Hudson Fivérek

•32 rész

Cameron
08.06

Skyler-rel közösen úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk együtt. Igen, nekem, Cameron nem vagyok érzelgős típus Hudson-nak komoly kapcsolata van. Vagyis, azért így egy nap után nem komoly, de minden porcikámmal azon leszek, hogy életem végéig velem legyen Sky.

Elhatároztuk, hogy én is haza megyek vele ma, s elmondjuk az otthoniaknak, hogy mi is a helyzet kettőnkkel. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy torkomban a gyomrommal vártuk Ryant a reptér kijáratánál.

- Ott jön! - mutatott Skyler egy autóra, ami valóban az övék volt. - Izgulsz? - kérdezte mosolyogva.

- Á... nem. - szinte a hangom is remegett, amit a lány csak egy nevetéssel díjazott. Komolyan, ő , hogy lehet ennyire bátor?

- Szia apu!

- Szia Ryan! - szálltunk be az autóba mindketten.

- Sziasztok! - látszott, hogy Ryan furcsállja a helyzetet, sőt inkább , nem is ért semmit, de nem mert rákérdezi egészen sokáig.

- Akkor most köztetek mi is van? - végül csak rákérdezett, miközben már leparkolt a ház elé.

- Mindjárt megtudod, csak gyere át a Hudson házba. Oh, és hoz az öcsémet is. - rendíthetetlen volt Skyler.

Kezemet fogva húzott be a saját házunkba.

- Sziasztok! - köszönt nagy boldogan. Tényleg nem értem, hogy mi van vele. Nagyon pörög, de ezt jó látni.

- Oh.. sziasztok! - lepődött meg anyu. - Ohh... - szúrta ki, hogy összevan kulcsolva a kezünk. - Seb, gyere! A fiadnak megjött az esze! - kiáltott anyu. Mire mi elnevettük magunkat. Ekkor betoppant Ryan is Meredith-el, és Nat-el.

- Igazság szerint, mindenki jó lenne, ha lejönne. - emelte fel Sky a hangját, hogy az emeleten is hallják.

- Megjöttél! - visította Abigail miközben, mint egy mamut, úgy dübörgött le a lépcsőn. Azonnal Skyler nyakába ugrott, de a lány továbbra sem engedte el a kezem, ezért csak egyik kezével ölelte át. Öcsém... ezek ennyire nem bírják egymás nélkül? 3 napig nem látták egymást, hűha... Hát én nem szoktam 3 hét után sem ennyire hiányozni neki.

- Ahhoz képest, hogy azt mondtad, hogy soha többé nem akarod látni... - húztam a szám, de csak vicceltem.

- Oh... te is jöttél. - viccelt komoly fejjel Abs. Vagyis remélem, hogy csak viccelt. - Hoppá! Megjött az eszed? - nézett le a kezünkre, majd vissza rám.

- Miért mondja mindenki ezt? - értetlenkedtem.

Legvégül Matt is lejött, de nem merészkedett közel. A falnak neki támasztotta magát, s unott fejjel bámult.

- Csak ne gyerek legyen könyörgöm! - reméltem, hogy ezt Ryan sem gondolja komolyan, de meglepően annak gondolta.

- Nem! Nem! Elég Cameron egyszerre. - nevettetett meg mindenkit Skyler.

- Nos. A sok nehézségek után, ami szerintem mindenkinek feltűnt...

- Szavad ne feledd! Felhívom a nagyit facetimen! - azonnal elővette a telefonját Vic, s már tárcsázta is. Mindenki hülyén nézett rá. - Mi van? Erre várt már évek óta. Ne maradjon már le róla, hogy igaza volt. - rántotta meg a vállát anyu. Majd a nagyi be is köszönt.

- Nos, ott tartottam, hogy... - rám nézett, s elmosolyodott. Ilyen őszinte mosolyt tőle talán még sosem láttam. Minden ember életében van egy olyan pillanat, amit érez, hogy beleég a lelkébe, nekem ez volt az. Ahogy Skyler mellettem állt határozottan, s céltudatosan , s tényleg a legboldogabbnak tűnt. Annyira örültem, hogy én teszem ilyen boldoggá, s én hozom ki belőle ezt a nézést. Soha senki nem nézett ràm még így.

- Igazából nem kell mondanotok semmit. Ahogy egymásra néztek az... az... több a kelleténél. - kezdett el sírni anya. Talán ez lehet életem legszebb pillanata.

- Ahh... ezért kellett lejönnöm? - játszott a fejét az öcsém. Hát nem is csodálom, hogy szarul esett neki.

- Mattikém, fogd már be! - mondta neki a mama a telefonból. - Ha elfogadtad volna, amit màr olyan régóta pásztázunk, hogy Cameron az igazi, akkor nem lennél ilyen szar helyzetbe. Úgyhogy magadra vess! - nagyi simán leiskolázott mindenkit. Tényleg nagyon örülhet nekünk. - Amúgy meg, van egy helyes lány a szomszédomban.... - kezdett bele.

- Én inkább most felmegyek. - indult is fel Matt.

- Jó, akkor a lényegre térek. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk együtt, és reméljük, hogy ez tartós lesz.

- Ő lesz a férjed! Majd az esküvőtökön azt fogom mesélni, hogy én ezt már évtizedekkel ezelőtt megmondtam. - mama tényleg nagyon az elemében van. Le se lehetne lőni.

- Nos, egyenlőre még, arra gondoltunk, hogy Skyler a tanévét kezdhetné nálam. - áh, már értem, hogy miért beszélt eddig csak Sky. Mert ő tud is értelmesen fogalmazni.

- Úgy értette, hogy hozzá költöznék, ha nincs ellenetekre. - javított ki a barátnőm.

- Dehogy van! - anyáék azonnal belementek. - Ryan? - pillogtak anyuék a pasira.

- Istenem lányom, ha ezt anyád látná, hogy igaza volt... - mosolygott.

- Látja. - büszkén bólintott Sky.

- Ez volt édesanyád minden álma. Persze, hogy nem tiltalak el tőle. De viszont! Édes fiam, még egy családi kaján nem akarom meghallani, hogy ti mit csináltok kettesben... - mutogatott Ryan nekem.

- Nem fogod! - nevettünk össze Sky-al.

Annyira megkönnyebbültem, hogy elmondtuk. És végtelenül boldog voltam, hogy végre összekapott egy lány, s teljesen megváltoztatott. Azt hiszem erre az állapotomra gondolt Riley is. Mindenesetre biztosan vigyázni fogok a lányára. Maximum csak az ágyban ölöm meg, és ott is csak számára is jó értelemben...

Vége

Imádtam, hogy ennyire imádjátok ezt a sztorit! Köszönöm nektek a rengeteg visszajelzést! Nagyon sok puszi nektek🫶🏼
(Elnézést a sok elírásért, majd kijavítom)

Írói instagram: @wattpadstoories
Tiktok: wattpad.stooriess