Hudson Fivérek

•15 rész

Skyler
06.15

Már késő hajnal volt, a nap is elkezdett felkelni. Így nem volt teljesen sötét. Egy ing volt rajtam, ami apué. Ültem a parton, felhúzott lábakkal, s átöleltem a térdem kezemmel. Minimális szellő mozgatta könnyeden a hajam, és a lenge ingem. Jól esett ez a friss levegő.

Vannak az életben olyan pillanatok, amik felemelő érzést adnak, de nem tudjuk megmagyarázni miért. Na ez most épp olyan volt nekem. Becsuktam a szemem néha, és mélyebb levegőt vettem. Pár percre el is felejtettem mindent. Elfelejtettem, aggódni az egyetem miatt, ideges lenni Cam szeretlek szava miatt, de egy dolgot nem tudtam elfelejteni. Pontosan ma egy éve, hogy anya meghalt. A világom üresnek tűnik nélküle. Pedig próbálkozom, de az elvesztésével, elvesztettem egy darabot önmagamból is. Hiányzik. Minden egyes nap mikor felkelek, eszembe jut a mosolya, a hangja, és a büszke pillantása. Ő volt a legjobb barátom is egyben. És most, hogy Abigail nincs mellettem, ez csak még rosszabb lett. És Cameron-nak is pont most kell szórakoznia velem.

Én szerettem őt. Három éve bármit megtettem volna, hogy azt mondja nekem, hogy szeretlek. Hát persze, hogy bele szerettem, hisz ő volt nekem a legelső, de én neki csak egy a sok közül. Nem is értem, hogy ennyi év után, hogy merészeli nekem ezt mondani. Legszívesebben megütöttem volna. Én már őt, ha nem is lezártam, de elfelejtettem. Igaz nem örökre, hisz azt sose tudnám, de elengedtem, mert elkellett engednem. Nem csak önmaga miatt, hanem Abigail miatt is.

Istenem... bárcsak itt lenne anya, és megmondaná mi a helyes. Ő tényleg hitt benne, hogy az egyik Hudson fiú az, és pontosan tudom, hogy ő Cam-re gondolt mindig. De miért? És én miért nem kérdeztem meg tőle sosem? Talán, ha elmagyarázta volna, most sokkal egyszerűbben látnám a dolgokat át. Kicsordult a könnyem is, ahogy anyára gondoltam. Gondolkozásomat, egy nem várt személy zavarta meg. Halkan leült mellém, s átkarolt, majd a fejemet a vállára helyeztem. Ő pedig lágyan homlokon puszilt, majd ráhajtotta a fejét az enyémre. Nem szólaltunk meg hosszú percekig, mert nem is volt szükséges. Abigailnek és nekem nem kell ahhoz beszélnünk, hogy tudjuk a másik baját.

- Nagyon büszke rád. - simogatta meg a hátam.

- Remélem is. - mormoltam el zokogásom közbe.

- Tudom, hogy sosem fogom pótolni őt, főleg nem akkor, mikor egy hülye srác miatt hanyagollak. De szeretném, hogy tudd Skyler, hogy bármikor számíthatsz rám.

- Még akkor is, ha épp kizökkenthetetlenül telefonozol? - emeltem fel a fejem, s kérdően rápillantottam.

- Üsd ki azt a szart a kezemből. - nevettük el magunkat. Majd visszatettem a fejem rá. - De komolyan Skyler. Nem szeretném, hogy azt érezd, hogy nem mondhatsz el valamit nekem. És ez miatt titkolóznod kell. - mondata kisebb hányingert okozott nekem. Áh, nincs sok titkom előtte... csak épp az egyetem, és a tesói.

- Jelentkeztem a miami egyetemre is. - hadartam el villámgyorsan.

- Tudom. - mondta, s én ezen nagyon meglepődtem.

- Mi? Honnan? Vagy mióta? - emeltem fel egyből a fejem. S kissé ijedt voltam.

- Jaj ne szívass már. Lebuktatok Cammel. - mondatára rettenetes lámpaláz, és hányinger tört rám. Hogy a picsába tudja, hogy mi volt köztünk??

- Én.. én.. megtudom magyarázni... - dadogtam ijedten.

- Nem kell. Tudok mindent. - ismét egyre rosszabbul lettem. - Cameron komolyan azt gondolta, hogy örökre eltudja titkolni, hogy ott hagyta az orvosit miamiért? - nevetett. Én meg megkönnyebbültem. Azt hittem, hogy a viszonyunkról tud. De egek, remélem arról sosem fog tudomást szerezni. Elkezdtem én is nevetni, de inkább csak megkönnyebbülésemben.

- És te... Ha legközelebb repülőjegyet veszel, akkor jusson már eszedbe, hogy közös a fiókunk. - nevetett. O, baszki, de hülye vagyok. Annó együtt csináltuk meg, hogy kedvezményes jegyeket kapjunk. Nagyon okos vagy Skyler. - Ezután már csak megzsaroltam Camet, ha nem tálal ki rólad, akkor én fogok róla. Nehezen, de beszélt...

- Milyen megbízható személyiség...- forgattam meg a szemem.

- Csak én vagyok jó nyomozó.

- Az biztos. De nem is haragszol?

- Ugyan Skyi! Miért haragudnék? Inkább büszke vagyok. Végre azt csinálod, amit szeretnél.

- Szeretlek Abs! - bújtam hozza, s átöleltem jó szorosan.

- Szeretlek Skyi! - tett ugyanígy.