongató külleme határozottan megmaradt.
Hála az idelátogatásom számos alkalmának probléma nélkül a udvarba tudtam hopponállni. És ennek köszönhetően bolyongok most a sövénylabirintusban, ami megjegyzem, kísértetiesen hasonlít a Trimágus Tusa harmadik próbájának helyszínére, azzal a különbséggel, hogy a bokrok csúcsa pár méterrel alacsonyabban csúcsosodik az ég felé.
Harry figyelmeztetése is a fejembe villog, már a próba óta Tudjukki visszatértét riadózza a varázslóvilágba, de egyszerűen nem bírtam hétvégéig várni, amikor a megbeszéltek alapján Dracóval lesétáltunk volna a London Eye-hoz. Felőrölt Dudley viselkedése, Harry pufogása, Petúnia néni és Vernon bácsi lenéző modora, amitől egyenesen besokalltam. Pontosan ezen okok miatt osonok be a hatalmas házba, az oroszlán barlangjába, Dracóért, az egyetlen gyógyírért, aki feloldozást ígérhet abból a pokolból.
A hallba érve meghallom a tanácskozóteremből kiszűrődő hangokat, amik közül felismerem Bellatrix rikácsoló, Narcissa félénk, Lucius kimért hangját, amibe belevág egy fagyos, csontig hatoló hang. Igyekszem kizárni, de nem tudom nem figyelembe venni, hogy az idegen hang fagyáspont alá hűtötte a véremet, csupán pár szóval.
Kiszűröm a hangokat és legjobb tudásom szerint elindulok. . . valamerre. Igazából eddig egyedül a pincében jártam kétszer, amikor egy évre lehibernáltak Draco szülei és kétszer abban a vendéglő helyiségben, ahol Dracót és Harry-t is megkínozták a kifaggatásom érdekében, még az emlék törlés időszakában.
Ennél fogva fogalmam sincs merre megyek. Egyszer jártam a Mágiaügyi Minisztériumban, de a Malfoy Kúria valamiért sokkalta nagyobbnak tűnik. Talán csak a fekete falai és szerteágazó folyosói teszik, de pár perc után már úgy érzem, mintha napok óta az épületben tengődnék.
- Sissy! Gyere vissza! - sziszegi Bellatrix.
Oké, egy apró információt kifelejtettem. Nem vagyok olyan hülye, hogy Harry és Draco figyelmeztetése ellenére fegyver nélkül és felkészületlenül jelenjek meg az ellenség főhadiszállásán. Lenyúltam Harry láthatatlanná tévő köpenyét, aminek hála a Black nővérek észre sem vesznek.
- Nem teheted ezt! - fordul be a sarkon Bellatrix Narcissa nyomában. - A Sötét Nagyúr. . .
- Majd feloldozza! - rikácsolja Narcissa hozzá illő nyivákolós hangon. - Ő még gyerek, Bella! Nem fog ebben részt venni!
- Az ígéret szép szó, drága nővérkém! - nyávogja Bellatrix, miközben ide-oda dobálja a fekete fürtjeit. - Draco, a Malfoy család sarja, ugyanannyi joga van, mint bárki másnak! És a Sötét úr hasznát veheti annak, hogy még az iskolába jár!
- De hát Piton. . .
- Piton Dumbledore talpnyalója! - csattan fel Bella. Én, mint egy jó kiskutya, követem őket és kihallgatom az érdekesebbnél érdekesebb értekezésüket. - Hazudik, manipulálja a Sötét Nagyúrat, nem bízhatunk benne!
Narcissa megcsóválja a fejét és nővére bosszúságára folytatja az útját. Jobbra-balra kanyarodik le, le-fel megy a lépcsőkön. Már kezdem elveszteni a fonalat, és kétlem, hogy visszatalálnék a hallba, de legalább vannak forráspontjaim.
YOU ARE READING
Éjféli szikra 3.
RomanceMinden véletlen lenne? Vagy talán mindenki sorsa egy felsőbb erő markában van? Nem tudom. . . bárki vagy bármi pörgette meg az életem bolygóját, kegyetlenül a szívembe szúrt egy tört. Draco és Stella kapcsolata olyan akadályba ütközött, ami talán...