You're All I Need ✔️

5. Freya

Ne haragudjatok, tegnap elfeljettem részt kitenni! 😂 Nem is én lennék 🤦‍♀️🙈 Nem igérem, hogy nem fordul többet elő, mert erősen hajlamos vagyok elfelejteni bármit egy pillanat alatt. 😁😅

😘

🔺
🔺
🔺

-Figyu, nem lenne gond, ha lemondanám a holnapi csajos napunkat? - meglepetten nézek, a barátnőmre, hisz még nem igazán fordult elő ilyen.

- Mégis miért? - fordulok teljes testtel felé. Őszintén kíváncsi vagyok a okára.

- Nos, tudod, elhívott egy fiú egy házibuliba. - néz rám félve, pedig nem  érzek haragot miatta. Igazából meglepődök ezen.

- Azta, de jó neked. - Faith láthatóan meglepődik az örömömet látva. - Ki az a srác? Mesélj már hogyis van ez? - várom bezsongva a beszámolótját. 

- Noah az. - mondja, mintha tudnom kéne ki az.

- Az ki? - gondterhelten sóhajt.

- A felsőbb éves Noah Saliven. - még most is értetlenül nézek rá. - Annak a srácnak a haverja, aki miatt három hete nem jössz le az ebédlőbe, mióta kihúzta alólad a széket. - hadarja el, miközben egyre jobban húzza össze magát. Igaz amióta rizs meg a fasírt rajtam lett tálálva, azóta be sem tettem oda a lábam. Ennek ellenére a folyosón, még szívesen jön belém, vagy szól be, nem éppen kedvesen az a barom, bár mindent is megteszek, hogy ne keresztezzem az útját. Ha meglátom, inkább, hátat fordítok, és más felé megyek.

- Micsoda? - emelkedik meg kissé a hangom. - Mégis hogy francba történt ez? - kérdezem ki.

- Most hétfőn, amikor volt az a nagy vihar, aminek te annyira örültél, haza felé menet, már jócskán eláztam, amikor megállt mellettem három utcával tőlünk, és felajánlotta, hogy elvisz, úgyis nem messze lakik onnan, és hát elfogadtam a fuvart, mert én nem vagyok oda a villámokért meg a mennydörgésért, főleg azért nem hogy bőrig ázzak. Szóval, igazából azóta minden nap elvisz. - egy percig emésztem a hallottakat. Kicsit azért bánt a dolog, hogy nem egyből mesélt nekem róla.

- Te négy napja egy fiúval utazol haza, akit Noahnak hívnak, aki mellesleg a seggfej haverja, és eddig nem mondtad el nekem? - képedek el. - Azért az esküvőre meghívtál volna? - kapom fel kissé a vizet, azt hiszem jogosan.

- Csak tartottam pont ettől, hogy kiakadsz. Ha nem az lenne aki, elmondtam volna már az nap. - fordul a tábla felé durcásan.

- Hát ez hihetetlen. - motyogom zavaromban. Faith csalódott arcát látva, mélyet sóhajtok. - Milyen? Ugye rendes veled? - nézek rá mosolyogva, mire ő vidáman fordul újra felém.

- Először tartózkodtam tőle, hisz úgy néztem rá akár te, és most is óvatos vagyok, de olyan dolgokat vált ki belőlem, ahogy rám néz, amit magamnak sem ismerek be. - kezd el áradozni belepirulva, de a tanár érkezése félbeszakítja. Tekintetünkkel üzenünk egymásnak, hogy majd folytatja a mesélést később.

A terem váltások miatt, nem igen tudtuk folytatni a beszélgetést, így örültem az ebéd szünetet jelző csengőnek.

- Freya, nem haragszol meg ugye, ha elmegyek az ebédlőbe enni Noahval? - minden erőm kell ahhoz, hogy most elmosolyodjak.