Hudson Fivérek

• 19 rész

Cameron
06.15

Eszem ágába sem volt ott maradni ezek után. Egyből Skyler után rohantam. Tudom, hogy a testvérem féltékeny rám, ha Sky-al vagyok, na de ez aljas húzás volt tőle. Erre nem számítottam. Őszintén, hamarabb gondoltam, hogy Skyler szólja majd el magát, véletlen, nemhogy a megbízható ikertestvérem, ráadásul szándékosan. Ezért majd még biztos elszámolok vele...

- Bejöhetek? - kérdeztem. De igazából meg sem vártam, hogy válaszoljon, máris belibbentem a fürdőszobába.

- Hogy vagy? - telepedtem le Skyler mellé, aki a fürdőkádnak neki volt dőlve, s úgy zokogott.

- Abszolút remekül. Kicsattanok az örömtől. - mormogta el flegmán. Jó, ez hülye kérdés volt tőlem.

- Miért csináltad?

- Mit? - értetlenkedett könnyeivel a szemében.

- Mintha nem tudnád... Megmentettél, Skyler.

- Ja... nem tudom. - rántotta meg a vállát, s nem is nézett rám.

- Szerintem pontosan tudod. - fogtam meg az állát, s lassan felém fordítottam a fejét. Kénytelen volt a szemembe nézni így.

- Ne csináld ezt velem.

- Mit? - suttogtam szinte már a szájára. - Tudom, hogy te is aka... - be se bírtam fejezni. Ugyanis a lány nagy lendülettel tapadt az ajkaimra. Heves csók volt, de nem váratlan. Kezével az arcomat fogta, míg én a derekára csúsztattam a kezem. Éreztem, hogyha ezt tovább folytatjuk még egy kis ideig, akkor nem fogunk majd bírni leállni. Olyan következmények lehetnének... de ennek nem most van az ideje, és nem itt.

- Kérlek, ne mond azt, hogy megbántad. - mondtam neki, miután elváltunk egymástól.

- De, Soph... - a szájára tetten az ujjam, mielőtt megszólalhatott volna.

- Egyszer magadra gondolj már, és arra, hogy neked mi a jó. - mondtam neki határozottan. - Különben meg, ha haza értünk szakítok Sophie-val.

- Komolyan? - csak bólintottam a kérdésére. - De miért?

- Miattad. Én rájöttem, hogy nem vele akarok lenni.

- Hanem? - biggyesztette mosolyra az ajkát. Pontosan tudta a választ, csak azt akarta, hogy kimondjam.

- Veled. - mondtam ki mosolyogva. Majd egy puszit nyomtam a homlokára, miután behelyezkedett a lábam közé, s nekem döntötte a hátát. Én átöleltem, s a hasán összekulcsoltam a kezeim.

- Emlékszel, mikor azt mondtad nekem, hogy szeretlek?

- Persze, hogy emlékszem, mikor te ott hagytál a picsába. - kuncogtam.

- Azt hiszem, én is szeretlek. - suttogta halkan, s kissé bizonytalanul. Hátra fordulva felnézett a szemeimbe. Én csak áll leesve csodálkoztam.

Skyler
06.17

Ki képes egy nap két emberrel csókolózni? Helyesbítek, konkrétan egy testvérpárral. Nyilván én... Nem tehetek róla, de úgy érzem, hogy mindkettejükhöz vonzódok. Azt hiszem, hogy Cameronhoz jobban, de Matt-el meg annyira jól kijövünk. Nem tudom, hogy mit tegyek. Kicsit reménykedek abban, hogy valamelyikük csinál egy hülyeséget, ami alapján eltudom engedni.

A nyaralás vége, szerintem egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Cameron és Matt összeverekedett, a majdnem lebuktatás miatt. De szerintem ebben, én is szerepet kaptam. Apa kibukott az egyetem miatt, hogy képes lennék olyan messzire elmenni, s időt kért, hogy feldolgozza. Őszintén, alig vártam, hogy haza érve beboruljak a saját ágyamba, és kisírhassam magamból minden bajom.

Haza fele szintén Cameronnal kellett mennem, ahogy Sophienak is, és Mattnek is. Szép társaság mondatom. Az ikrek a verekedésük óta nem szóltak egymáshoz, sőt rá se pillantottak a másikra.

Matt úgy aludt el mellettem, hogy a kezét rátette a combomra. Amikor ezt Cam meglátta a visszapillantóból, majdnem felrobbant. Végül Sophie is elaludt, s csak én, és az előttem ülő sofőr voltunk ébren. Mikor bámultam kifele az ablakon, egyszer csak egy finom érintést éreztem a másik lábamon. Lenéztem, s láttam, hogy Cam nyújtotta hátra az egyik kezét. Belemosolygott a visszapillantóba. Majd nagyon bénán, de megfogtam a kezét, s körbe öleltem az ujjaimmal.

Bele gondolva jó hülyén nézhetett ki, hogy mindkét Hudson hozzám ér, de nekem jó érzés volt. Az viszont nem, hogy tudtam, hogy döntenem kell...