32. rész

63 12 0
                                    

Valakinek megbocsátani csak egy bizonyos szintig lehet. Viszont van egy ezt a szintet átlépő ritka tényező, ami ezt felülmúlja. Ez pedig a feltétlen szerelem.

- Young Ah! Ne fuss el ilyen állapotban! Megértettem. Nem fogunk többé veszekedni egymással. Ne sírj.

Ahogy vezetett a kezemnél fogva, és ahogy ott álltunk a kikötőben megint hevesen megdobbant a szívem. Ez nem az a szituáció volt, ahol ezek az érzelmek előtörhetnének belőlem, de ezt nem tudtam irányítani.

- Yoon Jae! Baek Yoon Jae!

A háttérben Yoon Jae halász kollégái kiáltottak neki.

- Baek Yoon Jae? – furcsállta még mindig az új vezetéknevet Yoongi.

- Le kell szednem a hajóról a zsákmányt, mert megy vissza a tengerre. Félóra múlva ott leszek a piacon, folytassuk akkor.

- Találkozzunk inkább nálunk. – ajánlottam fel. Mindketten bólintással beleegyeztek.

Yoongi-val elindultunk a szülőházam felé. Sétálgattunk egy ideig, majd egy hatalmas tömeg jött velünk szemben. Torkomat megköszörültem, miközben rántottam egy kicsit Yoongi kezén. Ekkor észlelte ő is, hogy még mindig a kezemet fogja. Zavartan engedtük el egymás kezét.

- Vedd fel a kapucnit és a napszemüveget. Fel fognak ismerni. – tanácsoltam, majd egy kicsit hátrébb álltam, nehogy még véletlenül is gyanúba keveredjünk.

Ő azonban visszaállt mellém.

- Elég az álca, még maszkot is veszek fel. Nem kell hátrébb állnod.

Újra megdobbant a szívem, fejem pedig vérvörös lett. Kellemetlenül kellemes érzés volt ez. Viszont szívem legmélyén tudtam, hogy a cselekedetem soha nem fog megbocsátást nyerni. Hazaértünk. Anyára rádobtam egy sms-t, aminek a válaszából kiderült, hogy a piacon van. Szerencsére sok ma is a vevő. Mikor Yoongi belépett a házba, kínos érzés fogott el. Előjöttek a legapróbb kis dolgok. „Előbb kellett volna jönnöm, hogy kicsit kitakarítsak... Olyan kicsi, szegényes az otthonunk... Ő a luxuslakosztályhoz van szokva. Fú, vajon most biztos azt gondolja, hogy lehet itt élni..."

- Ez a lakás... – nézett körbe, de nekem már a gondolatok annyira elözönlötték az agyamat, hogy akaratlanul ugyan, de félbeszakítottam.

- Tudom, tudom. Kicsi, szegényes, piszkos is egy picit, meg minden. De...

- Csak azt akartam mondani, hogy lakályos és kellemes érzés fogadott rögtön, ahogy beléptem. – fordult vissza hozzám, miután körbenézett a nappaliban.

- Ja... Ja... Ja... – ismételgettem, miközben zavartan néztem körbe a szobában.

Yoongi elfojtott egy mosolyt a reakciómat látva. Jó volt látni, hogy végre mosolyog. Ezután a konyha felé vette az irányt.

- Éhes vagy? Csinálok ramyun-t. – még mindig mosolyogtam, ahogy a konyhaszekrényeket nyitogatta először a zacskós levest, majd a lábast keresve hozzá. Már nem éreztem rajta azt a depressziós hangulatot, ami általában megvolt benne. – Tojás is van?

- Á, igen. Azt a hűtőben tároljuk. Legfelső polc. – léptem hozzá közelebb.

Elkezdett sürögni forogni a konyhában. Vizet forralt, majd beletette a fűszereket. Kivette ezután a tésztát is a zacskóból.

- A ramyun sokkal finomabb, ha a tésztát kettétörve tesszük bele. - némán figyeltem ott mellette. – Hyung nagyon szereti a ramyun-t. Egy nehéz nap után mindig este ramyun-t forraltunk. Egy tojással, és egy kis kimcsivel ettük.

Suga kellékeseWhere stories live. Discover now