Suga kellékese

46. rész - Vége

Lehet, hogy én történetem itt most véget ér, de én nem vagyok szomorú. Senki ne bánkódjon, mert minden vég egy kezdet is egyben. A kezdete annak, hogy elkezdd megírni a saját sztoridat!

- Bíró úr...

Kis idő kellet mindenkinek, hogy feldolgozza az ítéletet. A nagy csöndet én törtem meg. A bíró homlokát ráncolva nézett rám szemüvege mögül. Az a másoktól megszokott „Már megint maga az?" nézés.

- Engem nem hallgatott még meg. – érveltem kicsit félve.

- Eleget hallottam már magáról ahhoz, hogy meghozzam az ítéletet! – indult el a tárgyaló kijárata felé.

- De nekem is van még mondandóm! Engedélyt kérek beszélni!

- Young Ah! Maradj csendben! – szűrte Yoongi fogai között a levegőt, miközben Young Min bökdösni kezdett.

Szemből Ryu igazgató és You Ra néztek bennünket. Elcsendesedve néztem végig a jelenetet, ahogy az igazgató a hátsó sorból előre jövő feleségétől búcsúzkodik.

- Drágám, ennek így kellett lennie. – nyugtatgatta könnyes szemmel a felesége.

- Mindent azért tettem, hogy jól éljünk. Minden miattunk volt. Azt hittem, ha saját embereimmel veszem magam körül ők, nem árulnak majd el. Így örökké élhettünk volna. Nem kellett volna nélkülöznünk úgy, mint régebben.

- Tudom, hogy mi volt eredeti szándékod. De átestél a ló túlsó oldalára, drágám.

- Én... Nagyon sajnálom, és nagyon szeretlek! – búcsúzott sírva az igazgató.

- Minden nap eljövök majd látogatni téged! – kiáltott utána felesége, mielőtt elvitték volna a volt kreatív igazgató urat.

A tárgyalás után az ügynökségre mentünk. Öten előre mentünk és vártuk a többieket. Bátyáink, én, Yoongi és Taehyung néma csendben várakoztunk. Mindannyian gondolatainkba voltunk merülve, ugyanazon elmélkedtünk.

- Nem is tudtam, hogy az igazgatónak is egykoron nehéz sora volt. – gondolkozott hangosan Taehyung.

- Szerintem ezt senki nem tudta. Viszont ez így már sok mindent megmagyaráz. – tette hozzá Yoon Jae.

A többi tag is megérkezett. Elérkezett az utolsó megbeszélés ideje.

- Hamarosan új kreatív igazgatója érkezik a cégnek. – kezdett bele a menedzser.

Mindenki tudta, mit jelent ez, de kimondani senki nem tudta. Csak némán bólogattunk. Végül aztán megint én törtem meg a csendet.

- Tudom, mi következik ezután. Rám már itt nem nagyon lesz szükség. – felálltam, és végig néztem mindenkin. Meglepetés volt számomra, hogy nem fogadták örömtelien távozásom bejelentését.

- A vezetőség azt mondta, hogy asszisztensre sem lesz szükségünk. – nézett a menedzser Young Min-re is. – Sajnálom. – tette hozzá halkan.

- Semmi gond. Itt nem én vagyok az, akinek ez most a legrosszabbul esik. – nézett rám.

- Nekem se esik rosszul. Teljesen megértem a döntést. – hangom kicsit elcsuklott, főleg, mikor Yoongi-ra néztem. – Köszönök mindent, és sajnálok mindent.

Egyesével ráztam kezet a tagokkal és a menedzserrel is. Egy pár „vigyázz magadra" búcsúszavak után elindultam az öltözőbe.

- Young Ah. – ahogy pakoltam ki a szekrényemből, Yoongi megjelent és hátulról megölelt.