Suga kellékese

33. rész

Soha ne félj, mert én itt leszek melletted. Te csak légy őszinte másokkal és önmagaddal!

Nem ez volt az első alkalom, hogy megcsókolt, de ez mégis valahogy máshogy hatott rám, mint az eddigiek. Egyrészt sokkal érzelmesebb volt. Folyamatosan sírtam, mert még mindig a hatása alatt voltam azoknak a dolgoknak, amiket az imént mondott. Másrészt már nem volt bennem az a rossz érzés, hogy eltitkolok előle valamit. Boldog voltam. Úgy szeretett, hogy elfogadta a hibáimat. Ennek ellenére is engem választ.

Ajkaink lassan váltak el egymástól. Szabad kezével letörölte arcomról a legördülő könnycseppeket.

- Most már ne sírj többet. Minden rendben lesz. – suttogta arcomba. Egy kézzel vezetett másik kezével az enyémet fogta. – Hosszú lesz még az út Szöulig, aludj egy kicsit. Előző éjjel sem tudtunk aludni.

Így is tettem. Hátradöntöttem a fejemet, behunytam a szememet és ilyen-olyan gondolataimba merülve lassan el is nyomott az álom.

- Young Ah. Young Ah!

Pár óra múlva ébredtem fel. A kocsiban voltunk még mindig. Megérkeztünk Szöulba. Pontosabban Yoongi apartmanjának parkolójában voltunk.

- Miért jöttünk ide?

- Késő van. A többiekkel majd holnap találkozunk. Az éjszakát töltsd nálam.

Rögtön felébredtem az utóbbi mondatára. Szívem hevesen kezdett el verni, és nagyokat pislogtam rá. Reakciómból azonnal rájött, mire gondolok. Ő is zavarba jött.

- Hű, Park Young Ah... Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen perverz vagy. – ugratott.

- Na, jó itt álljunk meg egy szóra. Rossz az, aki rosszra gondol. Én... Áu...

Yoongi elengedte a kezemet és véletlen beleért a sebbe, amit az ujjamon való bőr lekaparásával okoztam. Felértünk az apartmanjába, ahol a fürdőbe vitt.

- Először kimossuk a sebet. Kicsit csípni fog. – felszisszentem, valóban igaza lett. – Az a baj, hogy ezt nagyon lekapartad.

A mosdó alatti kis fiókból elővett egy krémet. Miután megtörölte a kezemet bekente krémmel, és fújni kezdte a sebet, hogy minél előbb szívja be a bőröm. Ekkor egymásra néztünk. Mélyen néztünk egymás szemébe hosszú percekig. Legszívesebben megismételtem volna azt a csókot az autóban. Ahogy láttam, ő is. Yoongi viszont ajkait beharapva távolodott el tőlem, lassan leengedve magam mellé sérült kezemet.

- Ezt jobb itt és most szüneteltetni. Különben... Különben... Mindegy. – rázta meg a fejét, miközben láthatóan zavarba jött. Én is, hiszen tudom, mire gondolhatott. – Viszont ma aludj itt.

- Együtt? – kérdeztem vissza gondolkodás nélkül.

Yoongi annyira zavarba jött, hogy egy kis ideig megszólalni sem tudott. Nekem is el kellett fordítanom a fejemet a másik irányba már, miután rájöttem, hogy mit is kérdeztem.

- Megágyazok neked a hálószobában. Én kint alszok majd a kanapén.

Lefürödtünk. Utoljára én fürödtem le. Hagyott nekem pizsamát a fürdőszobában, ami egy bő melegítőből és egy ugyanolyan nagy pólóból állt.

- Szerintem ezekbe a ruhákba kétszer is beleférnék.

Nem érkezett válasz, ezért a nappali felé sétáltam. Yoongi eldobva magát a kanapén aludt. Kezében még világított a telefon. Közelebb mentem, óvatosan kihúztam a készüléket a kezéből, majd betakartam. Éppen hátat akartam fordítani, mikor megragadta a kezemet. Lerántott maga mellé, és betakart.