Suga kellékese

45. rész

Esküszöm, hogy csak is a színtiszta igazat mondom... Vagy hasonlót... 

És így lesz a főszereplőből mellékszereplő.

- Kérem! Nem... Könyörgöm Önnek, hogy segítsen nekünk! – fejemet lehajtva zokogtam.

Lassan emeltem fel fejemet. Yoongi egyenesen csak az igazgató feleségének szemébe nézett, miközben folyamatosan mellettem térdelt.

- Yoongi. Állj fel! Mit csinálsz, ha észrevesz valaki?

- Nem számít most már semmi. Az fontosabb, hogy meghallgasson minket még egyszer. Ön tudja, mi a helyes döntés. Csak nem mer lépni.

Gondolkozott egy ideig, majd kikerült minket. Nagyot sóhajtva még egy szóra megállt.

- Holnap délelőtt 10-ig visszajelzek. – mondta, majd elhagyta a kórházat.

Az ajtóból még Yoongi odaszólt neki:

- Holnap 10-ig tudunk várni. Ha nem jelenik meg, muszáj lesz bevonnunk a riportereket a dologba.

- Bízhatunk benne? – kérdeztem miközben lassan felkászálódtunk a földről.

Mivel a fejem még mindig fájt az elrablásomkor történt ütésektől, ahogy felálltam elvesztettem az egyensúlyomat, és elkezdtem hátrafelé esni.

- Young Ah! - Yoongi kezemet megragadva húzott vissza, és ölelt magához. – Jól vagy?

- Csak... Csak megszédültem egy kicsit. – suttogtam mellkasába.

Hazafelé menet az autójában egy ideig csak némán ültem.

- Yoongi... Köszönöm, amit értem tettél, de tényleg nem kellett volna. Nem kellett volna letérdelned más előtt miattam.

Yoongi csak nézett rám, nem válaszolt. Agya máshol járt, ahogy nekem is. Nyugtalan és bizonytalan volt.

- Nem tudom, hogy megbízhatunk-e benne, ezért is vetettem fel neki az újságírós ügyet. Ha riportereket bevonunk, akkor a rendőrség köteles hivatalból nyomozást indítani.

- De akkor a részvények még nagyobbat eshetnek...

- Ez egy olyan dolog, amire mindenképpen fel kell készülni. Nehéz meló lesz visszahozni ezt az egészet. De el kell kezdeni, hogy be tudjuk fejezni.

Beálltunk a parkolóba. Aggódtam én is, és ő is. Lágyan megfogta a kezemet. Szeme csillogott, ahogy belenéztem. Halványan elmosolyodott, majd én is.

- Yoongi, én nem akarom, hogy a nehezen szerzett hírnevedet elvegyék tőled, vagy hogy essen a népszerűséged. Nagyon megdolgoztál mindenért.

- Igen, ez sem nekem, sem a fiúknak nem lesz könnyű. De te itt leszel mellettem, és segítesz majd, hogy könnyebb legyen.

Néztem, ahogy kiszáll az autóból, majd követtem. Fent már vártak a bátyáink, akikkel közültük az újabb fejleményeket. Ők is egyetértettek következő lépésünkkel. És először így négyen elfogyasztottunk egy finom vacsorát.

- Tudnál ma is velem aludni? – szóltam vékony hangon Yoongi-hoz, aki éppen még a konyhában tett-vett.

Nem kellett neki kétszer mondani. Hamarosan jött is.

- Nézzünk valamit a tv-ben? – kérdezte, miközben gondosan betakart mindkettőnket.

Mosolyogva bólintottam. A műsor elkezdődött valami vicces mehetett, de egy idő után nem tudtam követni. Csak néztem őt, ahogy időnként el-elmosolyodik. Aztán persze egész gyorsan lebuktam.