Suga kellékese

30. rész

Valakinek megbocsátani csak egy bizonyos szintig lehet. Ha az megbocsájtást nyerő fél újabb és újabb hibákat követ el a bizalom megtörik... De van egy valami, ami mindent felülmúl...

- Park Young Ah! – kiáltott rám mérgesen. Két kezét ökölbe szorítva kiáltott rám. A terem még mindig üres volt, hangja visszhangzott. – Azt kérdeztem, miért titkolóztál.

- El akartam mondani. De még nem jártam teljesen utána az ügynek. Nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy You Ra mégis milyen kapcsolatban áll az igazgató úrral. Ki akartam deríteni, és...

Yoongi fejét fogva leült az egyik székre. Megtörve, megzuhanva ült ott. Nem bírtam tovább mondani neki. Pedig a java még csak most jött volna. De inkább hagytam, hogy ő irányítsa a beszélgetést.

- Folytasd. Szóval, You Ra protekcióval került ide be. Elvette másnak a helyét.

Bólogattam, miközben elé álltam. Ő még mindig a földet nézte a széken ülve.

- Az igazgató szó szerint elteszi láb alól azokat, akiknek szabályszerűen be kellene kerülnie az ügynökséghez. Az egész részleg hallgat arról, hogy mi a sorsa azoknak, akiket kiiktatott. A kreatív igazgató rengeteg pénzt kap azért, hogy a rokonait, ismerőseit beszervezze ide. Azok az áldozatok pedig titokban szenvednek, akiket kiiktat. Ilyen volt Heo Min Jae, Kim Tae Hoon és... – itt megakadtam egy pillanatra. Nagyot nyeltem, hogy még egy pár percig vissza tudjam fojtani a sírást.

- Park Young Min is. – emelte fel Yoongi lassan a fejét.

- Nézd, Yoongi... – kezére akartam tenni, kezem, de ő elütötte azt.

- Ne érj hozzám! – utasított el. – Van még valami, amiről tudnom kellene?

Abban a pillanatban, amikor ezt megkérdezte éreztem, hogy valami eltört. Ez pedig nem volt más, mint a bizalma, amit belém vetett.

- Először is, hadd válaszoljak kérdéssel a kérdésedre. Hiszel nekem?

Yoongi egyértelműen reagált. Megrázta a fejét.

- Nem tudom, el kéne-e higgyem ezt az egészet neked. Már az elején is egy hazugsággal indítottál. – ezután végig nézett rajtam, aki nő létemre fiú álruhában vagyok. – Most is csak hazugságban vagy.

- Á, már értem. – ekkor már nem bírtam tovább, legördült arcomról az első könnycsepp. Ezt még gyorsan le tudtam törölni arcomról. – Én nem vagyok más, mint egy nagy hazugság.

- Én nem egészen ezt mondtam. – szabadkozott.

- Egészen vagy részben... Az már nem számít. Mindenki azt hisz, amit akar. Viszont akármennyire is hazugsággal indítottam próbáltam feléd a legőszintébb arcomat mutatni.

- Akkor ne kerüld ki most már a választ. Azt kérdeztem, van-e még valami, amiről tudnom kéne.

Könnyes szemekkel álltam előtte némán. Őt ez nem hatotta meg. Rezzenéstelen arccal figyelt engem csak is a válaszra várva.

Két rossz közül kellett választanom. Ha azt mondom, neki, hogy nem, akkor újabb hazugságba keveredek. Ha azt mondom neki, hogy igen, akkor el kell mondanom mindet a bátyjáról. Viszont Yoon Jae szavait nem tudtam kiverni a fejemből. „Fogalmad sincs, mit tenne az öcsémmel a kreatív igazgató, ha kiderülne, hogy a háttérben ügyködök ellene. Nagyon félelmetes ember, ha mindenkit így el tudott intézni."

- Egy valami még van. – lassan tagoltan beszéltem. – Az is hazugság volt, hogy szerelmet vallottam neked. Nagyon sajnálom.

Hangom elcsuklott az utolsó két szónál, könnyeim potyogni kezdtek, de ezt már nem hagytam, hogy lássa. Kiszaladtam a teremből az üres lépcsőházba. Elidőztem itt egy darabig. Részben azért, mert meg kellett várnom, míg teljesen kisírom magam. Részben pedig azért, mert a szívem mélyén reménykedtem, hogy Yoongi utánam jön és meg tudjuk beszélni... Meg fog érteni. Aztán eszembe jutott, hogy ez mégsem lenne jó megoldás. Hiszen akkor még mindig itt lenne Yoon Jae... Akiről még mindig nem mondtam el az igazat.