Suga kellékese

29. rész

Egy történet közlése szempontjából az előzmény, cselekmény és a végkifejlet pontos közlése fontos. Legfőképpen azért, mert a cselekményből és a végkifejletből kiderül az előzmény is.

- Young Ah? Young Ah!

Hirtelen nyitottam ki a szememet. Egy kanapén ültem.

- Á... Elaludtam... – néztem körbe a lakásban. Még mindig Yoongi-nál voltam.

Kíváncsian néztem fel rá. Ő átkarolva hagyta, hogy szépen lassan álomba merüljek a mellkasára hajtva fejem.

- Képzeld el, azt álmodtam, hogy megcsókoltalak, és te meg visszacsókoltál, és... – kezdtem hadarni, de ő mutatóujját ajkaimra tette. Elmosolyodott, miközben mélyen a szemembe nézett.

- Az nem álom volt.

Megkönnyebbültem, majd nyomott egy puszit az ajkaimra. Így már tényleg biztos voltam benne, hogy ez nem álom. Elmosolyodtam, miközben elpirultam. Szemeimet lesütöttem. Ő is ugyanígy tett. Ekkor viszont eszembe jutott valami.

- De várj... Akkor mi van közted és You Ra közt? – tértem vissza az iménti témára. – Nekem sokszor úgy tűnt...

- Miért nem akarod elhinni, hogy nem érzek iránta semmit? – kérdezte vissza felháborodva. A légkör hirtelen változott meg köztünk. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Ekkor ő megfogta a kezemet és felhúzott a kanapéról. A konyhába vezetett, leültetett magával szemben a székre, majd újra megfogta a kezemet. – You Ra-nak most szüksége van a támogatásra. Nagyon elesettnek tűnik. Fentről kapja az utasításokat, amiket nem tud úgy kezelni.

- Ja... Az már biztos... – bólogattam aprókat, majd más valakire tereltem a témát. – És te mennyit tudsz a kreatív igazgatóról?

- A kreatív igazgatóról? Nos... Eléggé bizalmasan kezeli a munkáját. Megvan a saját bizalmi köre, és a saját bizalmasain kívül másnak nem is osztja meg a munkafolyamatait. Mi már csak egy kész eredményt látunk mindig. De miért kérdezed?

Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki. Hiszen ez több embert is érint. És ha a történet végén kezdek bele, az elejére valahogy úgyis ki kell lyukadni. Ez pedig azért lenne problémás, mert a bátyjától tudok mindent. Ő meg arra kért, hogy ne mondjak semmit sem az öccsének... De ha kiderül, hogy én eltitkolom előle, hogy megtaláltam a bátyját, akkor ő sosem fog többé velem szóba állni. Most mit csináljak? Ráadásul You Ra is a kreatív igazgató embere... Yoongi közvetlen veszélyben van. Zavartan forgattam a szemem, miközben az asztal egyik pontjáról a másikra néztem.

- Young Ah? Young Ah!

Yoongi csettintése az arcom előtt hozott ki zavart tudatállapotomból. Erősebben megszorította két kezemet, majd odaállt mellém és szorosam magához ölelt. Nagyon jól esett. Azt akartam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. Éppen ezért, a kreatív igazgatóval kapcsolatos dolgokat semmiképpen nem akartam most neki elmondani. Nem is firtatta tovább ő sem, mert látta, hogy felkavart. Egy másik témába kezdett.

- És mi lesz Jimin-nel meg veled?

Ja tényleg... Hirtelen el is feledkeztem róla. A titokzatos fiú, akivel pár éve találkoztam a földrengés napján...

- Jimin-ről kiderült, hogy ő az, akit én évek óta kerestem. De valahogy... Nem áll vele össze a kép. Amióta meg kiderült, hogy ki is ő, szabályszerűen beszélgetni sem tudunk már egymással. Valahogy minden más lett... Megváltozott...

- Adj neki időt. Le kell ülepedjen benne ez a dolog. Idővel majd megnyílik és meg tudjátok beszélni.

Csak bólogattam, mert reménykedtem abban, hogy így lesz. Későn értünk vissza a közös lakásba. Már mindenki aludt, üres volt a folyosó. Még egy utolsó puszit nyomva a homlokomra váltunk el. Nagyon boldog voltam. A rózsaszín felhő annyira elvakított, hogy a lehetséges hibáimról teljesen elfeledkeztem.