Hudson Fivérek

•29 rész

Cameron
07.25

Miután haza értem nem voltam hajlandó már erre az éjszakára sem itt maradni. Összepakoltam a cuccom, de még volt egy dolgom távozás előtt.

Abigail szobájába kopogtattam.

- Nem vagyok kíváncsi senkire! - jött a válasz. Hát én meg arra, amit ő akar. Ezért be is nyitottam.

- Mondom nem...

- Hallottam! - szakítottam félbe. Be is zártam az ajtót, hogy menekülni se tudjon.

- Akkor meg miért nem maradtál kívül? - hisztizett.

- Jaj tényleg, mert, ha nem az van, amit a kis hercegnő akar, akkor már összedől a világ. - bunkóztam. Elegem van ebből a viselkedéséből. Nem is értem, hogy ezt eddig, hogy tűrtem.

- Cameron, fogd be, és húzz a szobámból! - parancsolt rám.

- Nem Abigail! Te fogd be, tudod épp úgy csináld, mint amikor Skyler elmesélte a problémáját, és te meg sem szólaltál.

- Miről beszélsz? - csalódtam a húgomban. Ő tényleg ennyire naív, és primitív, ja és persze önérdekű.

- Arról, hogy könnyű Skylert beállítani hibásnak.

- Ja, bocs, hogy nem tapsoltam meg, amiért megdugtátok. Ezt az egyet kértem tőle.

- Tényleg Abi? Komolyan? Megdugtuk? Te észnél vagy? Nem egy tárgyról beszélsz, hanem a legjobb barátnődről! - emeltem fentebb a hangom.

- Ő már többé nem a barátom. - mondatára elnevettem magam. - Mi olyan vicces?

- Neki lenne joga ezt mondani. Tudod?

- Már miért lenne? - most ő nevetett.

- Mert egy szar barát vagy Abs. Sőt, nem is neveznélek annak.

- Hogy mivan? - esett ki a szeme.

- Feltűnt, hogy Skyler mennyi szarsággal küzd? Oh... persze, hogy nem, mert te csak James-el voltál elfoglalva. Hallottad, hogy Skyler épp arról panaszkodott neked, hogy mennyire kétségbe van esve ettől a Meredith-es helyzettől? - láttam, hogy bele akar szólni. - Ne szólj bele! - parancsoltam rá. - Tudod te, hogy milyen elveszíteni valakit, aki egész életeden át kísért? Hát persze, hogy nem, és én sem. Ezért mi nagyon szerencsések vagyunk. De Skyler tudja. Abigail, emlékeztetnélek, hogy Skyler alig egy éve elvesztette az édesanyját! És ez nem csak a hiánnyal jár. Neem... Hanem, hogy egy csomó feladat rá maradt. Van fogalmad róla, hogy milyen lehet az, ha megkell dolgoznod azért, amit akarsz? Persze, hogy nincs, hisz világéletedbe kivolt nyalva a segged. De Skylernek van. Skyler úgy tanult, hogy közben az öccsére vigyázott, s nevelgette is, meg persze, vitte a háztartást is. Van fogalmad róla, hogy mennyi minden szakadt a nyakába az anyukája elvesztésével együtt?

- Sosem mondta... - már visszább vett a húgom a stílusából.

- De mondta! Csak te meg se hallottad. Annyira egy fantasztikus lány ő, kár lett volna, ha elveszítjük... - mondtam ki nehezen.

- Mi? - lepődött meg.

- Oh, persze erről sem tudsz. Pedig csak tudnod kéne, hogy a legjobb barátnőd öngyilkos akart lenni. Ha én akkor nem vagyok ott, akkor lehet, hogy ő már nincs is...

- Miről beszélsz? - kérdezte remegő hangon.

- Egyszer feküdtem le Skylerrel. Aznap este. Átmentem hozzá, s épp egy tenyérnyi gyógyszert készült bevenni. Aznap tudta meg, hogy Riley áttétes. Aznap szembesült vele, hogy már nem az a kérdés, hogy elfogja e veszteni az anyját, hanem csak az, hogy mikor. Már előtte oda voltam Skyért, de a hülye szabályotok miatt kerültem. De ami köztünk történt, az leírhatatlan volt. Sosem éreztem még így senki iránt. Majd reggel magára hagytam, mert folyamatosan az általad hozott szabályon agyaltam. Majdnem három éven át, egy utolsó bunkó voltam vele miattad. De tudod mit, leszarom! Ahogy mostanában is tettem. Szeretem őt. Szerelmes vagyok belé, és ezért kell, hogy minél távolabb maradjon tőlem. Mert Hudsonék csak sebeket ejteni tudnak rajta. Beleértve téged is. O... téged meg aztán csak főleg...

- Fogalmam sem volt erről... - ült le a lány az ágyára a fejét fogva. Megsajnáltam.

- Persze, hogy nem volt. Mert csak magaddal törődtél. Azt ajánlom, hogy tedd jóvá a hibád. - nyitottam az ajtót, de még visszafordultam. - Ja és. A legrondább dolog tőled, hogy egy ilyen fantasztikus lányt megvonsz másoktól. De legalább, akkor ne tennéd még jobban tönkre.

- Várj Cam! - jött utánam. - Sajnálom.

- Nem kell a bocsánatod. Csak javítsd ki a hibád! - hagytam ott. Háborgó gondolataimmal utaztam egészen Miamiig.

Skyler
07.26

- Nincs szükségem semmire apu! - válaszoltam a kopogtatásra az ágyamból.

- Biztos? Még rám se? - nézett be az ajtómat kinyitva Abi. Azonnal felültem az ágyamba. - Bejöhetek? - meglepődötten bólintottam, majd helyet foglalt az ágyamon ő is. Velem szemben ült, s vett egy mély levegőt.

- Sajnálom... - magyarázkodtam volna.

- Nem Skyler! Én sajnálom! Egy szar barát voltam. Sőt... barátnak nem is voltam mondható... - kezdett bele. Egy csomó mindent átbeszéltünk, és sok dolgot kérdezett. Órákon keresztül nyomtuk ezt, hol nevettünk, hol sírtunk.

- Elárulod, hogy melyik volt jobb az ágyban? - kérdezte meg egyszer csak.

- Tényleg érdekel? - lepődtem meg.

- Nem. Fhuj... most hogy belegondoltam.... - nevettünk össze. Jó, hogy újra ilyen őszintén tudunk együtt nevetni.

- És amúgy, melyiket választod? - kérdezett újra.

- Egyiket sem! Matt-ben óriásit csalódtam. Cameron meg nem szeret, úgyhogy...

- Nem szeret? - nevette el magát. - Szerelmes beléd, csak attól fél, hogy ő árt neked. De ez biztos még Riley miatt van...

- Anya? Anya miatt? Mi?

- Te nem is tudsz róla? - nem tudom, hogy ő volt jobban meglepve, hogy nem tudok róla, vagy én, hogy nem tudom róla. Nemlegesen megráztam a fejem. - Nos, anyuék ugye állandóan ezt fújták, hogy Cameron neked az igazi. De Riley kikötötte, mielőtt... - láttam rajta, hogy nem akarja kimondani, hogy meghalt. - tudod. Elment. - fejezte ki magát finoman. - Hogy, csak akkor lehet köze hozzád, ha megváltozott, és nem fog megbántani. Mert ameddig ilyen bunkó, addig csak árt neked.

- Ez komoly? - sokkolódtam le. Beszéltünk még a lánnyal egy kicsit, majd mielőtt elment, még tett egy megjegyzést.

- Igazából, mind tudjuk, téged is beleértve, hogy Cameron a helyes döntés. Ő illik hozzád Sky! - majd elsétált.

Írói instagram: @wattpadstoories
Tiktok: wattpad.stooriess