Éjféli szikra 3.

A második próba kincse

- Utálom!

- Nem utálod.

- De!

- Nem.

- DE! Sőt. . . gyűlölöm!

- Dehogy gyűlölöd.

- De!

- Nem.

- DE!

Ethan rosszalló pillantásokat küld felém a sarokból. Beletúr aranybarna fürtjeibe, mely a vakítóan sűrő napsugarakban csak még szőkébbnek tűnik. Kisebb habozás után szólásra nyitja a száját.

- Nem.

- Te nem hallottad, amit mondott! - vágok vissza, miközben törökülésben helyezkedek el a párkány előtt fekvő padon. A gondolatolvasó barátom velem szemben terpeszkedik egy vaskos ,,Elhatárolt elme és a legilimencia leküzdése" című könyvvel a kezében, aminek a szorgalmas olvasása mellett unott hangon válaszolgat a szavaimra.

- Dehogynem! - sóhajt. Legalább már egy órája itt fárasztom, de jelenleg nincs más, akivel ezt meg akarnám beszélni, egyszerűen csak rácuppanok. - Hallom és látom az emlékeidet. Tudom mit mondott neked Draco!

- És ettől függetlenül azt tudod mondani, hogy nem utálom? - vonom fel a szemöldököm.

Ethan feltolja orrnyergére a szemüvegét és kipillant a fehér lapok mögül.

- Igen.

- Miért? - fakadok ki, már nem tudom hányadszorra. Az elmúlt két napban folyamatosan őt pesztráltam, de egyszer sem kaptam számomra elfogadható választ. És úgy áll, hogy egy ideig nem is fogok. - Draco szó szerint azt mondta, hogy csak egy liba vagyok a sok közül. . .

- De nem gondolta komolyan - nyálazza be a hüvelykujját, amivel színpadias mozdulattal lapoz egyet a könyvében.

- És ezt honnan tudod?

- Cedric beszélt vele - újságolja. - Én pedig Cedric-cel.

- Úgy érted Dra. . . Malfoy beszélt Cedriccel? - hitetlenkedem. Ethan ajkában egy apró mosolyt vélek észrevenni a kijavításom miatt. - Mikor?

- Nagyjából közvetlen a vitátok után - vonja meg a vállát. -Tudod ez régen is így ment. . . ti balhéztok. Rosszban váltok el. Draco Cedric-cel beszél. Te velem vagy a lányokkal. Nekünk köszönhetően megbeszélitek a dolgot. Újra összejöttök. És minden kezdődik elölről.

Durcás arccal kibámulok a hófödte udvarra és a Fekete-tónál gyülekező tanár seregre. De nem csak a szokatlan társaság hívja fel a figyelmemet, hanem a tó partjára épített nézőtér és hatalmas pallók. hamar észrevételezem, hogy Ethan is a furcsa jelenséget nézi, nem a könyvét. Ez nagyjából a második alkalom lehet.

- Ott lesz a második próba - mondja. - Ma.

- MA? - hőbörgök. - Mi az, hogy ma?

- Hát tudod. . . - csúztatja le a szemüvegét az orra hegyére. Azaz most vagy okoskodni vagy gúnyolódni kezd. Néha van egy olyan furcsa késztetésem, hogy a fiút a Hupikék Törpikékből Okoskához hasonlítsam. - A tegnap és a holnap közötti 24 órára gondolok.

- Nem mondod? - kapom a szám elé a kezem. - Nem hittem volna. . .

- Durva, hogy mik vannak. . . - bólogat egyetértően.

- Hánykor lesz a próba? - Ethan a kérdésemet követően rápillant a csuklójára aggatott ezüst karórára, ami eddig biztos elkerülhette a figyelmemet, mert most veszem észre először.