Hudson Fivérek

• 4 rész

Skyler
01.03

- Azt hiszed az megoldás? - kérdezte egy férfi hang előrébb a teraszról, s el is ejtettem mindent ijedtségemben. Kissé megnyugodtam, mikor felismertem Camet, aki egy füves cigit szívott.

- Ch...- nevettem el magam kissé. - Pont te prédikálsz? - hajoltam le az elejtett cuccaimért. Nem néztem a fiúra, aki pár méterrel odébb cigizett. De mikor felegyenesedtem, már nagyon, szinte túl vészesen közel volt nem csak hozzám, hanem inkább a számhoz. Annyira zavarba jöttem, hogy a száját bámultam, majd egy kicsit a szemét is, felváltva. Kizökkentett, ugyanis egy adag füstöt fújt az arcomba, a magas barna hajú, extrém sármos, zöld szemű pasi. Ha nem ismerted az ikreket, akkor csak a szemük színe alapján tudtad őket megkülönböztetni.

- Pontosan tudom, hogy mi nem hagy aludni. - nézett a szemembe, s egy tincset a fülem mögé tűrt, majd az ajtóhoz lépett. Én még elég sokkos állapotban voltam. Egyszerűen túl kívánatos volt a fiú, és izgató ez a pillanat. Mozdulni nem tudtam, sőt levegőt venni is elfelejtettem. - És Skyler! - nézett még vissza az ajtóból. - Átérzem. - és megint olyan furán nézett, majd se szó, se beszéd ott hagyott. Szóval ő is szenved ebben? Hát ezt nagyon nehéz elhinni, ugyanis ő akkor mikor megtörtént ez a dolog, nem úgy viselkedett, mint akit érdekelt.

Köcsög... Miért minden helyes pasi egy bunkó? Nem is értem, hogy anya miért akarta, hogy a barátom legyen. Mondjuk, ezt nem így mondta ki. De anya is és Victoria is biztos volt, illetve van is, benne, hogy az egyik Hudson fiú lesz az igazi a számomra. Hát egyenlőre egyik iker sem áll a közelében ennek a meglátásnak. Bár nem is szeretném bonyolítani a dolgokat, ugyanis Abigail sem díjazná, ha az egyik tesójával randizgatnék. Nem is mintha akarnám bármelyiket is, vagy épp ők engem. Számukra Sky vagyok a mostoha hugi. Számomra pedig a az irtó dögös bátyáim.

02.09

- Ahogy megbeszéltük. Nyugodtan, és könnyeden. -paskolta meg a lovam nyakát Seb. Számomra ez volt az év első versenye. És az első 130 centis pályám. Mondanom sem kell mennyire izgultam, de amikor megláttam őt még rosszabbul lettem.

- Hajrá kincsem! - ért hozzánk Victoria, és az egész családja, valamint az én családom is. Kisebb hadseregnek tűntek. Csak azt nem tudom, hogy az ikreket, különösen Camet, hogy sikerült kirángatniuk. Cam régen lovagolt, kár körítenem, eszméletlen tehetség volt, de se szó, se magyarázat, csak abba hagyta. Mondjuk ő jó az ilyen lelépésekbe/ eltűnésekbe szó nélkül.

-Fentről szurkolunk neked! - mutatott Vic a lelátóra , s meg is indultak annak irányába.

- Hajrá Skyi! - mosolygott rám Matt, s hasonlóan vissza mosolyogtam. Csakhogy megláttam előttem állni Camet, egyből el is tűnt a mosolyom.

- Öh.. hèj...- nézett zavarodottan. Mi a fene, Cameron zavarban van előttem? - ne cseszd el. -nyögte ki. Hát inkább ne szólalt volna meg.

- Kösz Cam. Ez igazán... nagyon.. öhm -próbáltam egy találó, de nem sértő kifejezést találni. - biztató.? -mondtam, vagy inkább kérdeztem.

Végigmentem a pályán hibátlanul. Eszméletlenül boldog voltam, és alig akartam elhinni, hogy sikerült.   Leérve a pályáról, már ott várt mindenki. Körbe ujjongtak, mintha valami nagy sztár lennék. Majd egy bizonyos személy is elém tévedett.

- Nézzenek csak oda! - mosolygott a legidősebb Hudson fivér.

- Nem csesztem el. - nevettem el kissé magam.

- Hát az biztos Skyler. - pillantott rám megint olyan furcsán, mint mostanában. Kissé kínos volt, hogy én is csak nézem, meg ő is. De szerencsére Chris kizökkentett.

- Nekem van a legjobb csajom a világon. - fogta meg a combom, s lehajoltam a lóról, hogy megcsókoljam. Mire felnéztem, már Cameron hátat fordítva menekült a látványunk elől. Őszintén! Most mi baja van már?