You're All I Need ✔️

10.Mason

◾
◾
◾

  Fenébe is ezzel a lánnyal komolyan. Ahogy a közelébe kerülök, és megérzem a belőle áradó illatokat, elvesztem az eszem. Ha meg távol vagyok tőle, nem bírom ki, hogy ne menjek át hozzá, vagy ne írjak neki. Ha jobban bele gondolok, hasonlót éreztem a suliban is vele kapcsolatban. Ott sem értettem mi húz annyira hozzá. Jó persze, az hogy szivassam, de senki nem érdekelt még ennyire eddig. Most meg, hogy jobban megismertem, felerősödött minden. Mi a fene ütött belém? Minél többször nézek a szemébe, annál nehezebb más felé figyelni. A csókja. Arról el se kezdek beszélni, hogy mennyire erős, ismeretlen érzést vált ki belőlem. Nem mondom el, hogy olyankor szinte örökre vele szeretnék maradni, és ajkaival véglegesen összeforrni, mert ez akár már úgy is hangozhatna, mintha szerelmes lennék Freyaba. De nem lehetek, hogy is lehetnék? Egy szerelmes férfi nem bánik így azzal a lánnyal, akit szeret. Meg amúgy is alig ismerem őt, és amit tudok róla, hogy a suliban egy nyominak adja ki magát, miközben nagyon nem az. Oké, már azt is tudom, hogy az apja miatt van ez így, és hogy egyébként nagyon szimpatikus lány, akit talán meg kellett volna ismernem, mielőtt hülyeséget csinálok.

Igaza van, hogy anyám rohadtul nem lenne rám büszke, ha kiderülnének a dolgok. Ezért is csesz fel annyira, hogy a fejemhez is merte vágni. Erre mondják, hogy fáj az igazság. Ahogy fájt az is, hogy azt mondta, hogy csak a zsarolás miatt csókol vissza. Bár szeretném visszaszívni a dolgot, és semmissé tenni a képeket, meg a videót, a félelem, hogy akkor nem érinthetem őt meg többé, hogy az ajkai nem perzselik már az enyémet, nem engedi.

- Kicsim minden rendben? - néz rám anya aggodalmasan. - Annyira elgondolkodva eszed a vacsorát, valami baj van? - most hogy kérdezhetném meg pont tőle, a válás közepén, hogy milyen érzés a szerelem?

- Csak összekaptunk Dennissel nem rég, és azóta nem beszéltünk. Jobban berágott rám, mint hittem. - vonom meg vállam.

- Jaj fiam, majd megnyugszik, és akkor megtudjátok beszélni a dolgokat. - teszi a kezét, a kezemre.

- Igen anya, biztosan így lesz. - de vajon az igazi problémát hogy oldom meg? Freya mennyire utálhat? Adna nekem egy esélyt, ha bocsánatot kérnék? A fenéket fogok én vele vesződni! Nem is tudom már mi vitt rá, hogy csókot kérjek tőle. Talán, akkor nem indult volna el bennem semmi.
Kinek hazudok, hisz csak elég közel kellett kerülnöm hozzá, és az

- Jesszusom Lana, te mégis mit csinálsz itt? - kiált fel anyám, ahogy a nappaliba ér. Sietve megyek utána, Noellel a nyomomban. A frissen festett fal telefirkálva, és minden ceruza ezer felé hever. Húzva a számat, kezdem összeszedni, magammal rántva az öcsémet is.

- Hagyj Mason, én ugyan nem pakolok utána! - rántja ki magát a kezeim közül, majd a szobájába igyekszik. Felugrok, és utána futok, majd a vállamra kapom.

- Anyának segítesz vele, szóval állj neki! - dobom a padlóra.

- Áú ez fájt te bunkó! - kiabál rám, mire csak csúnyán nézek rá, és elhallgat.

- Fiúk, elég legyen! - emeli meg idegesen anya a hangját. - Lana, pakolj a fiúkkal! - zavarja felénk őt is. - Ez csak egy fal. - tárja ki a kezét. - Majd újra festjük. - sóhajt. - Nem azt mondtam, hogy most meg a padlóra rajzolj! - kiabál megint Lanára.

- Anya, menjetek fürdeni! Ezt majd mi összepakoljuk. - Noel hitetlenkedve néz rám, mire megint csak a szememmel csendre utasítom.