Hudson Fivérek

•25 rész

Skyler
07.25

Most biztosan megint azt hiszitek, hogy hülyének fogom magam tartani. Vagy, hogy legalább százszor felteszem azt a kérdést, amit szoktam ilyenkor. De nem. Nem... most nincs ilyenről szó. Most ténylegesen azt tettem amit akartam, ami jól esett, ami lecsillapított. Nem voltam én dühös, de nem is repestem az örömtől. Hogy miért?

Igaz, hogy szerettem volna, ha apu, és Meredith elkezdenek randizni, de abba nem gondoltam bele, hogy ez hogy is fog esni a kis sebezhető lelkemnek.

Apu a napokban el is hozta hozzánk, s bemutatta az öcsémnek. Szerintem egy kicsit gyorsan haladnak... Ahogy Meredith ott sertepertélt apával a konyhában, s közösen borozgatva főztek, az teljesen anyát idézte fel az emlékeimben. Hisz annó, apa ezt anyuval csinálta, s csak vele tudott így mosolyogni. Meredith jófej nő, s mint kiderült, hogy egy 5 éves kisfiú nagyszerű anyukája is, aminek egyébként Nat örült a legjobban. De nekem ez sok volt így egyszerre. Nem tudom mit gondolnak, hogy elfelejtjük a tényt, hogy nekünk már volt egy tökéletes családunk, s boldogan összeállunk egy újjá? Azóta próbálom kerülni aput, mert nem akarom megbántani a véleményemmel.
De nekem van anyukám, csak ő elment, de ettől függetlenül nem kell másik, mert nem is tudná pótolni őt senki!

Most pedig, Mattel töltöttem az estét, az éjszakát, és a hajnalt is. Mit mondhatnék, elég aktívak voltunk...

Délelőtt óvatosan kikászálódtam a kezei közül felvettem az egyik pólóját, s csendben leosontam, hogy valami kaját készítsek, mire ő is felkel.

A jól bevált amerikai palacsinta mellett maradtam. Épp a tésztáját kevertem ki, mikor kulcs csörömpölés hallatszódott a velem szembe lévő ajtó másik felétől, s már ki is nyílt az ajtó. Lefagytam a keverés közben, nem kaptam levegőt, úgy éreztem mindjárt megáll bennem az ütő. Cameront is megleptem, de ő mosolyra tudta húzni az ajkát, míg én egyáltalán nem. Gondolom naívan azt hitte, hogy Abinél vagyok.

- Hoppá! Új bejárónőnk van? - viccelődött, de én egyetlen egy mosolyt sem tudtam elengedni. Leült a pult másik oldalára, pontosan velem szembe, s rajtam pihentette a tekintetét. - Ez Matt pólója? - kezdett leesni neki a sztori. Szúrósan mért végig továbbra is.

Egyetlen egy hang sem jött ki a torkomon. Továbbra is álltam a kezemben az edénnyel, s a kanállal. Nem is tudom, hogy szerencse e, vagy rohadtul nem az, de ekkor ért le Matt is.

- Hát te? - lepődött meg az éjszakai cinkostársam is a fiú jelenlétén.

- Na jó. Mi a fasz folyik itt? - Cam ideges, feszült, mérges, dühös, és minden olyan egyéb lett, ami csakis rossz lehet.

- Öhm... - jött zavarba Matthew is. - Ezt majd később megbeszéljük. - ért volna a bátyához, de az ellökte a kezét, s szemével szikrákat szórt.

- Te megdugtad Skylert? - nem finomkodott kérdésével a legidősebb Hudson. Tényleg nagyon mérges volt, de talán csalódott volt jobban.

- Meg. De... - kezdett volna bele Matt. Már elnézést, de hogy mi a faszt mondtál?????? Esett ki a szemem.

- Hogy mi van? - emeltem fel én is a hangom.

- Mármint, nem úgy értettem... - esett le Matthew-nak, hogy mit is mondott.

- Kurvára egyformák vagytok! - vágtam le jó erősen a tálat a pultra. - Baszódjatok meg mindketten! - viharoztam ki az ajtón. Rohadtul nem érdekelt, hogy épphogy eltakarja a fenekem a pólóm. Simán végig caflattam a kb 100 méterre se levő házunkhoz.

Cameron

- Hogy értette azt, hogy kurvára egyformák vagyunk? - mostmár az öcsém sem védekezett, sokkal inkább támadott Skyler távozása után.

- Ne szólj inkább hozzám! - kerültem volna ki, de meglökött.

- Te meghúztad őt már korábban? - esett le neki.

- Mit nem értesz azon, hogy hagyj békén? - löktem én is vissza üvöltve. Matt nagy erővel csapódott az üveg ajtajú konyhaszekrénynek, ami sikeresen ki is tört.

- Hogy lehetsz ekkora fasz? - nem nagyon érdekelte, hogy mennyi törékeny tárgy is van körülöttünk, csak belém állt, és behúzott egyet. Persze, nem hagyhattam magam, visszaütöttem. Odáig elfajult, hogy a konyha két végéből már egymáshoz vágtunk dolgokat. Mondjuk még én felőlem csak üveg tárgyak voltak, s én véletlenül sem akartam megsebesíteni a kisöcsém, max csak megfojtani, addig ő elő szeretettel dobálta ki a dolgokat a hűtőből. Minden jött ami a keze ügyébe akadt, paradicsom, tojás, majd egyszer csak olyat is megfogott, amit rohadtul nem kellett volna.

- Matt! Ne! - kiáltottam rá, mikor fogta a tortatartó törzsét, melyen egy gyönyörű, és hatalmas torta díszelgett, amit anyu készítetett a lányok születésnapjára.

Matthew mit sem foglalkozott a tanácsommal, s merő egyszerűséggel hozzám vágta a tortát. Szerintem, ezt ő sem gondolta végig... A gyönyörű torta, ami egyébként finom is volt, a földön, az arcomon, és a falon hevert össze vissza.

Matt vett egy mély levegőt, még dühösen rám nézett, majd felvonult. Persze, végülis ez megoldás. És kitakarítani ki fog? Mert, hogy én egyedül biztos nem. Felesleges is volt ezen agyalnom, ugyanis számomra óriási meglepetés érkezett...

Írói instagram: @wattpadstoories
Tiktok: wattpad.stooriess