Hudson Fivérek

• 18 rész

Skyler
06.15

Én amúgy milyen mentális betegséggel küszködök, de komolyan? Normális vagyok? Megcsókolom mind a két Hudson tesót? Akkor már Abigailt se hagyom ki. Lekapom, és mondom neki, hogy időrendi sorrendbe haladtam. De komolyan, ennyire hülye is csak én lehetek...

És, most mi a picsát kezdjek magammal? Arra gondoltam, hogy a tengerbe fojtom magam. Vagy ha nem jön be, akkor véletlen bele fekszek a tűzbe. Van itt bőven, egy egész ábc-nyi opció.

Matt nem hülye, rájött magától is, hogy mások előtt nem nagyon kell több ilyet csinálnia. Ah, de ha vissza gondolok arra a csókra... istenem... Annyira jó volt, és szeszélyes. Mintha egy borkóstolón lettem volna. Komoly orgazmusban részesítette a nyelvem. Skyler, légy már észnél! Elkell felejtened! Főleg, ha neked Cameron kell. De tényleg ő kell?

Este együtt vacsizott az egész család a teraszon, hisz ott jobban elfértünk. Az asztalt teli rakták Victoriáék minden féle finomsággal, szinte lehetetlen is volt választani.

- Lányok! A ti vizsgáitok lezárására igyunk. - mosolygott Sebastian. - Megérdemlitek. Bontsátok ki a pezsgőket. - nagyon kedves volt tőle ez a gesztus.

Abigail és én felráztuk odébb a pezsgőket, s lefröcsköltük egymást, majd koccintottunk s bele ittunk az üvegbe. Komolyan... két idióta. Majd normálisan is akartunk kibontani, de én valamit kiakartam próbálni.

- Cameron, ide adnád a nagykést? - kértem el tőle az előtte heverő eszközt. És nem, nem leszúrni akartam most kivételesen magam.

- Uramisten Skyler. Inkább segítek. - kelt fel a késsel együtt. Beállt mögém, s a szuszogását a nyakamon éreztem. Az egyik kezével megfogta a pezsgőt ő is. A kezemet rátette a késre, majd az ő kezét az enyémre. Teljesen megzavart a koncentrálásban. Nem tudtam rendesen oda figyelni, mert csak az illatát éreztem, s a szemem sarkából a száját figyeltem.

- Ezt levideózom! - állt fel Vic. Örültem neki, hogy nekik nem jön le kínosan ez a szitu.

- Na figyelj! - mondta azon a piszok szexi mély hangján a mögöttem álló srác. Testünk teljesen egymáshoz simult. - 3...2..1... - számolt vissza, majd megindította a kezünkben levő kést. Persze rohadtul nem úgy sikerült mint elképzeltem. Nem a dugót vágtuk le, hanem eltört az üveg nyaka, s én meg annyira zavarodott voltam, hogy nem is figyeltem, s elvágta a kezem. Talán Skyler Baker, ha nem a mögötted álló szexistenre figyelnél, akkor nem vágtad volna el a kezed. Magadra vess!

- Baszki! Baszki! - kezdtem el vinnyogni mint egy igazi hat éves. Nem, továbbra sem bírom a vért. Igaz, hogy nem ömlött belőlem a vér, de akkor is...

- Semmi baj Skyler! - azonnal rátette a sebemre a kezét Cam. Mondjuk nem mintha elkellett volna szorítani a vérzést.

- Jól vagy Skyler? - kérdezték a többiek is.

- Igen.

- Gyere! Lekezelem. - húzott a karomnál fogva a házba Cam.

- Majd segítek neki én. Hagyd! - kelt fel Matt is, épp mikor mellette haladtunk el.

- Megoldom.

- Egy igazi orvossal jobban jár. Tudod olyannal, aki az is. - szúrt oda neki Matthew. Jaj ne... a titok. Ennek nem most kell, hogy kiderüljön.

- Jaj... kisfiam. Itt egyedül csak én vagyok orvos. Ti csak tanuljatok szépen. - nevetett Sebastian.

- Igen... mi - mondta szarkasztikusan Matt. - tanulunk. - ez az egész hülye rivalizáció miattam van.

- Matthew...! - szólt rá mérgesebben Cameron. S nagyon csúnyán nézett rá, ezzel jelezte, hogy fogja be.

- Mi van srácok? - kérdezték az asztalnál ülők.

- Nem akarsz valamit elmondani? - nézett vissza a mögöttem álló srácra Matt. Mindenki minket figyelt, vagyis inkább a fiút. Szegény... sosem láttam még zavarban, de nagyon rosszul áll neki ez a tehetetlenség. Nem volt más választásom.

- Én.. - kezdett el makogni a legidősebb Hudson.

- Én jelentkeztem a Miami egyetemre is. - hadartam el csukott szemmel, hogy megmentsem Camet. Volt aki meg sem lepődött, volt akinek az álla leesett, és volt apu, akinek az arcáról semmit sem tudtam leolvasni, csak egy kis fájdalmat. Tudtam, hogy csalódást okoztam neki. Egy pillanatig sem akartam ott maradni a középpontban, ezért beviharoztam. Egyenesen a fenti fürdőszobába, s magamra csuktam az ajtót, majd elkezdtem sírni.

- Bejöhetek? - hallottam egy kis idő múlva egy férfi hangot. Majd már nyomódott is le a kilincs, s nyílt az ajtó...