Retró billiárd

463 14 0
                                    

,,Karjai forrón ölelnek körül,

felperzsel egész lényével.

Ha rád mászik, az a sikolyodba kerül,

elpusztít földet, vidéket."

Olyan értelmesen bámuljuk az orrunk előtt álló sast, mint ahogyan én és Harry szoktuk a bájitaltan recepteket. Nem is értem miért vesződnek ezzel a Hollóhátasok, mármint nyilván poén és az agyuk is mozgásban marad, de ezek a körmönfont rejtvények kezdenek az idegeimre menni.

- A szex! - rikkantja Naomi. - Nyilvánvalóan.

Nyilvánvalóan nem. Mivel a Hollóhát Klubhelyiségének bejáratát őrző madár nem nyit ajtót.

- A griffendéleseknek egy rohadt jelszót kell megjegyezniük, a hugrabugosokat egy páncél engedi be, a mardekárosoknak csak azt kell megjegyezniük, hogy hol van a hálókörletekbe vezető kőajtó, de a hollóhátasok, á, ők annál sokkal ,,felsőbbrendűek", ki kellett találniuk a leglehetetlenebb és a legbosszantóbb megoldást a kívülállók távoltartására! - bosszankodik Naomi.

Lassan már komolyan gőzfelhők fognak kirobbanni a füléből.

- Miért mindig Chónál kell csoportosulni? - akadékoskodik Lilien.

Mind a hárman ,,Ez komoly kérdés volt?" nevezetű fejjel fordulunk a hugrabugos barátnőnk felé. Ő is tudja a választ. Mind tudjuk. És a tény, hogy a válasz is nevetséges, úgyszintén bosszantó.

- Mondjatok a szexre szinonimákat - nyög fel fáradtan Naomi. - Nem lehet más megoldás! Forró, sikítasz tőle! Mi a kénköves pokol lehet még??

- El is pusztít mindent - mélázik Taylor. - Világvége?

A kilincs nélküli ajtóból kiálló sas továbbra is várakozás telien bámul ránk.

- Szerintem adjuk fel! - sóhajtok. - Nincs ennek így értelme.

- Max lemegyünk az udvarra és a Hollóhát ablakai alatt üvöltözünk, hogy engedjen be! - Naomi készen arra, hogy megvalósítsa abszurd terveit, hátat fordít az ajtónak és leindul a lépcsőn. - És ha még egyszer ide kell jönnünk, megesküszöm, hogy hozok benzint és eltüzelem ezt a madarat!

A következi váratlan pillanatban a Hollóhátba vezető faajtó nyikorogva kinyílik felfedve a fényes, kékben pompázó folyosókat. Én, a tágra nyílt szemű Lilien és a haját csavargató vámpír lány is döbbenten fordul Naomi felé.

- Tűz - esik le az állam. - Az a megoldás!

A pillanatnyi beállt csöndben, ami alatt mindenki arcára széles vigyor költözik a döbbenettől, felüti a fejét egy nyikorgó hang. Az ajtó.

- Futás, mielőtt megint meg kellene oldani egy hülye feladatot! - ugrik fel vagy három lépcsőfokot a mardekáros barátnőnk. Vele az élen épp, hogy becsusszanunk a sast ábrázoló címerekkel feldíszített falak közé. - Azt hiszem ezt hívják profi munkának!

- Legalább feltaláltunk a szexre egy új szinonimát - galoppozok el vigyorogva Naomi mellett. - Tűz.

- Na meg a világ vége - lép mellénk Taylor.

- Szerintem valamilyen úton-módon mindkettő kapcsolódik hozzá - biccent Lilien, miközben sereghajtóként előrelöki a klubhelyiség előtt megtorpant csoportunkat.

A hollóhátasoknak meglepődni sincs idejük, Taylor vámpírsebességének hála pikk-pakk átszeljük a klubhelyiséget, csak a legszemfülesebbek kapják fel egy röpke pillanatra a fejük, majd ,,biztosan csak a szemem káprázott" címen visszafordulnak ahhoz, amit eddig csináltak. Persze, ha nálam lenne a láthatatlanná tévő köpeny, amit nemrég Harrynek vissza kellett passzolnom, feltűnésmentesebbek lehetnénk, de kifogytunk az opciókból.

Éjféli szikra 3.Where stories live. Discover now