You're All I Need ✔️

4.Faith

🔸
🔸
🔸

    Te minden porcikáddal elégedett vagy? Elfogadtad már magad olyannak, amilyen vagy? Esetleg csodálkozva nézel magabiztos nőket, akik látszólag jól érzik magukat a bőrükben? Az utóbbi igaz rám.

Egyszerűen elkeserítőnek tartom magam, pedig tudom, hogy átlagos testalkatú vagyok. Csak a fránya hasam nem lapos. Nem tudom honnan ered ez, de utálom hogy így van. Ha szeretnék se tudnék has pólót hordani. Nem mintha ez nagy álmom lenne, mert nem. Nem szeretek feltűnő lenni, vagy mutogatni magam. Nagyon rövid nadrágot sem veszek fel, nem hogy has pólót. Ellentétben velem Freya igen. Ő sem egy piszka fa, de szép alakja van. Női szemmel is egy szexi csaj. Csak hát meg van a maga baja neki is.

- Jó reggelt! - lépek a konyhába, ahol már öntöm is magamnak a kávét.

- Neked is. A bátyád még alszik gondolom? - tanácstalanul megvonom a vállam.

- Nem, itt van a bátyja. - ugrik fel az asztalra vigyorogva James.

- James, ne ülj az asztalon! - szól neki anyánk, de nem is érdekli, pötyögi tovább az üzenetet.

- Szállj le fiam az asztalról! - érkezik meg kómás, gyűrött arccal apánk is.

- Melyik nap megyünk az étterembe? - házassági évfordulójuk lesz, és ilyenkor elmegyünk együtt enni, ahonnan ők kettesben folytatják a estét, mi pedig haza felé vesszük az irányt.

- Pénteken. - ad rövid választ anyám.- James, szálj le az asztalról vagy lerúglak onnan! - némán kezdek el nevetni, és James is vigyorog, majd végük csak átül egy székre. Apámra nézek, aki ugyanúgy jót mosolyog a jeleneten.

- Fiam, nem lenne kielégítőbb személyesen találkozni a csajokkal, mint végig szex csetelni a napot? - James döbbenten áll fel az asztaltól.

- A haverokkal dumáltam, de kösz apa. - elviharzik, maga után becsapva a bejárati ajtót.

- Lassan nekem is mennem kell, ha nem akarok késni. - teszem a poharat a mosogatóba.

- El is vihetlek, úgyis arra megyek. - ajánlja fel anyám, amit készséggel el is fogadok. Egyrészt mert esett, és nem akarom, hogy újra megtörténjen, ami két napja. Nincs kedvem megint vizesen haza jönni, hogy átöltözzek, hogy aztán futnom kelljen a suliig. Másrészt pedig, elég hűvös is van, örülök ha nem kell annyit fagyoskodnom. Most viszont kicsit többet kell várnom Freyára, mert előbb értem ide.

- A francba már. - látom meg a srácot, akit Noahnak hívnak, ahogy megérkezik a bunkó haverjaival. A nevét csak onnan tudom, hogy hallottam, amikor szólt neki valaki. Nem vagyok egy társasági ember. Szeretek magamban lenni, olvasni, csendben meghúzni magam, és hallgatni. Freya az egyetlen akiben teljesen megbízok. Szeretek vele lenni, hülyülni, és beszélgetni. Ő az ellentétem, de sajnos az apja erőlteti, hogy visszafogott legyen, semmi kihívó ruha, sőt már a ló túloldalára esve, bő ruhákat kell hordania. Olyat, amit még én se vennék fel, pedig én meg a személyiségem miatt, nem tudnék kihívóan öltözni. Freya sem miniszoknyában, és falatnyi topban szeretne megjelenni, csak valami számára ízlésesben.

- Helló. - pofátlanul áll meg előttem Noah. Értetlenül nézek rá, hisz fogalmam sincs mit akar.

- Igen? - kérdőn nézek rá. A két másik srác, meg sem várva őt, sétál a suli felé.