Suga kellékese

4. rész

Tudod, olyan érzés ez, mint akinek egy kés fúródott a szívébe. Minden levegővétel fájdalmas, de haladni kell tovább. Nincs megállás. Mert, ha visszafordulsz a kés átszúrja a szívedet.

- És az ki lenne? – tettem fel a kérdést, teljesen kifordulva önmagamból. Ekkor már senki nem válaszolt, csak egy irányba kezdett nézni. Akár hittem, akár nem a célpont egy ember volt. Az pedig... – Suga?! Na nem...!

Fejemet rázva erőltettem egy nagy mosolyt arcomra. Elég hülyén nézhettem ki, de mást nem tehettem annak érdekében, hogy kifejezzem egyet nem értésemet. Suga egy fintorral az arcán felém nézve lépett az ajtóhoz.

- Na, jó. Nekem erre nincs időm. Ezt intézzétek el ti, mentem stúdió felvételre. – szólt, majd elhagyta a terepet.

- Először is, - szólalt meg Jimin. Már hangja is kicsit megnyugtatott, ahogy tartva velem a szemkontaktust próbált megnyugtatni – menjünk haza, és beszéljünk át mindent alaposabban.

Megint bólogattam, majd újra ijedt tekintettel néztem rá.

- Haza? Úgy érted a ti közös lakásotokba menjek be én?

Mindenki zavartan nézett össze, majd újra Jimim válaszolt.

- Nem olvastad el a szerződést? Ez benne volt.

- Azt akarod nekem mondani, hogy van benne egy olyan paragrafus, ami kimondja, hogy a 8. BTS tagnak be kell költöznie hozzátok?

- Hát, ez is benne van. – szólalt meg bátortalanul Jungkook is. – Meg a takarítás, főzés, mosás... Ilyenek.

- Hogy mi van?! – förmedtem szegény ártatlan fiúra.

- Most nem tudom, mit vagy így kiakadva amúgy. – válaszolt ő is pont ugyanolyan mérgesen, mint én. – Van ott elég hely még egy srácnak, meg ha amúgy is ez volt a megállapodás.

Egy pillanatra elgondolkoztam. Valószínűleg az az emlegetett szerződés Young Min-nél volt a kocsiban. Annak a papírnak ugyanúgy nyoma veszett, mint a bátyámnak. Az igazi kiakadásom okát nem mondhattam el a fiúknak. A tiltakozást itt és most abba kell hagynom, különben elkezdenek gyanakodni. Egy éjszakát ott töltök, aztán majd kitalálok valamit. Mást nem tehetek...

- Túlreagáltam. Kicsit fáradt vagyok. Sok volt ez nekem már mára.

Nem sokkal később meg is indultunk egy kisbuszban a luxuslakosztály helyszínére. A hatalmas csili-vili épület már kívülről is maga volt az álom. Külsejében egésznap gyönyörködhettem volna, akkor sem teltem volna be a látvánnyal. Hát, még mikor beértünk... Minden fiúnak meg volt a saját szobája, vagyis inkább lakosztálya. A helyre ráfért volna egy nagytakarítás. Ezt rögtön megállapítottam, ahogy beléptem. Dehát hallhattam, hogy végül is ezért is alkalmaznak.

- Ez lesz a te szobád. – a konyhából egy hosszabb folyosó vezetett az én szobámig. Jimin segített megtalálni a helyet. Azon a folyosón csak két szoba volt egymással szemben.

- Kié a másik szoba itt?

Jimin kissé habozott, hogy elmondja-e. De úgyis meg fogom tudni, így felesleges volt titkolóznia.

- Suga hyung-é. – kérdőn néztem rá, de láttam rajta, hogy ő most nem szórakozik velem. Mivel látta az arcomon, hogy mit gondolok, rögtön értetlenkedni kezdett. – Most nem értem amúgy, mi bajod van vele. Vagyis jó, igen, tudom. Megvan a saját maga stílusa, de ha kicsit jobban megismered rájössz, hogy nincs vele semmi baj.

Összeráncolt homlokkal méregettem a barátját felettébb védelmező Jimin-t.

- Ha te mondod.