Éjféli szikra 3.

Kincsvadászat

Édes, mégis sós. Lédús, mégis száraz. Szolid, mégis mohó. Lágy, szenvedélyes, szerelmes. . . mégis világokat pusztító. Gyengéd, mégis birtokló. Olyan, amitől szívem szerint a göcsörtös törzsre olvadnék cseppfolyósodó masszaként.

Draco csókja megtestesíti mindazt, amiben születésemtől kezdve hittem és amiben hinni fogok.

- Szerelmem - mormogom az ajkaira, mielőtt a hangomat szája meleg börtönébe zárná. - Mennünk kellene. . .

- Mondtam, hogy még egy perc. . . - vezeti le forró ajkait a nyakam szegleteire, mire kitör belőlem a röhögés.

- Ugyanezt mondtad 10 perccel ezelőtt - emlékeztetem vigyorogva. Terepmintás nadrágba bújtatott lábaimat még erősebben a dereka köré csavarom, nehogy lefolyjak a fa törzséről a lucskos földre.

- Az rád lett bízva, hogy mennyivel szorzod fel azt az egy percet - szántja végig nyelvét pulzusomtól lüktető artériáimon. Megérzem a kulcscsontomba mélyedő fogait, amitől akaratlanul is magamhoz dörzsölöm az ölét. Draco torkából egy nem e világi hang tör fel, miközben a nyelvével becézgeti sós bőrömet.

Draco elhajol tőlem, de mielőtt ellenállhatnék, birtokra kel az ajkaimmal. Mintha még egy másodpercet sem akarna elpazarolni a csókom nélkül.

- Mindjárt indul a vadászat - túrok a fürtjeibe. - Így nem fogjuk hallani a szabályokat és nem tudunk csatlakozni a csapatjainkhoz.

- Egy szabályt már tudunk, mégpedig azt, hogy nem érhetünk egymáshoz a játék alatt és ez kellő motiváció volt arra, hogy ne érdekeljen a kincsvadászat - játszadozik hófehér fogaival ajkam telt vonalain. - Ja és kizárt, hogy egy csapatba legyünk, mert a Malfoy és a Potter között még egymillió idegesítő diák van! Ez még inkább arra ösztönöz, hogy maradjunk ennek a kicseszett fának az árnyékában!

- A kincsvadászat sötétedésig tart. . . - hajolok a nyakához, ahol lágyabb csókokat lejtek el a bőrén. - Mégis mit akarsz itt csinálni még tíz órán keresztül?

- Játszhatunk kincsvadászatot - ajánlja vigyorogva. Gyengéden eltol magától, hogy a vágyaimtól elüvegesedett szemeimbe nézhessen. - Én vadászom a kincsre. Te pedig lehetsz a Tiltott rengeteg, ami őrzi a kincset.

- És hogyan tudnád megszerezni a kincset? - vonom fel a szemöldököm.

- Ha minél mélyebbre hatolok benned. . . - mormogja a nyakam és az arcom találkozásánál lévő vonalra. - Akkor talán megtalálhatom. De nagyon. . . nagyon. . . nagyon hosszú ideig eltarthat, amíg a kincsre bukkanok.

- És ha eltévedsz az erdőben? - incselkedem vele.

- Akkor örökre benned ragadok - vigyorodik el.

Draco ajkai között meg-megvillannak a fogai, miközben a számat kutatja. Csókunk forró csattanásával veszi kezdetét a vadászata. Lágyan ízlelget, miközben ujjait szabadon ereszti a terepmintás felsőmön, hogy könnyedebben tájékozódhasson a kincshez vezető ösvényen. Vakon tapogatózik a sötét textília alatt.

- MINDENKI KERESSE MEG A CSAPATTÁRSAIT ÉS ÁLLJANAK FEL A STARTVONALRA! - üvölti valaki a Sonorus bűbáj segítségével.

Cikázó ujjai az ölemhez futnak. Halk sóhajokat csikar ki belőlem egy finom, észrevétlen mozdulattal.

- Draco - csuklik el a hangom. - Most azonnal vissza kell mennünk! A múlt heti eset után minden tanár pikkel ránk, ha kihagyjuk ezt a baromságot, sanszos, hogy Umbridge rózsaszín bűnbarlangjába kell költöznünk!