You're All I Need ✔️

0. Prologus

  Kérlek olvasd el!
Írói előszó

   Még mielőtt olvasni kezdenétek, remélem nem gond, ha írói gondolataimat megosztom veletek a történettel kapcsolatban.
      Minden zene hallgatással kezdődött. Vagyis onnan eredt az ihlet, így nagy szerepe van ennek a történetben is. Valahogy olyankor jönnek a sztorik, amikor szól a zene a fülembe. Eredetileg Addicted to you címen kezdtem írni, még pedig Shakira azonos című dala által. Az alap elképzelés az, hogy a két szerelmes rabja, függője lesz egymásnak, miközben saját otthoni gondjaik nehezítik életüket. Eközben volt egy másik elképzelés is, egy a neten látott videónak köszönhetően, amit bele akartam írni, de nem volt összeegyeztethető a szereplők életével, így egy másik, mellék szerelmi szálat fűztem hozzá. Így alakult, hogy négy család életébe nyerhettek betekintést, ahol nem minden csillogó boldogság. Úgy gondolom érint fontos témákat is a "könyv ". Van olyan pontja, ami nem teljesen összeegyeztethető a valósággal, de igyekeztem a földön maradni. Így ha olyan érzésed van hogy "na ilyen ugyan nem történik meg az életben" vagy " ilyen nincs is" , jogosan érzed. A részekről annyit, hogy vannak nagyon hosszúak, és vannak kevésbé azok, de csak azért, mert minden rész más szemszögből íródott. Mint említettem a címe többször is változott, mire a végleges maradt, de nem csak az, a borító is ilyen utat járt be. 
      Nem tudom más, valaha érzi-e teljesen késznek, tökéletesnek a művét, de én sajnos nem. Most is úgy érzem, közben még hozzá kell tennem majd. Viszont ti, olvasók vagytok a legjobb kritikusok, ezért nyugodtan írjatok véleményt. Természetesen, ha kérhetem kultúráltan.

Köszi és puszi 😘

🔺
🔺
🔺

   Te mindig ugyanazt az embert látod a tükörben, ha belenézel? Ha igen szerencsés vagy.
   A szobám ajtajára fúrt egész alakos tükör, rólam mást mondana. Nappal muszáj a jó kislány szerepben tündökölnöm, szolidan öltözködnöm, ha az utcára lépek, vagy apám társaságában vagyok. Még a hajamat sem engedhetem ki, és a szemüveg helyett sem használhatom a kontaktlencsémet. Ebből talán már adja magát az is, hogy sem smink, körömlakk vagy bármi, aminek egy lány örülni tudna, nem engedélyezett számomra.

Két dolog tartja bennem a lelket, hogy két év múlva egyetemre megyek, és hogy nem maradok örökké kiskorú. Addig meg csak kibírom ebben a zárdában. Mondjuk inkább ez, mint egy igazi, ahova legutóbbi lázadásom után apám beakart dugni. Természetesen anyám, aki félig mellettem áll, nem engedte ezt, hanem a lelkemre beszélt. Így most van egy titkos egyességünk, ami számomra némi szabadságot nyújt, persze apám tudta nélkül. Nem szép, ezt tudjuk jól, de apám sem volt mindig ilyen. Már anyám elmondása alapján.
Úgy tíz éve vált túlzottan vallásossá. Eleinte anyámat sem zavarta, hisz a szeretett férfit támogatta bármiben, de mostanra, ő is kezd besokalni.

Szóval, az idő nagy részében ilyennek lát a tükröm, és mindenki más is. A suliban persze engem is a stréberek közé sorolnak, hisz kitűnő tanuló vagyok, és még a kinézetem is ezt tükrözi.

- Jó reggelt Freya! - viszont van nekem egy szuper klassz barátnőm, akinek sűrűn van szerencséje ahhoz, aki igazán vagyok.

- Jó reggelt Faith! - tolom vissza az orromról lecsúszó, fekete keretes szemüvegem, miközben összemosolygunk a barátnőmmel az iskola előtt, ahol mindig vár engem. - Ugye szóltál otthon a hétvégével kapcsolatban? - fordulok felé kíváncsian miközben haladunk befelé. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem felejti el, hisz tudja jól, hogy csak ilyenkor vállalhatom önmagam, amiben ő a "bűn" társam.