- Utálom!
- Nem utálod.
- De!
- Nem.
- DE! Sőt. . . gyűlölöm!
- Dehogy gyűlölöd.
- De!
- Nem.
- DE!
Ethan rosszalló pillantásokat küld felém a sarokból. Beletúr aranybarna fürtjeibe, mely a vakítóan sűrő napsugarakban csak még szőkébbnek tűnik. Kisebb habozás után szólásra nyitja a száját.
- Nem.
- Te nem hallottad, amit mondott! - vágok vissza, miközben törökülésben helyezkedek el a párkány előtt fekvő padon. A gondolatolvasó barátom velem szemben terpeszkedik egy vaskos ,,Elhatárolt elme és a legilimencia leküzdése" című könyvvel a kezében, aminek a szorgalmas olvasása mellett unott hangon válaszolgat a szavaimra.
- Dehogynem! - sóhajt. Legalább már egy órája itt fárasztom, de jelenleg nincs más, akivel ezt meg akarnám beszélni, egyszerűen csak rácuppanok. - Hallom és látom az emlékeidet. Tudom mit mondott neked Draco!
- És ettől függetlenül azt tudod mondani, hogy nem utálom? - vonom fel a szemöldököm.
Ethan feltolja orrnyergére a szemüvegét és kipillant a fehér lapok mögül.
- Igen.
- Miért? - fakadok ki, már nem tudom hányadszorra. Az elmúlt két napban folyamatosan őt pesztráltam, de egyszer sem kaptam számomra elfogadható választ. És úgy áll, hogy egy ideig nem is fogok. - Draco szó szerint azt mondta, hogy csak egy liba vagyok a sok közül. . .
- De nem gondolta komolyan - nyálazza be a hüvelykujját, amivel színpadias mozdulattal lapoz egyet a könyvében.
- És ezt honnan tudod?
- Cedric beszélt vele - újságolja. - Én pedig Cedric-cel.
- Úgy érted Dra. . . Malfoy beszélt Cedriccel? - hitetlenkedem. Ethan ajkában egy apró mosolyt vélek észrevenni a kijavításom miatt. - Mikor?
- Nagyjából közvetlen a vitátok után - vonja meg a vállát. -Tudod ez régen is így ment. . . ti balhéztok. Rosszban váltok el. Draco Cedric-cel beszél. Te velem vagy a lányokkal. Nekünk köszönhetően megbeszélitek a dolgot. Újra összejöttök. És minden kezdődik elölről.
Durcás arccal kibámulok a hófödte udvarra és a Fekete-tónál gyülekező tanár seregre. De nem csak a szokatlan társaság hívja fel a figyelmemet, hanem a tó partjára épített nézőtér és hatalmas pallók. hamar észrevételezem, hogy Ethan is a furcsa jelenséget nézi, nem a könyvét. Ez nagyjából a második alkalom lehet.
- Ott lesz a második próba - mondja. - Ma.
- MA? - hőbörgök. - Mi az, hogy ma?
- Hát tudod. . . - csúztatja le a szemüvegét az orra hegyére. Azaz most vagy okoskodni vagy gúnyolódni kezd. Néha van egy olyan furcsa késztetésem, hogy a fiút a Hupikék Törpikékből Okoskához hasonlítsam. - A tegnap és a holnap közötti 24 órára gondolok.
- Nem mondod? - kapom a szám elé a kezem. - Nem hittem volna. . .
- Durva, hogy mik vannak. . . - bólogat egyetértően.
- Hánykor lesz a próba? - Ethan a kérdésemet követően rápillant a csuklójára aggatott ezüst karórára, ami eddig biztos elkerülhette a figyelmemet, mert most veszem észre először.
YOU ARE READING
Éjféli szikra 3.
RomanceMinden véletlen lenne? Vagy talán mindenki sorsa egy felsőbb erő markában van? Nem tudom. . . bárki vagy bármi pörgette meg az életem bolygóját, kegyetlenül a szívembe szúrt egy tört. Draco és Stella kapcsolata olyan akadályba ütközött, ami talán...