Hudson Fivérek

• 17 rész

Matthew
06.15

Valószínűleg én jobban örültem Sophie jelenlétének, mint a saját barátja. Hisz ez nekem pont kapóra jött Cameronnal szemben a Skyler-es ügyben.

Sky-al lementünk a partra, s úgy döntöttem, hogy megtanítom végre szörfözni. Már nagyon régóta könyörögnek a húgommal Camnek és nekem, de sose volt kedvünk, vagy türelmünk rájuk. Na de most ez egy remek lehetőség.

- Komoly? - örült meg, mikor meglátta a szörfdeszkákat.

- Naná! - mosolyogtam rá, majd a nyakamba ugrott hirtelen.

- Köszi Matti. - mondta a fülembe, s én átkaroltam a derekát.

Skyler eszméletlen béna volt. Született szerencsétlenség. Nem, hogy egy kört menni, de még megállni sem bírt a deszkán.

Egy deszkát vittünk be egyenlőre a vízbe, s míg ő próbálkozott rajta maradni, én a vízből próbáltam neki segíteni.

- Azt ugye tudod, hogy ennek az a lényege, hogy rajta maradj, ne leess? - viccelődtem.

- Matt! - nevetett. - Ne már! Én próbálkozom.

- Igen? Elkezdődött már? - cukkoltam viccelve.

- Matt! - durcizott be poénból, s olyan aranyos volt így.

- Jó na. - próbáltam abba hagyni a nevetést. - Itt feszítsd meg. - vezettem végig, jó lassan a vádliján az ujjam.

Nem tudom, hogy az érintésem hatására e, de teljes libabőrös lett, majd zavarba jött, s teljesen elvesztette az egyensúlyát, s mellém esett. A víz alól, ahogy feljött egyből ott voltam mellette. Mármint nagyon közel mellette...

- Szia. - lihegte a számra, de nem ment távolabb. Egyfolytában a számat sasolta.

- Szia. - viszonoztam. S én is elkezdtem a száját nézni.

- Feladod? - célzott a tanításomra, de továbbra sem mozdultunk. De direkt flörtölt velem, s húzta az agyam. Tudtam, hogy ő is akar valamit.

- Én? Sosem. - jelentettem ki, s elmosolyodtunk. Egy ujjnyi rés volt már csak köztünk. Nem tudtam mit tenni, ennél jobb lehetőségem ki tudja lesz e még. Odahajoltam, s tényleg már csak egy tűnyi hely volt az ajkaink között.

- Várj Matt! Én... én nem ... nem akarom. - hajolt el. Na ez kínos...

- Bocsi Skyler. De azt hittem, hogy te is akarod... - zavarodtam meg.

- Én is... - na ezt mondjuk nem értem. Akkor miért nem? - Lehetne, hogy tovább tanítasz?

- Aha... - habogtam zavaromban.

Kis idő múlva elmúlt a kínosság, s újra jól éreztük magunkat. Nagyon jól elhülyéskedtünk, meg elnevetgéltünk.

Új módszerhez folyamodtunk a tanulásban. Felálltam a szörfdeszkára, ő pedig elém állt, hogy érezhesse az egyensúlyt. Meg, hátha meg is sikerül neki tartania magát, vagy nekem őt.

- Na jó Skyler... Húzd már ki magad! - tettem a csípőjére a kezem. De megint nem jól sikerült, s az abszolút reménytelen lány, hátra esett a deszkán, s engem is magával rántott. Én meg majdnem ráestem, de az alkarommal megtámasztottam magam a feje mellett, mielőtt összetörtem volna. A fejünk megint túl közel volt egymáshoz. Felváltva néztük egymás szemét és száját.

- Bocsi! - tápászkodtam volna fel, mikor a nyakamat körülvette a karjával, s visszahúzott. - Skyler... nem foglak megcsókolni. Az előbb is... - nem bírtam befejezni, ugyanis közbe vágott élénken pörgő nyelvével.

- Akkor majd én. - amint kimondta már teljesen oda húzott magához, s megcsókolt.

Amint az agyam kapcsolt én is szenvedélyesebben kezdtem el csókolni. Nagyon intenzív csók volt, s bevallom, hogy be is indított. Ha nem a parton lennénk, biztos, hogy nem fognám vissza magam.

A derekát fogtam, majd lassan fentebb vezettem a tenyerem egészen a melle vonaláig. Nem akartam letapizni, vagyis...de, pont ,hogy markolászni akartam őt mindenhol, de nem tudtam, hogy ő mit akar.

- Tudod, hogy milyen régóta várok erre? - mondtam ki, miután elválltunk egymástól egy kicsit.

- Nagyon jó. Most fogd be. - húzott vissza újra ajkaihoz. Tetszik, hogy ennyire vad Skyler, és szenvedélyes. Máshol is bemutathatná ezt a tehetségét...