Hudson Fivérek

• 5 rész

Skyler
02.25

Szerettem a suliba járni, nagyon is. Imádtam az ottani közösségünk. Diákelnök voltam, s keményen meg is küzdöttem ezen poszttal járó feladatokkal. Őszintén belegondolva nem is tudom, hogy lehet bírni ezt amit én csinálok. Minden egyes nap valamilyen edzésem van, és ott vannak még az elnöki feladataim, és persze a tanulás is, főleg így a vizsgák előtt, és persze felelőséggel tartozom a családomnak is, mint egyetlen nő, esetleg ha marad időm, akkor pedig élem a magánéletem.

- Hali Sky! Jól nézel ki csajszi! - ölelt meg Noora.

- Köszönöm Noora. - ejtettem egy mosolyt, s leültünk a többiekkel az aulában.

- Hétvégén jöttök a buliba? - érdeklődtek a többiek.

- Igen!

-Naná! - egyezett bele mindenki. Szinte megőrültek a buliktól.

- És te Sky? - fel sem tűnt, hogy beszélnek, sőt mèg a nevemet sem hallottam meg. De én csak magamban fordulva, s elég fáradtan rajzolgattam. Sokat rajzoltam, de sosem mutattam meg senkinek, illetve fel se tűnt senkinek, hogy ez milyen fontos szerepet tölt be az életembe.

- Hahó Skyi! - próbált kizökkenteni Abbi.

- Mi? Tessék? - estem ki az elfoglaltságomból.

- A hétvégi buli.

- Ja, teljességgel kizárt. - nevettem kissé, bár inkább szánalmas volt, hogy nincs időm.

- Ne már! - akadtak ki. - Ne csináld Sky! - folytatták.

- Rengeteg dolgom van. Tudjátok, hogy ha tudnék ott lennék. De ígérem, hogy bepótoljuk. - mélyen belül ők is tudták, hogy erre ha nem is soha, de nem mostanában kerül sor.

Gyorsan el is telt a hét, s míg a többiek a pénteket elbulizták, én megírtam a házikat, és túl voltam egy edzésen, és egy 5 kilométeres futóversenyen is. Mondanom sem kell, de szombaton kora reggel lefutottam a szokásos távot, majd délelőtt kimentem a lovardába, ahol versenyt rendeztek. Indultam több számban is, s igen jól is sikerültek. Haza érve megírtam még egy esszét, majd pihenésképp telefonozni kezdtem, s láttam a social media felületein, hogy a barátaim milyen jól elbulizgatnak. Örültem, hogy ők ennyire jól érzik magukat, de egy kissé fájt is, hogy nekem meg erőm sincsen. Egyszer csak csörögni kezdett a telefonom. Abbigail volt az, aki könyörgött, hogy menjek el érte, mert csúnyán becsípett. S megkért, hogy menjek át hozzájuk, a gyógyszeréért. Természetesen legjobb barátként szó nélkül ugrottam, s megtalálva Hudsonék dugi kulcsát, beléptem a sötét, és üres házba. A szülők elutaztak, a fiúk meg gondolom nem jöttek haza az egyetemről.

A konyhapultra próbáltam igen bénán felmászni, hogy elérjem a gyógyszeres szekrényt. Csakhogy a térdem megcsúszott, s kis híján lefikáltam, de egy erős kéz megtámasztott a derekamat elkapva.

- Megvagy betörő! - nevetett, de én majdnem meghaltam ijedtségemben. Csak szorította a derekam, s kissé bele lihegett az arcomba, mert túl közel volt. Egy kevés ideig élveztem ezt a pillanatot, majd kifészkeltem magam a kezéből, s szembe fordultam az én " megmentőmmel".

- Cam! Te itthon vagy? - lepődtem meg.

- Eléggé úgy néz ki. - nevetett, de kissé furán. Basszus... részeg. - És te is itt vagy. A karjaimban. - húzta flörtös mosolyra a száját.

- Cam, te ittál?

- Jajj ne legyél anya! - fújt ki egy adag levegőt, s hátat fordítva elkezdett elsétálni tőlem.

- Cam! - indultam meg utána, s a hátára raktam a karom. Öhmm... miért nem tűnt fel eddig, hogy nincs rajta póló? Te jó isten, ez a test... lélegzetelállító. Felém fordult, de én csak a testét bámultam, s enyhén beharaptam a szám. A számat beharapva néztem fel a szemébe, hisz rájöttem, hogy örült kínos bámulni őt.

- Baszki Sky! Miért lettél még kívánatosabb.? - mondta ki gyorsan, s hevesen nekem csapódott s megcsókolt, az egyik kezét az állkapcsomra helyezte, a másikkal megfogott a combom alatt, felemelt, s a konyhapultra rakott. Anyám Cam... miért vagy ilyen piszok szexi, és miért csinálsz ennyire vonzó dolgokat? Ne már Sky, ne dőlj be neki, megint... Ne menj ebbe bele! - mondta egy hang magamban. De elnyomta egy nagyobb hang, amely élvezte ezt a szituációt.