Hudson Fivérek

•30 rész

Skyler
08.04

Nem beszéltem egyik Hudson fiúval sem a történtek óta. De viszont az jó érzéssel töltött el, hogy Abivel jóban vagyunk.

Eldöntöttem, hogy melyik suliba megyek tovább. És úgy döntöttem, ha már valami oknál fogva felvettek Miamiba, akkor ez a sors keze, s ennek úgy is kell lennie.

Viszont elkellett jönnöm Miamiba, mert a rektor tartott a felvétel nyerteseknek előadást. Valamint, ez számomra egy nagyszerű alkalom is lehetett, arra, hogy egy kicsit belekóstoljak a városba. Három napra jöttem, amiből már egy el is telt az előadással.

Másnap úgy döntöttem, hogy lemegyek a tengerpartra sétálgatni. És persze, mert imádom csak úgy nézni a vizet. Ez az egyik pozitívum ebben a városban, hogy itt van az óceán.

Nem terveztem fürdeni, de biztos, ami biztos vettem a trikóm, és a sortom alá egy fekete színű bikinit.

Napszemüvegemen keresztül is elképesztő volt ez a hely. A forró homok csiklandozta a lábam, miután megszabadultam a papucsomtól. Rengeteg ember volt a parton. Volt aki a kutyájával játszott, volt aki szörfözött a vízben, és aki pihenésképp napozott. És, mint az feltűnhetett voltak, akik röpiztek, ugyanis lábamhoz vágódott egy labda.Lehajoltam felvenni azt.

- Bocsi! - állt meg előttem egy srác, miközben én még mindig a fejem lefele hajtottam.

- Semmi baj. - fogtam meg a labdát a kezembe, majd felegyenesedtem. Az agyam eldobom. Cameron Hudson félmeztelenül állt előttem.

- Skyler? Mit keresel te itt?

- Áh, szóval itt bujkálsz.

- Nem bujkálok. Csak kerülöm a konfliktust.

- Ez eléggé bujkálásnak hangzik... - nevettem.

- És te mit csinálsz itt?

- Tegnap előadásom volt, ma meg gondoltam megismerem, hogy hol fogok élni.

- Áh.. szóval eldöntötted. - láttam amit láttam. Cameron büszke mosolyra biggyesztette ajkát.

- Igen. - mosolyogtam én is, s csak némán bámultuk egymást.

- Haver! Labda nélkül elég nehéz játszani. - jött egy szőke pasas oda. - Oo... bocsánat... - pillantott rám. - Nem tudtam, hogy épp csajozol.

- Nem is csajozik! - jelentettem ki, még mielőtt megbírt volna szólalni a srác. - Skyler vagyok. - nyújtottam a kezem.

- Aron. - mosolygott huncutul, miközben kezet ráztunk. Tipikusan egy csajozógép, ez fix. - Ti ismeritek egymást?

- Igen. A húga vagyok. Ugye, mindig így szoktál emlegetni? - néztem Camre. Tudom, hogy egy rohadék vagyok, de kifundáltam valamit. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, majd a hegy megy Mohamedhez, kedves Cameron Hudson.

- Húga? Nem is mondtad, hogy ilyen piszok szexi húgod van... - egyből ráakadt a csalimra Aron. Eddig minden a tervem szerint halad.

- Mert nem is a húgom. - mordult fel Cam. De már megmagyarázni nem tudta, hogy akkor kije is vagyok pontosan.

- Hát nekem mindegy. Addig jó, míg nem a csajod. Bár.. megérné a kockázatot. - flörtölt tovább Aron.

- Nem, nem vagyunk együtt. Általában távolságot is tartunk egymástól... - figuráztam ki Cameront. - Ugye Cam?

- Sky... - kezdett bele, de elnyomtam hangosabb hangommal.

- Röpiztek? - fordultam vissza Aron felé.

- Aha. Van kedved beszállni?

- Nem! Nincs kedve! - válaszolt Cam helyettem, s Aron felé fordult.

Na most szívatlak meg nagyon öregem. Elkezdett valamit mormogni a haverjának, azért van ötletem, hogy mit mondhatott... Közben én, levettem a felsőm, s mindezt a velem szemben álló új ismerősöm végig nézte. Majd rámosolyogtam.

- Bocs, haver. De szerintem nagyon is van kedve játszani. - bökött felém fejével a szőke srác. Cam lassan megfordult élet unottan, de valahogy, mikor leesett neki, hogy lentebb vetkőztem még is lett egy kis életkedve. Majd kiesett a szeme. - Gyere! - bökött fejével a többiek irányába Aron, s meg is indultam vele.

- Ő ott, George - mutatott ujjával a fiúkra. - Steve, és Adam. - helyesebbnél helyesebb srácoknak lettem bemutatva. Azta mindenit, erős itt a felhozatal. Tényleg nem volt rossz döntés ez a suli. Arról meg had ne is kelljen beszélnem, hogy mennyire hálás vagyok a pólómentes hőségért... Ezek a felsőtestek...

- Ő pedig Skyler. - elég kívánóan néztek rám. - És sajnos már lestoppoltam. - kacsintott rám Aron.

- Aron! - szólt rá Cam, mérgesen. Láttam, ahogy mindjárt felrobban. De én ezt még fokozni akartam. Ezért rossz ember vagyok?

- Beállhatnál hozzánk harmadiknak. - mondta mit sem törődve Cameronnal a szőkeség.

- Szívesen. - többek közt, azért is örültem, mert Cam a háló másik oldalán foglalt helyet.

- Skyler! - kapott el Cam, ahogy megindultam a pályára.

- Nem kell aggódnod. Tudok magamra vigyázni. Nem lesz bajom, se veled, se nélküled. - vágtam oda hozzá. Magamban olyan jót nevettem. Ez életem legszebb napja. Cameront szanaszét szívathatom, van ennél jobb dolog?

Tök jól éreztem magam, hiába tudtam, hogy az öt fiúból minimum négy megdugna... De én azért abba sem kételkednék, hogy mind az öt. Khmm... Cameron.

Mint említettem, minden jó volt, míg addig, még el nem vetődtem a labdáért. Persze, voltam olyan szerencsétlen, hogy kiment a bokám, s rohadtul fájt is.

- Jól vagy? - kérdezte Aron.

- Ennyit arról, hogy tudsz magadra vigyázni. - ért oda villám gyorsan Cameron, s a karjaiba emelt. - Vége a játéknak. - azt hiszem, nem csak a röpire célzott, amikor oda szólt a fiúknak.

- Most hova megyünk? Tényleg semmi bajom! - nyavalyogtam, miközben még mindig karjaiban cipelt.

- Te csak fogd be! - mondta feszülten. Tudtam, hogy sikeres volt a tervem, ezért elmosolyodtam, viszont arról fogalmam sem volt, hogy meddig akar velem a kezében sétálni.

Írói instagram: @wattpadstoories
Tiktok: wattpad.stooriess