Éjféli szikra 3.

Cupidoo nyilai

Az Abszolút macskakövei csikorognak a talpam alatt. A fehér csizmám meg-megcsúszik és odáig fajul a kétbalkezességem, hogy a következő sarkon eltűnik a talaj a lábam alól.

Ha Draco nem kapna utánam és nem nyalábolna föl a karjaiba, katasztrofálisan közeli kontaktusba kerülnék a kacsakaringós utcakövekkel.

- Lemásznál rólam? - vonja föl világos szemöldökét.

Hitetlenkedve meredek Dracóra. Nem gondolhatja komolyan. Ezek a nyirkos, csúszós utcák köszönőviszonyban sincsenek a lábamon éktelenkedő darabbal. Ha lerak, legjobb esetben is seggen fogok becsúszni a túloldalon lévő Gringotts égboltba karmoló tornyainak falai közé.

- Ugye nem akarod ekkora veszélynek kitenni a majmócádat? - csimpaszkodom még erősebben a nyakába.

- Ha még egyszer kiejted ezt a szót a szádon , nem fogok tudni felülkerekedni a kísértésen és ledoblak a mocsokba.

- A majmócád meg fog haragudni - húzom össze a szemöldökömet tőlem telhetően a legdühösebben.

- Vállalom a kockázatot - vigyorodik el.

A következő utcát beragyogja a napfény. Az Abszolút háztetőin még olvadozik a hó és hűvös szél fúj, ami emlékezteti a varázslókat a zord téli időre, azonban az itt-ott megmutatkozó ibolyák és a macskakövekről visszaverődő sugarak magukban hordozzák a tavasz ígéretét. A mézeskalács és a füstölgő kémények szaga felett is egyre erősebben eluralkodik a virágok mézédes illata.

Itt és most meghazudtolnám a Trónok Harca ikonikus figyelmeztetését. Közeledik a tavasz. Még jelen pillanatban is, februárunk langyos délutánján.

- Próbáld meg nem összetörni magad! - rak le a földre, olyan óvatosan, mintha porcelánbaba lennék.

- Pukkadj meg! - porolom le a fehér szoknyámat. A halovány szívecskék örvényként táncolnak a combom körül. - Egyedül is boldogulok! - szegem fel az állam.

- Csak tessék! - biccent a sikátor felé, ami a Weasley Varázsvicc Vállalathoz vezet.

Körülbelül teszek három lépést a macskaköves utcán, a következő pillanatban megint Draco karjaiban találom magam. Fel sem tudnám idézni, hogy történt, de mire kinyitom a szemeimet, már újfent azokhoz a kemény mellizmokhoz gömbölyödöm.

- Tuti kigáncsoltál - préselem össze az ajkaimat egy vékony vonallá.

- Minden majom ilyen ügyetlen? - vigyorodik el. - Vagy csak én fogtam ki a legbénábbat? Tekintve hogy az első találkozásunkkor magadra rángattad a próbafülke függönyét, gondolhattam volna, hogy defektes vagy. Időben el kellett volna húznom, de túl gyorsan visszaöltöztél.

Megcsapom a fiú vállát és mivel a karjaiban lógók, mint egy marionettbábú, nem tud kitérni a támadásom elől.

- Szerintem idestova négy év után kár panaszkodni - borzolom össze a szőke fürtjeit. - Már nem tudsz levakarni magadról.

Draco segélykérő pillantásokkal néz körbe a zsúfolt utcán.

- Esküszöm, tavaly láttam itt egy menhelyet - mustrálja az egymásba olvadó épületeket és butikokat.

- Kutyát akarsz venni? - ráncolom össze az orrom.

- Dehogy! - vonja meg az állát. - Szerinted mennyit adnának egy elvadult majomért?

Dühömben lelógatom a mancsaimat és belecsípek Draco seggébe. Leírhatatlan, hogy milyen elégtétellel tölt el az arcára kiülő fájdalom. És bosszúvágy, amit a radarjaim túlságosan későn vesznek észre. Mielőtt megakadályozhatnám, lerak a csuszamlós földre és sértődötten faképnél hagy az utcán.