You're All I Need ✔️

23.Noah

🔹
🔹
🔹

- Szevasz Noah! Jössz holnap a szilveszteri buliba? - érdeklődik az egyik osztály társam, aki ugyan abban a boltban vásárol, mint én. Mármint biztos többen is járnak ide, de most pont belefutottam egy ismerősbe.

- Helo. Nem. - teszem be a liter tejet a kosárba.

- Megértelek. Gondolom Mason még nem ébredt fel mi? - fájdalmas képet vágva néz rám. 

- Sajnos nem. - válaszolom, majd Faithez sétálok. Nem akarok bunkó lenni, de jópofizni sincs kedvem. Hetek óta nagy volt bennem a feszültség a barátaim miatt, és Faith miatt is. Nem elég hogy évek óta először ünnepeltünk karácsonyt, és elég silány hangulatban voltunk, azért is mert Mason és Freya kómában voltak. Freya szerencsére már felébredt, és viszonylag jól van, de Masonért továbbra is fáj a szívem. Azt hittem nyomban rosszul leszek, amikor elmondták, hogy mi történt velük. Egyedül az tartott józanul, hogy láttam Faith rosszul van. Ő is eltávolodott tőlem miután kiderült az az átkozott terv, és még meg is értem, csak hogy abból ki is szálltam ahogy tudtam. Bár bele se mentem volna! Nehezen, de hagytam neki időt, és most itt vagyunk újra együtt. Szóval nagyon sok szar zúdult ránk az utóbbi időben, és semmi kedvem az álszent emberekhez.

- Megyünk ma is együtt a kórházba? - néz rám kérdőn.

- Persze. Freyat ma engedik haza nem? - nézem ahogy pakol még egy két dolgot.

- Csak holnap. - mosolyog rám. - Szerinted Mason mikor ébred fel? - sóhajt.

- Remélem hamarosan.-tényleg őszintén remélem, mert hiányzik már a barátom.

- Basszus Noah én nem bírom ezt! - kapaszkodik az egyik polc a és a fejét is neki dönti.

- Mit?

- Megérdemelné Freya, hogy tudjon mindent. Hazudnom, vagy titkolóznom kell előtte folyton, pedig látom mennyire rossz neki a tudatlanság. Ezerszer más volt, amikor Masonnel volt. Boldog. Sosem láttam olyannak, és most ha ránézek, csak elakarom mondani neki, mennyire szerelmesek egymásba. - könnyes szemét durván letörli, mielőtt cselekedhetnék. - De nem lehet, hallgatni kell róla!- csap egyet az ártatlan polcra.

- Felébred Mason, és majd ő elmondja neki. Talán ha újra látja, beszél vele, hall sztorikat, visszatérnek az emlékei. - próbálom megnyugtatni a szerelmem. - Őt úgyse tudják majd visszatartani. - vigyorgok, hisz neki hiába mondják majd, hogy várjon, adjon neki időt meg ilyenek.

- Igazad van. - húzódik mosolyra a szája. Végre egy kis vidámság költözik a csodálatos arcára. - Ugye ma is benézünk Masonhöz is? Igaz csak öt percre engednek, de az is valami. - néz vissza rám kipirult arccal, miközben haladunk a pénztárnál. Sajnos most a sírástól ilyen.

- Hát persze. Sőt arra gondoltam, hogy elmondhatnánk neki, hogy Freya jól van, életben van. Csak mert arra jutottam, hogy ha amnéziája lehet Freynek, mert láthatott valamit, akkor talán Masonre is igaz lehet, csak ő nem ébred inkább fel. - jó, eléggé hülyeségnek hangozhat, de hát semmit sem szabad kizárni.

- Egy próbát megér Noah. - amikor Faith rám mosolyog, a világ minden baja megszünik, és szerencsére elég sokszor mosolyog rám.

- Helló! - köszöntjük egymást Emilievel a kórház folyosóján.

- Nincs semmi változás? - érdeklődök kedvesen, mire egy szomorú mosoly jelenik meg az arcán.