Hudson Fivérek

•26 rész

Skyler
07.25

Hát, Boldog Születésnapot nekem... Megis kaptam a Hudson fiúktól az ajándékom, ami meglepően ugyanaz volt. Egy kis kihasználás, oh, és még egy kis kihasználás. Szép... Bele gondolni abba, hogy pár óra múlva lekell velük ülnöm egy asztalhoz, borzalmas. Kiráz a hideg, kiver a víz, hányingerem lesz...

Ja és persze, mindezt úgy kell megtennem, hogy közben jó pofát vágok hozzá, hisz senki nem tudhatja meg, hogy mi történt. Soha, senki, és főleg nem Abigail! Nyomatékosítom ezt.

Abi és köztem egy nap sincs. Míg én mai gyerek vagyok, ő holnapi. Anyukáink egy korterembe voltak a korházban. Mindig erről meséltek nekünk.

Elakartam aludni, hátha senkinek nem tűnik fel a hiányom. Így ünnepeltként egyébként tök logikus is... Annyira, de annyira szánalmasan hülye, naiv és idióta vagyok.

- Skyler szívem. Remélem nem baj, de Meredith-t is meghívtam estére. - nyitott be apa a szobámba. Majd kiestem az ágyamból. Hogy mit csinált? Hogy mondjam meg neki, hogy de apa óriási probléma, mert ő nem a családunk tagja?? Jó, persze, a válasz: sehogy. Nyeltem egy nagyot, s magamra erőltettem egy mosolyt.

- Dehogy baj. Örülök, hogy ez ilyen... - mond ki szépen Skyler, csinálj az apádnak egy kis jó kedvet... - komoly. - csak kisikerült nyögnöm.

- Én is. - mosolyába belepirult. Istenem, annyira jó őt ilyen boldognak látni, de közben irtóan kínzó érzés is. Vajon anya most féltékeny lehet? - Lassan ideje lesz készülődnöd. Főleg a te tempódba, na meg az a sok cicoma... - viccelődött apa.

- Nem lesz ma cicoma. - eszem ágába sem volt jól kinéznem, sőt órákig készülődnöm sem, mint ahogy szoktam.

- Mi van veled? Beteg vagy? - viccelt, majd elhagyta a szobám.

Miután megfürödtem, hogy lemossam magamról a mocskot, a szekrényem előtt tanácstalanul álltam. Mit vegyek fel? Tényleg nem akarok most túllőni a célon. Végül választásom egy egyszerű fekete trikóra, és egy rövid, színben a felsőmmel megegyező elegáns nadrágra esett. Hajamat megszárítottam, s hagytam, hogy ilyen kissé torzonborz módra lógjon. Sminket a karikáim eltüntetésére használtam, és a szempillám kapott még spirálozást. Ajkamra egy átlátszóan csillogó ajakápolót kentem, s kis pírt tettem még fel. Egy fekete magasított szandállal egészítettem ki a szettem.

- Hű... azért még is összejött a cicoma. - bámult meg apa, miközben a lépcsőn sétáltam le. Már Meredith is itt volt, s gyönyörűen festett ebben a ruhában.

- Boldog Születésnapot kívánok én, és Nat, és persze édesanyád! - nyújtott át apa felém egy kis dobozt. Érdekes tekintettel elvettem tőle, majd kinyitottam.

Egy ezüst nyaklánc volt benne, amin egy kinyitható medál lógott. Felnéztem apára, aki nagyon elvolt érzékenyülve. Kinyitottam a medált, s egy kép volt benne négyünkről, a másik oldalában pedig egy kis írás. A felhőtlen napok emlékére - ez a szöveg volt belegravírozva. Mentem bőgnöm kellett, de igyekeztem visszatartani.

- Köszönöm. - öleltem meg apát, majd Nat is hozzánk bújt, akit végül apa felvett.

- Boldog Születésnapot Skyler! - nyújtott felém Meredith egy csomagot.

- Jaj, köszönöm, de igazán nem kellett volna.

- Ugyan.. Bontsd csak ki. - láttam rajta, hogy izgatott, ezért kibontottam. Egy könyv volt benne. A borítóján volt két fekete pasi alak, és középen még egy fekete alak, csak ez nő volt. Szerelem, vagy szeretet?- ez volt a címe.

- Nagyon találó. - néztem fel a nőre, s megmosolyogtuk. Egész kedves volt ez a gesztus tőle.

Majd négyesben átsétáltunk a Hudson házba. Gyomorgörccsel léptem be az ajtón. Ami először feltűnt, hogy az egyik szekrényből hiányzott az üveg. Valamint a falon foltok voltak. Mi a fene történt itt?

- Sziasztok! - köszöntünk egymásnak. Nagy meglepetésemre a nagyszülők is itt voltak. Na erre tényleg nem számítottam. Egy pillantást vetettem Matt-re aki a sarokban búval baszottan, s monoklikkal telis tele ült.

- Csoda szép vagy Skyler! - csókolt körbe a Hudson nagyi. Mégsem sikerült nem szépnek lennem...

- Abi? - kérdeztem érdeklődve.

- Az emeleten van még. - válaszolta Vic. Azonnal felszaladtam, csakhogy mindenkitől megszabaduljak. Persze Abs még a folyosón található tükörbe nézegette magát.

- De csini vagy! - kiáltottam rá.

- U... te sem panaszkodhatsz. - kaptam a választ.

- Nem jössz?

- De, csak James-nek akarok csinálni egy képet. - persze, ez a legfontosabb... Szemforgatásom fel sem tűnt neki, ahogy kereste a megfelelő pózt.

- Képzeld... Itt van Meredith is. Apa elhozta. - kezdtem bele a mesémben. - És nem az van, hogy nem örülök, csak mit gondolnak mindketten? Hogy majd ő lesz az új anyukánk? - egy kicsit háborogtam.

Abigail, mintha meg sem hallotta volna, csak a telefonját bámulta. Nem is reagált.

- Abs! Hallo... - akartam tőle megkérdezni, hogy figyelt e rám, de közbe vágott.

- Megjött James! Akkor nem is kell neki kép. - még meg is lökött egy kicsit, úgy szaladt le a mögöttem található lépcsőn. Mozdulatlanul álltam egy helyben, s óriásikat pislogtam. Nem tudtam felfogni, ami az imént történt. Épp a problémámat mondtam volna el a legjobb barátnőmnek, erre elviharzik.

- Baj van? - lépett ki a fürdőszobából Cam. Riadtan ránéztem, s az ő arca sem volt mentes a foltoktól. Oh, persze, már csak ő hiányzott. Rohadtul remélem, hogy nem hallotta a nyavalygásom. Nem kell neki mindenről tudnia, ami velem kapcsolatos.

- Nincs. - fordultam sarkon, s a lépcsőfokokat szeltem, hihetetlen gyorsasággal.

És az este még csak most kezdődik...

Írói instagram: @wattpadstoories
Tiktok: wattpad.stooriess