Suga kellékese

10. rész

Van, amikor az ember bármennyire is próbálja türtőztetni magát, már nem bírja. Elpattan a húr, és borul minden...

- 100 ezer won.

- Mi?

Ahogy kimondta ezt a számot hirtelen tértem magamhoz. Távolodni kezdtem tőle lépésről lépésre.

- Minden alkalommal, amikor a segítségemet kéred valamiben az adósságod 100 ezer won-nal növekszik.

Magyarázta, miközben ő is kiegyenesedett. Vizet kezdett forralni és előkészített két csészét, két teafilterrel. Mérgemben levettem a jól eső hideget adó törülközőt a nyakamról és a konyhaszékre akasztottam. Nem szólhattam semmit, de egy dolgot azért tisztázni szerettem volna.

- És akkor lehet tudni, mégis mennyivel tartozom neked?

- 5 millió 642 ezer won. – vágta rá a számot azonnal.

- Nem hiszem, hogy egy teló többe kerülne 2 millió wonnál, akármennyire új is.

- Az nem is kerül annyiba. – töltötte ki az éppen felforrt vizeket a csészékbe, majd megfordult a két gőzölgő folyadékkal a kezében. – Az olyan 2 millió won.

- Akkor mire kell lemelóznom a többit? – háborodtam fel.

Közelebb jött, átnyújtotta az egyik csészét, majd flegmán rám nézett.

- Te nem tudod, hogy az ember lelki sérülése sokkal többet ér, mint a fizikai kára?

Ajkaimat beharapva fojtottam magamba a választ, ami inkább hangos kiabálás lett volna.

- Akkor ha most jól megvernélek, kevesebb adósságom lenne, mintha sértegettelek volna. – motyogtam magamnak alig hallhatóan.

- Mi? – nézett vissza rám, miközben megint a konyhapultnál matatott valamit.

- Semmi, semmi. – vágtam jópofát egy erőltetett mosollyal. Megpillantottam az asztalon gőzölgő forró teát, amit nem vettem el tőle, amikor az előbb nyújtani akarta. Egy grimasszal az arcomon kérdeztem vissza. – És fogyasztási díj is lesz, ha iszok egy kis teát?

- Nem. – vont vállat. – Az benne van a mai adósságban. – mosolygott vissza rám.

- Legszívesebben úgy pofán ütnélek. – motyogtam megint az orom alatt.

Hirtelen fordult meg, amitől megijedtem. Furcsán méregetett. Én megint egy mosolyt magamra erőltetve kaptam fel a teáscsészét az asztalról.

- Mintha az imént is mondtál volna valami kompromitálót. – méregetett.

- Pedig nem. Valamit félre hallhattál. Milyen finom ez a tea. – kortyoltam bele.

- Idd is meg mind. A forró tea melegíti be a torkot az énekléshez. Ha száraz, hideg dolgot iszol vagy egyáltalán nem iszol, attól csak berekedsz.

Elgondolkoztam, miközben a kezemben gőzölgő folyadékot néztem. Kellemes citromos illata volt. Most, hogy mondja ez ilyen alapvető dolog, hogy karban kell tartani a hangszálakat. Nagyot kortyoltam belőle, megfeledkezve, hogy milyen meleg. Rögtön vissza is köptem.

- Fú, de meleg... – suttogtam.

Suga egyik szemöldökét felvonva nézett rám. Fejét megrázta, majd intett, hogy kövessem. Egy másik szobába mentünk. Ez volt a mini stúdiója. Nagyon menő volt. Mindenből a legmodernebb cuccai voltak beszerelve. Suga rögtön a kezembe nyomta a dalszöveges papírt.