Hudson Fivérek

• 6 rész

Skyler
03.03

Igazából ezt én sem hittem el, hogy ez több lehet egy álomnál. De végülis tényleg hívott Abbi. Ez volt az oka a vasárnap hajnali kelésemnek. És igen, azért hívott, mert elkellett érte mennem, ugyanis James-el összevesztek, és ahogy hallottam a barátnőm elég ramaty állapotban is volt. Mindenféle kérdés, vagy hiszti nélkül indultam érte.

- Szia Tom! Nem láttad Abigailt? - szólítottam meg az egyik közös barátunk.

- De! Atom a csaj. Nagyon tolja! - nevetett, majd elnézett. - Nézd ott is van! - mutatott a táncoló tömeg irányába. Hát egy nehéz hazamenetel elébe nézünk, ahogyan elnéztem a barátnőm állapotát.

- Gyere Abbi! - próbáltam finoman elrángatni. De ehelyett inkább behúzott a tömegbe.

- Csak egy kicsit még! Légyszi Skyi! - nézett rám a bánatos szemeivel, amik most épp boldogok voltak, az alkohol hatása miatt.

- Jó! Legyen! - egyeztem bele, de eszem ágába sem volt táncolni. - Kint megvárlak. - indultam is meg, csakhogy két erős kéz átkarolta a derekam, majd közelebb vont magához.

- Jajj, ne már Skyi. Ne menj! - szólalt meg egy ismerős hang.

- Matt! - kiáltottam rá. Nem hiányzott, hogy Abbi ezen is kibukjon. - Mit csinálsz? - próbáltam kevésbé ijedten, beszélni, s közben igyekeztem kibújni a karjaiból. De kevés sikerrel. És a barátnőm is kiszúrt minket.

- Ez az Matti! Tartsd itt! - bíztatta a bátyját. Valóban elég részeg lehet, ha hagyja a bátyjának, hogy fogdosson.

- Úgy tűnik velem kell, hogy beérd. - flörtölt velem. Rendesen ittas volt ő is. Remek, már két gyerekre is vigyázhatok.

Sikeresen bevágtam őket a kocsiba, és haza szállítottam őket. Matt hátul kikötötte magát, megköszönte a fuvart, s jóéjszakát kívánt, majd elhagyta a kocsit.

- Annyira örülök, hogy vagy nekem. - mosolygott Abs, de kezdett átmenni sírásba.

- Jaj Abi, ne hülyéskedj. - fogtam meg a combját, s kissé megráztam a lányt, nehogy elpityeredjen itt nekem. - Gyere ide. - öleltem meg.

- Te vagy a legjobb Sky! - suttogta a hajamba, ahogyan állát a vállamon pihentette. - Köszönöm.

- Ne köszönd. - fogtam még szorosabban.

- Ezt is. De legfőképp azt, hogy nincs közöd a bátyáimhoz. Megnyugtat a tudat, hogy te csak az enyém vagy. - még jó, hogy nem látta a fejem. Majd kiesett a szemem a helyéről.

- Hát persze szívem. - paskoltam meg egy kicsit a hátát, s eltoltam magamtól. - És most menj aludni! - parancsoltam rá.

- Felkísérsz? Azért az a köcsög lépcső még kifog rajtam. - nevettünk össze. Majd bólintással jeleztem a beleegyezésem.

Felsegítettem a lépcsőn, ami felvezetett az emeletre a hálószobákhoz. Abi szobája pont Cameronéval szemben volt. Én próbáltam a lehető leghalkabb lenni, de a barátnőm meg sem próbált. Gyakorlatilag szerintem a szomszédságot is felverte.

- Mostmár megleszek! - mosolygott, miután befeküdt az ágyába. - De Skyi hoznál egy pohár vizet?

- Persze. - le is caflattam halkan, és gyorsan egyenesen a konyhába.

Megnyitottam a csapot, s engedtem egy pohár vizet. Majd megfordultam, de a tekintetem a vízen volt, ahogy elindultam, hogy nehogy kifröccsenjen. Egyszer csak felvezettem a tekintetem, de oh bár ne tettem volna. Cameron Hudson állt előttem egy szál rövidnadrágba. A helyzet megrémített, a látvány viszont elvette a maradék erőmet is, így történt, hogy kiejtettem a poharat a kezemből.

- Baszki! - kiáltottam fel, mikor összetört a pohár. - Te tényleg szórakozol velem ma már másodjára? - kérdeztem a fiút, de le se esett, hogy mit kérdeztem. S elkezdtem összeszedegetni az üveg darabokat.

- Ma már másodjára? Először találkozunk nem is a napon, hanem a héten. - nevetett.

- Ja igen... - leesett saját magamnak, hogy mennyire kínos szituációba hoztam magam.

- Csak nem velem álmodtál Skyler? - éreztem a hangján az önelégültséget, ezért válaszra se méltattam. Sőt még csak rá se néztem, csak szorgosan szedtem fel a darabokat. - Szóval igen. - hajolt le hirtelen hozzám. S akaratlanul is rávezettem a tekintetem. Így túl közel voltunk egymáshoz, de egyikünk sem tágított.

- És mit csináltunk az álmodban? - flörtölt velem, s felváltva nézte az ajkam, és a szemem. Én pont ugyanígy tettem.

- Legalább most térj magadhoz Skyler! - mondtam magamban.

Hihetetlen nehezen, de megembereltem magam. Gyors megráztam a fejem, s visszavezettem a tekintetem a maradékokra.

- Ha nem válaszolsz, az is egy válasz. - nevetett pimaszul. Felidegesít, hogy ennyire tudja, hogy bármit csinál az piszok szexi. - Segítek. - nyúlt oda a kezemhez. Annyira megrémített az érintése, hogy hirtelen elkaptam a kezem, s sikeresen végig húztam a tenyerem egy kis részét az üvegen. Ami persze fel is vágta, s már ömlött is belőle a vér.

- A picsába! - pánikoltam, ugyanis nem bírom a vért.

- Semmi baj! Ez csak egy kis vágás. - fogta meg a sérült kezem. De feltűnt neki, hogy továbbra sem nyugtatott meg. - Gyere! Megorvosollak. - húzott maga után a csuklómnál fogva.