Hudson Fivérek

•27 rész

Skyler
07.25

Mindenki helyet foglalt Hudsonék óriási teraszán található asztalnál. Azt valaki éppenséggel megmagyarázhatná nekem, hogy Abigail-el mi a fészkes fene van. Annyira elvakítja James, hogy engem észre sem vesz. Jó, oké, ezt lenyeltem. De azt, hogy már leült James-el, mikorra én kimentem, azt nem. A barátja, és Cam között foglalt helyet. Mivel eszem ágában sem volt, hogy ne a lány mellett üljek, muszáj volt valamelyiket megkérnem, hogy cseréljünk helyet. És mivel Cameron és én nem ápoltuk a legjobb kapcsolatot, csakis James maradt.

- James! Lennél kedves, és arrébb csusszannál eggyel, hogy Abi mellett ülhessek? - kértem szépen. Ő nem is akart ezen problémázni, már emelte fel magát a székről, mikor Abs visszarántotta.

- Ugyan Skyler... Tudsz máshova is ülni. - pillantott rám, majd vissza is fordult, s rám sem hederített. A szavam elakadt, mérhetetlen düh fogott el.

- Na ne.... - emeltem fel a hangom, s úgy kiosztottam volna barátostul együtt, hogy ott kő kövön nem marad. És Cameron realizálta is ezt.

- Majd én ide engedlek. - húzta meg a kezem a fiú, miközben arrébb csúszott egy székkel. Hűha, nagyon vitakerülő lett estére, ellentétben a reggeli esettel...

- Köszönöm. - sajnos egy mosolyt elengedni azért nem bírtam. Volt a halálnak kedve Cameron mellett ülni a történtek után. De sajnos velem szembe sem volt jobb a kilátás. Matt duzzogó arca, ami azt sugallta, hogy mindjárt felrobban, sem volt jobb látvány. Istenem, csak ezt az estét éljem túl.

Victoriáék rengeteg ételt hozattak egy helyi étteremből. Lehetetlen volt mindent megkóstolni. Egészen beterítette a sok kaja az asztalt. Bár őszintén, nagyon nem volt étvágyam. Rettenetesen feszült voltam, és izgultam, az miatt, hogy mind a két testvér tartsa a száját. Amint mindenki jól lakott, következhetett a két hatalmas, és csicsás torta kihozása. De most nagy meglepetésemre csak egy volt, amit éneklés közben elénk is tettek.

- Egy? - lepődött meg mindenki.

- Balesetet szenvedett a másik. - húzta a száját kissé mérgesen Vic.

- Áh... Jut is eszembe, nem akartok valamit mondani ez ügyben fiúk? - kérdezte Sebastian a fiaitól.

- Szerintem Cameron-nak több mondanivalója van. - szúrt oda Matt. A gyomrom azonnal összerándult.

- Matt! Ne! - szólt rá erélyesen a mellettem ülő srác.

- Ne kezdjétek megint! A nyaraláson elég volt belőletek. Meg ma délelőtt is... - morgott rájuk az apjuk. Mi történt azután, hogy én elmentem?

- Húha, fiúk. Komoly problémátok lehet egymással. Na ki vele, mi történt köztetek? - kíváncsiskodott az én apukám. Addig jó, még nem az a kérdés, hogy köztem, és a fiúk között.

- Cameron, a titkok őrzője majd elmondja... - várt egy kicsit Matt. Azt éreztem, hogy mentem elhányom magam. - Ha nem, sebaj, majd én...

- Elég lesz Matt! - fogta még magát vissza a srác. - Ez az én dolgom, és nem ez a megfelelő alkalom rá. - megkönnyebbültem, hogy Cam és én egy oldalon állunk. Nem is értem, hogy mi ütött Matt-be.

- Na jól van fiúk! Ebből elegem volt! Mi az, amit neked már a nyaralás óta elkéne árulnod? - kapta fel a vizet Sebastian. Cam sóhajtott egy óriásit. Ez a végzetemet jelenti.

- Ott hagytam az orvosit. És a miami egyetem képzőművészetén tanultam az elmúlt tanévben. - mondta higgadtan, mintha ez olyan természetes lenne. Rápillantottam, de ő nem nézett rám. Megmentett. Beáldozta magát helyettem. Majd hangosan elkezdtek nevetni a szülei, ez egyre érdekesebb.

- Had kérdezzek valamit kisfiam. Te komolyan azt gondoltad, hogy áttudod vágni a szüleid, ameddig csak akarod? - rázta a fejét Seb.

- Szerinted nem tudtunk róla? - nevetett az anyukája.

- Ti tudjátok? - lepődött meg Cameron. Seb és Vic, már majdnem a legelejétől tudta, mint kiderült. Az elején nem tetszett nekik, de vártak a napot, amikor a fiúk eléjük mer állni, s elárulja. Hát egy év alatt megemésztették, s rájöttek, hogy a fiúknak kell tudnia, hogy mi az amit igazán akar. S ők beletörődtek. Nagyjából ez a beszélgetés zajlott le az utóbbi pár percben.

- Csinálok rólatok egy képet! - jelentette ki a velünk szembe levő Victoria, s megmondta, hogy álljunk be a torta mögé. Abigail, persze egyből odahúzta Jamest, mintha neki olyan rohadt sok köze lenne hozzá. Cameron udvariasan elhajolt, hogy ne legyen a képben.

- Cam, hajolj csak vissza! - parancsolt rá az anyja. Tisztes távolságot tartva tőlem visszahajolt. - Közelebb! - magyarázott tovább Vic. - Még közelebb! - Cam egyre csak közelebb jött, amit nem tagadok de zavarba hozott.

- Szerintem ők már ígyis elég közel állnak egymáshoz. - a lehető legundorítóbb hangsúlyon mondta Matt. Na ne... pont mikor már majdnem megkönnyebbültem.

- Matt! Fogd be!

- Miért is teszünk úgy, mintha semmi nem történt volna a délelőtt? - festette az ördögöt a falra a szembe ülő srác. Miközben láthatóan felváltva nézett rám, és Camre.

- Matt! - szóltam rá én is mérgesen.

- Miről beszélsz? - Abi halkabban kérdezte.

- Matthew! Miért kell mindig csinálni a fesztivált? - szólt oda neki Sebastian.

- Nem tudom. De ez majdnem olyan jó kérdés, mint az enyém. - éreztem, ahogy közeleg a végzetem, Matt jóvoltából.

- Fogd be Matt! - próbálkozott Cam. Matt rá sem hederített, csak az én szemembe nézett csalódottan, s lángolt a düh benne.

- Skyler.... Megmondanád, hogy miért kellett mindkettőnkkel lefeküdnöd? - végig a szemembe nézett, ahogy kiejtette a szavakat. A szívemben a lüktetés hirtelen megszűnt, az agyam kikapcsolt, s nem éreztem mást, csak, hogy a rémület karcolja a bőrömet.

Írói instagram: @wattpadstoories
Tiktok: wattpad.stooriess