Hudson Fivérek

•31 rész

Skyler
08.05

Nos, Cameron egy házig cipelt. Gondolom, az ő házáig. Nem volt túl nagy ház, de egymagának egészen fölösleges is lenne. Viszont a panoráma az vitt mindent. Tökéletes volt. Üvegablakok, és ajtó nézett az óceánra. A nappaliban letett a szürke színű kanapéra. Majd a konyhába lépett. A konyha, és a nappali egymás mellett volt, s nem is választotta el őket egyetlen fal sem.

- Ez a te házad? - kérdeztem, miközben alaposan körbe néztem.

- Nem. Betörtem valakihez, egy kulccsal. - flegmázott. Jó, ennyit azt hiszem simán megérdemlek.

- Tessék. Ezt tedd a lábadra! - sétált oda hozzám kezében egy fagyasztott zselével.

- Nem kell. Nincs semmi bajom, mint már azt mondtam. - húztam tovább az idegeit. Annyira remélem, hogy elérem a célom.

- Az istenit Skyler! Ne legyél már ennyire kurvára makacs! - kezdett el kiabálni. Tudtam, hogy már csak egy hajszál választ el attól, amit akarok. Elnevettem magam.

- Mi ilyen vicces? - értetlenkedett, de ezen én még jobban nevettem. - Te komolyan élvezed, hogy az őrületbe kergetsz? - még mindig nem hagytam abba a nevetést. - Te szemét... végig ezt akartad. - esett le neki, de nem féltem tőle, és a következményektől.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz... - forgattam meg a szemem, de még mindig kacagtam. Leült mellém a kanapéra.

- Miért mentem bele a hülye játékodba? - kérdezte inkább magától. Elhallgattam végre.

- Mert talán, nem is olyan hülye. Hanem sokkal inkább eredményes?! - ültem lassan az ölébe.

- Skyler! - szólt rám, de meg sem mozdult.

- Ne tagadd, hogy élvezed!- suttogtam a fülébe, s igyekeztem ezzel felizgatni.

- Ezt csakis magadnak köszönheted! - mondata után egyből hevesen felállt, s közben engem ölében tartott. Vadul az ajkaimra tapadt, miközben sétált. A falnak csapódott a hátam, de koránt sem fájt, sokkal inkább élvezetes volt. Lábaimra akartam állni, hogy letérdelhessek elé, de felszisszentem mikor megpróbáltam ráállni. Basszus, azért csak fáj.

- Ne izgulj. Fekve is lehet... - húzta mosolyra a száját. És kettőnk közül én vagyok a sunyi... na erre rácáfolt. Újra az ölébe vett, s felvitt az emeletre, amit nem tudtam szemügyre venni. Gondoltam megkínzom.

- Várj! Leakarok tusolni. - húztam az agyát.

- Komolyan? - lihegte felhevülten.

- Igen. - vágtam komoly fejet.

- Nekem ott is jó! - rántotta meg a vállát. - Úgyse bírsz nélkülem állni... - húzta önelégült mosolyra az arcát.

- Ahogy érzem, te is nekem köszönheted az állást. - fogtam meg a nadrágján keresztül, a legérzékenyebb pontját.

- Fogd be Skyler! - mérgeltem fel. S ismételten az ajkaimat falta. Rohadtul nem finomkodott, de ez nem is zavart engem. Pont ezt szeretem benne.

Egyszer már csak azt vettem észre, hogy a mosdókagylóra ültet, majd megszabadít a fürdőruhám felsejétől. Miközben melleim, s nyakam csókolgatta, a nadrágomat kezdte el lehúzni, de nem is lacafacázott, a bugyim is ment vele. Kicsit bosszantott, hogy én most ilyen tehetetlen vagyok... pedig nagyon szeretek irányítani. Letolta magáról is a nadrágot, majd újra ölébe vett, s a zuhanyzóig vitt s neki vágott a falnak, heves csókok közben. Megengedte a vizet, s egyikünket sem érdekelt, hogy mennyire hideg víz jött előszőr belőle.

A jobb térdem alá nyúlt, s azt tartotta, míg a másikat leakarta engedni a földre, hogy azzal támasszam magam.

- A másik! - szóltam rá, hogy a bal lábam fáj. Elengedett egy mosolyt, s gyorsan megcserélte a lábaim. Tényleg annyira sietett, mintha nem lenne holnap. Jobb lábammal támasztottam magam, miközben ő a bal térdhajlatom alatt fogott, s nem hagyta, hogy bajom legyen. Tényleg mindig vigyáz rám. Nem is értem ezt a faszságát, hogy ő csak árt nekem. Nem!

A nyakam harapdálta, s én erre is koncentráltam, miközben belém helyezte a nemi szervét. Olyan hirtelen ért, és bevallom, hogy egy kicsit fájt is, hogy felnyögtem, elég hangosan. Nem is emlékszem, hogy adtam e ki valaha ekkora erővel hangot. Általában mindig vissza fogom magam. Nem a lassúság híve volt... Őrületes tempóval kezdett el bennem mozogni. Nagyjából két perc sem kellett nekem, hogy elérjem a végzetem kapuját. De ő csak nem hagyta abba, tovább folytatta. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy egymás után többször is ellehet élvezni, de ez a Hudson megmutatta nekem ezt is. A nyakam minden egyes centijét szívta, harapta, és csókolta. Rohadtul nem érdekelte, hogy nyomot hagy e. Én pedig biztos voltam benne, hogy fog.

Nagyjából tíz percet tölthetünk el a zuhany alatt, mikor elzárta, s újra felvett. Nem érdekelve őt, hogy csupa vizesek voltunk, az ágyába fektetett, s a lábaim közé fúrta a fejét. Majd először csak nyelvével kényeztetni kezdett.

- Cam... nem kell... - nem akartam én leállítani, csak szünetet kérni, de amint nyelvéhez párosult ujja is, mentem meggondoltam magam.

- Mondtál valamit? - nézett fel rám.

- Nem! Folytasd! - nyomtam vissza a fejét. Kuncogott egyet, majd folytatta tevékenységét. Komolyan, ilyet életemben senki sem hozott ki belőlem. Olyan hangosan nyögdécseltem, és kiabáltam a fiú nevét, hogy szerintem otthon is hallhatták. A testemet nem győztem egy helyben tartani, s úgy mozgattam össze vissza minden végtagom, mintha megrázott volna az áram. Felpezsdít, amit Cameron művel velem.

Jó pár menet után, azért ő is elfáradt, s mellém bújt.
Egy óvatos puszit nyomott az arcomra, majd átkarolva hozzám bújt.

- Szeretlek! - mondta.

- Ne! Ezt soha többé ne mond nekem, csak ha velem akarsz lenni.

- Komolyan szeretlek Skyler.

- Akkor ez... azt jelenti, hogy végre lehet köztünk több is? - csillant fel a szemem, miközben felé fordultam, s fölé magasodtam.

- Mit szólnál, ha szeptembertől itt laknál? - kérdése kisebb szívrohamot idézett elő bennem.

- Attól függ, hogy Cameron Hudson, mennyire gondolja azt komolyan, hogy ő csak ártani tud nekem... - utánoztam a srácot.

- Nem vagy vicces.

- Te meg vak vagy! Nem vetted még észre, hogy soha senki mellett nem voltam ennyire boldog, mint veled?

- Azt hittem, hogy csak te teszel engem boldoggá. - mosolygott.

Írói instagram: @wattpadstoories
Tiktok: wattpad.stooriess