Éjféli szikra 3.

Nyári vakáció II.

Július 11.

Ezelőtt  még soha nem jártam a Malfoy-Kúriába nyáron és meg kell mondjam. . .  csalódott vagyok. Az elém magasodó sövényoszlopokat, szökőkutakat,  szobrokat és a fehér épület komplexumot is ugyanolyan sűrű és tejfehér  köd fedi el, mintha még csak a tél derekán járnánk. Félreértés ne essék,  ugyanolyan dög meleg van, de a ház hátborzongató külleme határozottan  megmaradt.

Hála  az idelátogatásom számos alkalmának probléma nélkül a udvarba tudtam  hopponállni. És ennek köszönhetően bolyongok most a sövénylabirintusban,  ami megjegyzem, kísértetiesen hasonlít a Trimágus Tusa harmadik  próbájának helyszínére, azzal a különbséggel, hogy a bokrok csúcsa pár  méterrel alacsonyabban csúcsosodik az ég felé.

Harry  figyelmeztetése is a fejembe villog, már a próba óta Tudjukki  visszatértét riadózza a varázslóvilágba, de egyszerűen nem bírtam  hétvégéig várni, amikor a megbeszéltek alapján Dracóval lesétáltunk  volna a London Eye-hoz. Felőrölt Dudley viselkedése, Harry pufogása,  Petúnia néni és Vernon bácsi lenéző modora, amitől egyenesen  besokalltam. Pontosan ezen okok miatt osonok be a hatalmas házba, az  oroszlán barlangjába, Dracóért, az egyetlen gyógyírért, aki feloldozást  ígérhet abból a pokolból.

A  hallba érve meghallom a tanácskozóteremből kiszűrődő hangokat, amik  közül felismerem Bellatrix rikácsoló, Narcissa félénk, Lucius kimért  hangját, amibe belevág egy fagyos, csontig hatoló hang. Igyekszem  kizárni, de nem tudom nem figyelembe venni, hogy az idegen hang  fagyáspont alá hűtötte a véremet, csupán pár szóval.

Kiszűröm  a hangokat és legjobb tudásom szerint elindulok. . . valamerre.  Igazából eddig egyedül a pincében jártam kétszer, amikor egy évre  lehibernáltak Draco szülei és kétszer abban a vendéglő helyiségben, ahol  Dracót és Harry-t is megkínozták a kifaggatásom érdekében, még az emlék  törlés időszakában.

Ennél  fogva fogalmam sincs merre megyek. Egyszer jártam a Mágiaügyi  Minisztériumban, de a Malfoy Kúria valamiért sokkalta nagyobbnak tűnik.  Talán csak a fekete falai és szerteágazó folyosói teszik, de pár perc  után már úgy érzem, mintha napok óta az épületben tengődnék.

- Sissy! Gyere vissza! - sziszegi Bellatrix.

Oké,  egy apró információt kifelejtettem. Nem vagyok olyan hülye, hogy Harry  és Draco figyelmeztetése ellenére fegyver nélkül és felkészületlenül  jelenjek meg az ellenség főhadiszállásán. Lenyúltam Harry láthatatlanná  tévő köpenyét, aminek hála a Black nővérek észre sem vesznek.

- Nem teheted ezt! - fordul be a sarkon Bellatrix Narcissa nyomában. - A Sötét Nagyúr. . .

- Majd feloldozza! - rikácsolja Narcissa hozzá illő nyivákolós hangon. - Ő még gyerek, Bella! Nem fog ebben részt venni!

-  Az ígéret szép szó, drága nővérkém! - nyávogja Bellatrix, miközben  ide-oda dobálja a fekete fürtjeit. - Draco, a Malfoy család sarja,  ugyanannyi joga van, mint bárki másnak! És a Sötét úr hasznát veheti  annak, hogy még az iskolába jár!

- De hát Piton. . .

-  Piton Dumbledore talpnyalója! - csattan fel Bella. Én, mint egy jó  kiskutya, követem őket és kihallgatom az érdekesebbnél érdekesebb  értekezésüket. - Hazudik, manipulálja a Sötét Nagyúrat, nem bízhatunk  benne!

Narcissa  megcsóválja a fejét és nővére bosszúságára folytatja az útját.  Jobbra-balra kanyarodik le, le-fel megy a lépcsőkön. Már kezdem  elveszteni a fonalat, és kétlem, hogy visszatalálnék a hallba, de  legalább vannak forráspontjaim.