You're All I Need ✔️

21.Faith.

🔸
🔸
🔸

  Nagyon idegesen kelek fel, egy hosszú álmatlan éjszaka után. Semmi információm nincs Freyáról. Bár, valószínűleg a tegnapi után elvették a telefonját, és minden mástól is megfosztották, a szabadságával együtt. Ezúttal egy zárdába küldik, legalábbis egy vallásos, bentlakásos suliba. Mindezt Masonnek, és Noahnak köszönhetően. Meg annak a gerinctelen Dennisnek.

- Jó reggelt. - szótlanul veszem magamhoz a táskám. - Hahó. Hova ilyen sietősen? - jön utánam anyám, az ajtó felé.

- Sietek a suliba. -ez igaz is, tudni akarom, jön e Freya, bár erre kicsi esély van. Úgy körül belül nulla százalék.

- Na de a reggeli. Történt valami? - anyám csak nem enged utamra. - Noah sincs még itt. - les ki az ablakon.

- Őt nem is akarom látni többet! - nézek anyámra dühösen.

- Uh, zűr van a paradicsomban. - gúnyolódik az éppen érkező bátyám, aki találkozik a jobb tenyeremmel.

-Te idióta. - egész testemmel neki rontok. - Foglalkozzz a saját nyomoroddal!-ütlegelem, míg anyámnak sikerül lerángatni, a döbbent, vörös arcú Jamesről.

- Ezért kapsz, te hülye picsa. - indul meg felém, de ekkor megjelenik apa is.

- Elég! - emeli meg a hangját.

-Eressz! - rántom ki magam anya karjai közül. - Mennem kell! Van elég bajom nélkületek is! - kiabálom sírva.

- Mi a baj kicsim? - néz rám anyám aggodalommal a szemében.

- Csak hagyjatok! - csapom be magam után az ajtót.

Fogalmam sincs mi ütött belém, de annyira nagyon feszült vagyok. Sosem keltem még ki így magamból. Oké, talán most sok az, hogy elveszítem Freyát, Noaht már elvesztettem, és jól átvert, ezekre még rátesz az, hogy egyedül kell szembe néznem a diákokkal, és a fiúkkal is valószínűleg, hisz nulla százalék, hogy Freya tovább járhat ebbe a suliba. Most aztán tényleg semmi szükségem, nem volt a bátyám hülyeségére, meg a szüleim viccelődéseire. Bár már késő, a gyomrom így is görcsben volt, most folyton eszembe jut a bátyám is. Sírás folytogat, és nem tudom, hogy fogom bírni ezt egész nap.
Noaht látva, meg sem állok Freyát várni, úgyse jön.

- Faith!- kiabál utánam. - Faith, várj már! - ér utol futva, majd elkapja a karom. - Beszéljük meg kérlek! - kirántom a karom, és dühösen nézek rá.

- Nincs mit megbeszélni. - megyek is tovább.

- Nem tettem semmi rosszat Faith. Őszinte voltam végig. - megtorpanok és visszafordulok.

- Tényleg Noah? Az neked nem rossz, hogy hátsó szándékkal közeledtél felém? - vonom kérdőre.

- Egyből kiszáltam, még azon a héten szinte, mert tudtam, hogy nem akarom ezt tenni veled. - arca nyúzott, talán ő sem aludt sokat. Könyörög a szemeivel, hogy értsem meg, és bocsássak meg, de nem megy. Nekem fáj most ez az egész, akkor is, ha nem tűnik olyan nagy dolognak.

- Ég veled Noah! - futok be az iskolába, mielőtt újra mondana valamit.

- Aha, gyűlés lesz. - hallom meg a diákok beszélgetését, amikor megállok a szekrényemnél.