You're All I Need ✔️

25.Freya

Halihó

Elérte a történet az 1K megtekintést, ezért hoztam egy ajándék részt nektek, és amúgy se bírtam már magammal. 😁😄🙈
Remélem tetszik nektek! 😘

🔺
🔺
🔺

Végre azt látom a tükörben, amit látni szeretnék. Magamat. Egy szép magabiztos lányt. Na nem vagyok nagy képű vagy ilyesmi, de jól esik így élni. Holnap pedig nem kell "álruhába" bújnom, amikor beteszem a lábam az új sulimba. Végre önmagam lehetek. Eléggé izgatott is vagyok miatta, de csak mert nagyon várom. Már hetek óta mehettem volna suliba, de az elmaradásaimat pótoltam, és vizsgát tettem. Holnap viszont már újult erővel mehetek.

- Szia. - vigyorogva veszem fel Faithnek a telefont.

- Szia. Na várod a holnapot? - érdeklődik. Minden szombaton eljöttek hozzám Noahval, akivel nagyon jóba is lettem újra, csak az előző kapcsolatunkra nem emlékszem. Ezen is sikerült túl tenni magam. Fogjuk rá! Vannak pillanatok, amikor magába szippant a kétségbeesés, hogy nem tudom mi volt, és dühössé válok.

- Nagyon. Már most tudom mit veszek fel, hogy sminkelem ki magam, és mit fogok mondani. Egyedül a lábam zavar. - nézek is rá.

-Mi a baj a lábaddal? - értetlenkedik.

- Olyan, mint egy bot. Ne tudd meg milyen szőrös volt amikor levették a járógipszet, ráadásul rettenetesen vékony! - fintorgok.

- Néhány hét és normálisan fog kinézni. - nevet Faith, de nekem ez nem vicces.

- Hát nagyon remélem. Elég gyenge is, úgy hogy, többször kell tornásztatnom. - emelgetem közben, a beszélgetésünk tárgyát.

- Kapcsolj zenét, úgyis szeretsz táncolni, aztán hajrá! Az majd megerősít. - már járó gipszben is szinte próbáltam ugrálni, ha zenét hallgattam, de egyértelműen nem volt az igazi, és a lábamnak se volt annyira megerőltető, hisz tartotta a gipsz.

- Úgy lesz Faith. - nevetek. - Legközelebb, amikor találkozunk már semmi kötszer nem lesz rajtam. - már nincs, csak amikor utoljára találkoztunk, még volt.

- Hála az égnek! Hosszú volt ez a pár hét, vagyis hónap már a baleset óta. - sóhajtja.

- Hát még nekem. - dőlök hátra fáradtan. - Túl vagyok rajta és ez a lényeg. - pörgetem meg magam a székkel.

- Igen, ne is beszéljünk róla! Jól ment a teszt? - tereli el a témát.

- Mivel mehetek a suliba Faith, igen jól. - kacagok rajta.

- Jól van na. - nevet ő is.

🔺

Csak állok a tükör előtt, és nézem magam. A hajam kibontva, a szemöldököm kihúzva, a szemem spirálozva, a körmeim kifestve. Igazán átlagos lánynak tűnök, aki átlagos életet él. A bőrömhöz simul a farmerom, rendes póló van rajtam, ami kiemeli az alakom, nem pedig elrejti minden adottságom. Néhány sérülésem nyoma látszik a karomon, kicsit zavar. Úgyse tudok tenni ellene semmit, meg kell szoknom.

Anya ilyenkor már dolgozik, hisz túlórát vállal, hogy több pénzt keressen. Emiatt egyedül indítom a napot a konyhában, egy kávéval, és zenével a fülemben. Annyira még nem tudok a lábamra nehezedni, mert érzem, hogy gyenge, és egy bokarögzítőt kell viselnem, de ettől még táncolok, ahogy bírok. Kívülről fura lenne, ha látná ezt valaki.