You're All I Need ✔️

28.Noah

🔹
🔹
🔹

Az idő repül, a nyár telik, a hormonok tombolnak. Bár már megint hallgatnak róla, de Freya, és Mason tuti össze melegedtek egy ideje. Ha társaságban vagyunk, különös pillantásokat váltanak egymással. Ez jó hír, hisz ez volt a terv. Még pedig azért, mert most hogy együtt vannak, vagy legalábbis kedvelik egymást, remélhetőleg jól fogadják majd az információkat a múltról. Hétvégére terveztük a nagy leleplezést, és addig még van bőven idő. Sőt, vár ránk egy feladat is, hogy mindezt megbeszéljük a szülőkkel, hisz nem mondhatunk semmit a tudtuk nélkül.

- Jó reggelt! - száll be mosolyogva Faith az autóba, és ad egy csókot.

- Jó reggelt! Ettél ugye? - kérdezek rá nyomatékosan, mire csak vigyorogva bólint. - Hányra van időpontod? - épp az orvoshoz viszem, aki mindent megtesz, hogy meggyógyítsa őt.

- Félre. - csatolja be az övet, és dörzsöli idegesen a lábát. Három hete jár már, egyik nap egyedül, a másik nap a szüleivel és Jamessel, mert fontos a gyógyulás érdekében a család terápia.

- Minden rendben lesz! - simogatom a kezét. Csörögni kezd a telefonom, amit Faith fel is vesz, majd a fülemhez tartja.

- Tudunk találkozni? - Mason hangja elég feszültnek hangzik. Faithre nézek, aki bólint.

- Persze, csak eldobom Faithet az orvoshoz. - válaszolom, majd egy "ok" után rám nyomja a telefont.

- Jesszus, ennek meg mi baja? - néz értetlenül Faith, de csak a vállam vonom meg, hisz fogalmam sincs. Annyit tudok, mint ő.

- Sietek, hogy mire végzel ott legyek érted. - nézek rá, majd vissza az útra.

-Ugyan. Haza megyek busszal, vagy taxival. Légy jó barátja! - úgy szeretem ezt is benne, hogy ilyen önzetlen. Hamarosan a rendelőhöz értünk, ahol elköszöntem tőle, és kérése ellenére azért siettem Masonhöz, hátha idejében megtudjuk oldani az ő problémáját is.

- Na helló! - lépek be otthonosan a házukba.

- Szia. - Masonnek nem csak a hangja feszült, teljesen idegbe van, megfeszül az állkapcsa, ökölben a keze, és szikrákat szór a szeme.

- Ember mi van veled? - veszem viccesre a figurát, de ahogy rám néz, minden nevető ráncom kisimul.

-Lefeküdtem Freyával. Vagyis csak majdnem. Félig. - míg én totál döbbenté válok, ő továbbra nagyon zabos. Hogy lehet félig szexelni?

- Hogy mi? Hogy a francba?- mondom ki az első gondolataimat.

- Szerintem tudod, hogy kell szexelni. - néz rám dühösen, amit nem értek, mert én nem ártottam neki.

- Basszus nem úgy értem. Csak ti most együtt vagytok? Vagy hogy jött ez a szex dolog? - nézek rá elveszve, mintha nem lett volna feltűnő a szexuális feszültség köztük. De igazából tényleg nem gondoltam, hogy ilyen hamar ide jutnak. Jó igazából már egy hónapja, hogy újra egymásra találtak.

- Nem. Nem tudom. Mi csak már egy ideje több vagyunk szimpla szomszédoknál. - magyarázza a hajába túrva.

- Eddig egyáltalán fel se tűnt. - mondom unottan. - Hát azt kell mondjam, nem húztátok az időt. Bár mondjuk...-harapom el a mondandóm végét.