Hudson Fivérek

•10 rész

Skyler
06.10

Június elején túlestünk minden vizsgán, már csak a felvételi értesítő miatt kellett izgulnunk.

Holnap megyünk nyaralni, a megszokott csendes kis kuckónkba. Természetesen együtt megy a két család, és mindkét oldal nagyszülői is jönnek. A mamám és a papám, már tegnap eljött hozzánk, hogy együtt indulhassunk, majd reggel.

A mamámmal épp beszélgettünk, a közös kis titkunkról ( a miami egyetemről) , majd szóba jött Chris.

- És szerinted menni fog a távkapcsolat Chrissel? - kérdezte mama.

- Meglátjuk. - rántottam meg a vállam.

- Hát, ha akarjátok, hogy működjön, akkor biztosan fog is. - nem reagáltam rá semmit. - De ahhoz mindkét félnek akarnia kell Sky. - célozgatott a nagyi.

- Aha. - mondtam unottan.

- Mi van veled édesem? Régen annyira oda voltál ezért a fiúért. Most meg harapófogóval sem tudok belőled kihúzni semmit sem, róla.

- Ajj mami... - dőltem a nyakába, s kezdtem el halkan zokogni. - Én nem szeretem őt.

- Hát akkor miért vagy még vele? - jogos kérdés volt.

- Mert anya ismerte, és szerette. Már nem tudok új embert bemutatni neki. - kezdtem el fájdalmasabban sírni.

- Édes drága kincsem! Édesanyád nem Christ szerette, hanem azt, hogy boldoggá tudott tenni téged.

- Gondolod?

- Mit gondolsz, tán apádra puszta szeretetből mosolygok? - nevettetett meg. - Csak viccelek, szeretem apádat. De ez más...

- Most szakítanom kéne?

- Mond el neki az igazat, mindenféleképp. De akit nem szeretsz teljes szívedből, annyira, hogy életed adnád az övéért, azzal felesleges együtt lenned.

- Igazad van Mama! Köszönöm. - öleltem át.

- Most pedig beszélj vele. - unszolt.

Így is tettem. Felhívtam, hogy tudnának e találkozni a parkban. Furcsállta, de belement. Nagyjából fél óra múlva találkoztunk is. Hosszú órákon át beszélgettünk, séta közben. Volt sírás, rívás, nevetés, minden. De végül úgy döntöttünk, hogy elengedjük egymást. Nem haragban váltunk el, aminek nagyon örültem. Nem tagadom, azért ez fáj. Egy év... Mindennapomat bearanyozta, és enyhített a fájdalmaimon. Ő mindig is egy biztos pont volt nekem.

Haza érve nálunk volt a teljes Hudson család. Mindenki legfiatalabbtól a legidősebbig. A könnyeimet letörölve léptem be a nappaliba, ahol tartózkodott a brigád. A nagymamám elengedett felém egy büszke mosolyt, mely megmelengette a szívem, s újra előtörtek belőlem az érzelmek. Nem különösen hozott lázba senkit sem a jelenlétem, de most ennek örültem is, s helyet foglaltam egy puffon, hátul.

- Azért szerettem volna veletek beszélni. Mert a nagyiék is és mi is egyetértettünk abban, hogy szeretnénk, ha ez egy utolsó közös, nagy családi nyaralás lenne. Nem szeretnénk, ha most jönnének a párjaitok.

- Hogy micsoda? Na ne baszakodjatok...

- Abigail! - szólt rá mérgesebben az apja.

- Kérlek kicsim. Ez az utolsó nyarunk, még mielőtt ti is kirepültök. - potyogtam Victoria könnyei.

- Gondolj szegény anyádra Abs! Ha ti elmentek, majd Nat-et jár át nevelgetni. - nevettetett meg mindenkit az apukám.

- Előre sajnállak Ryan. - borzongott meg viccesen Cam.

- Na mit mondtok? - kérdezte Vic.

- Jó! Legyen. - adta be a derekát nem túl jóízűen Abi.

- Nem gond. - adta magát lazán Cam. Mondjuk nem is tudtam, hogy most épp együtt vannak a csajjal.

- Skyler? - nézett rám mindenki.

- Tessék? - értetlenkedtem. Mondjuk ők még nem tudták...

- Neked sem baj? - még mindig engem figyelt mindenki.

- Amúgy se lenne kit elhoznom. - rántottam meg a vállam. Ezt azért fájt kimondanom, melyet a majdnem kipottyanó könnyeim jeleztek is.

- Jaj ne! - hökkentek meg egyszerre.

- Mi történt?

- De jól vagy? - jött minden felől kérdés.

- Hagyhatnánk a témát? - kérdeztem remegő hangon.

- Megverem, amiért kidobott. - mondta hangosan Matt.

- Én voltam. - hajtottam le a fejem.

- Micsoda? - értetlenkedett újból mindenki.

- Én voltam az, aki szakított... - mondtam el egy mélyebb levegővétel után.

- Szerintem, ezt most még ne firtassuk! - parancsolt mindenkire a mamám. De továbbra is mindenki megvolt lepve. Komolyan ennyire nehéz kinézni belőlem, hogy véget vetek valaminek?

- Mi van már? Ti már mind bevagytok pakolva? Nincs máshol dolgotok? Mondjuk otthon!? - emelte fel a hangját a nagyim. Persze egyáltalán nem dühből. Kicsit vicces is volt, ahogy hessegetett ki mindenkit a házunkból.

Viszont ami fura volt, és nem is számítottam rá, hogy Abs is elment. Azt hittem, hogy itt marad, és sírhatok a vállán. De már az ajtóban telefonozni kezdett. Gondolom ennyire lefoglalja James, hogy rólam már meg is feledkezett.

Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni rá. DE mostmár beindul a sztori!! És egyre izgalmasabb, és vadabb lesz!!