Hudson Fivérek

•14 rész

Cameron
06.14

Egészen jól áll Skylernek ez a piros bikini. Bevallom, hogy látnám benne sűrűbben is. És ha már úgyis majd rajta lesz, akkor egész bátran sétikálhat nekem háttal, mert a látvány az egészen felülmúlhatatlan.

De, hogy ne csak a testéről áradozzak. Szegényt nagyon sajnálom. Annyira látszik, hogy nem önmaga és szenved. Persze, hogy szenved, a legjobb barátnője, aki egyben a kishúgom le se szarja, izgul, hogy felveszik e az egyetemre, és persze az miatt is, hogy melyikre. Mérhetetlen örömmel tölt el, hogy első helyen jelölte meg a Miami egyetemet. Belegondolva nem is lenne rossz, ha oda járna, hisz ott tényleg kitudna bontakozni. Óriási tehetség, és nagyon kifinomult és különleges stílusa van, amit kár eltitkolnia. Senkinek sem mutatja meg a műveit, én sem látnám, ha nem aludna annyira mélyen, hogy észrevétlenül beosonjak a szobájába. Nagyjából 5 éve kezdtem el ezt csinálni. Ilyenkor sokszor le is rajzolom őt, de ő persze erről nem tud, valószínű ez az oka annak, hogy még életben vagyok.

Viszont ami egyenesen felmérgel, hogy az öcsém rendesen enyeleg Skyler-el. Rossz nézni. Olyan mérhetetlen düh fog el, amit nehéz lecsitítani. De nem hiányzik senkinek sem a balhém.

Este elkezdett iszogatni a család, de én kerültem az alkoholt. Hisz nem ápolok vele jó kapcsolatot, az a kis incidensem a bizonyítéka... Kerültem is, míg addig, míg nem tudtam a dühömön uralkodni, ami megint Matt és Sky miatt volt, s véletlen lecsúszott egy feles. Majd még egy, és még egy, és így ment ez tovább egészen sokáig. Sajnos nem érzem, hogy mikor elég. Már késő hajnal lett, s a többiek már rég kidőltek. De persze ez az enyelgő pár jól bírta az ébren létet...

- Héj! Fiacskám! Te nem elvagy tiltva a piától? - jött oda a nagyi, s kitépte a kezemből az alkoholos üveget.

- Nem iszok. Csak ha adnak rá okot. - néztem el mellette egyenesen Mattre és a lányra.

- Milyen okot Cameron? Mi tud ennyire felbossza... - leesett neki, hogy nem is figyelek, s elnézett a szuggerációm irányába, és leesett neki. - Áh... - fordult vissza, miután szembesült a dolgokkal. Kár neki magyarázkodni, de részegen nem is fogok. - Tudod mit, ezt most ne szúrd el. - kacsintott cserfesen, majd elsétált a tesómékhoz. Valamit mondott, majd Mattel együtt besétáltak a házba. Skyler, aki amúgy szembe ült velem, figyelme végre engem is felfedezett.

- Mizu? - jött oda közvetlen elém.

- Skyi! - mondtam spiccesen.

- Cameron, ne bassz fel! Te ittál?

- Neeem.. nee-eeem. - hadováltam össze vissza, s közben nevettem.

- Na jó gyere. Lefekszünk most.

- Első jó ötleted. - csillant fel a szemem.

- Nem egymással, te nagyon hülye. - nevetett ő is.

Ránehezkedtem Skyler-re, bár nem mintha úgy akartam volna, de mellette nincs más választásom. Nagy nehez, kissé kóricálva, de megérkeztünk az emeleten levő szobámba. Amint elengedett, egyből bezuhantam az ágyamba, s ő becsukta az ajtót.

- Sok mindent összetörtünk? - kérdeztem, miközben ő leült az ágyam végébe.

- Mi nem. - fhu, megnyugodtam. - Csak te. - fejezte be a mondatát, s nagyon jót szórakozott a saját béna poénján.

- Nem is vagyok részeg. - pattantam fel, így szembe kerültem vele. Kicsit közelebb volt, mint számítottam rá.

- Hát józan sem. - tette hozzá, de nem a szemembe nézet. Sokkal inkább...

- Csak bátor vagyok. - nevettünk össze, majd ahogy abbahagyta a lány, egyből az ajkára tapadtam. Megint megcsókoltam. - Szeretlek Skyler. - suttogtam csókjaink közben.

- Hogy mit mondtál? - vált el tőlem hevesen, s kissé feldúlt lett.

- Szeretlek. - néztem a szemeibe.

- Na ne szórakozz velem! - pattant fel az ágyamról. - Neked nagyon gyorsan kell egy kiadós alvás! Jóéjszakát Cam! - be is csapta maga után az ajtót. Olyan gyorsan kiviharzott, hogy esélyem sem volt semmit sem mondani. Hát nagyi, mégis elszúrtam.